Ma Erik, Alexandra, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Rebellis in aeternum - Védőbeszéd
„5 év magyarországi tartózkodás és tanulás után hazaköltöztem Vajdaságba, itt élek és dolgozok lassan egy éve. És nem vagyok egyedül.” Evoushka Berberovszkaja:
“Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján beléjük feledkeztem, olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván semmit nem mondtak.“
Volt nekünk a Kosztolányiban egy olyan tantárgyunk, hogy retorika. Egy egész évig. Természetesen feltehető a kérdés, hogy minek van egy gimnazistának szüksége arra, hogy a helyes beszéd módszereiről tanuljon egy tanéven keresztül. Mert az oké, hogy szépen, kereken kell megfogalmazni a megfogalmazandót, de hogy erre menjen el a kerettanterv pár százaléka, hát izé, nemtudom, az egyébként is megy, nem? Elmondanám: nem. Mert mi megtanultuk ezeken az órákon, hogyan kell meggyőzni (de nem szuggerálni), felépíteni a mondanivalónkat (hogy annak legyen eleje és vége, ne csak dobálózzunk az érveinkkel), és utánajárni annak, hogy amit állítunk, az megfelel-e a valóságnak, hogy azt alá tudjuk támasztani és meg tudjuk védeni. Ismételném: mi ezt megtanultuk.
Azután feltehető az a kérdés is, hogy hogyan merészelnek a kosztolányisok a megengedettnél több napos külföldi utazásokat bevállalni; mert ez - derül ki a naplo.org bejegyzéséből - magyarázatra szorul az egyéb gimnáziumok tanulói számára. Számomra viszont ezzel kapcsolatban több dolog sem egyértelmű: egyrészt az, hogy melyik gimnáziumok tanulóiról van szó (mert az általam, más gimnáziumban tanított harmadikos diákok idén például Horvátországba utaztak, nem egy napra). Másrészt pedig az, hogy ki és mi alapján határozza meg, korlátozza azt, hogy mennyi időre és milyen messzire utazhat egy osztálykirándulásnyi gyerek és kísérőtanár, ha egyszer a lehetőség adott arra, hogy ilyen alkalmakkor - aprópénzért - elhagyják az ország területét (nincs semmi bajom szerbiai turisztikai desztinációkkal, harmadikosokként Borba utaztunk, az remek volt, és azóta se volt alkalmam azon a területen megfordulni). Én kosztolányisként megjártam Erdélyt, Bécset, Prágát, Szlovéniát, Velencét, valamint nem egyszer Budapestet, és nem tudnám azt mondani, hogy ezek az utazások ne járultak volna hozzá ahhoz a felfogáshoz, amely szerint élem és élni szeretném az életem.
Mi ez a felfogás? Az, hogy igenis világot kell látni, meg kell ismerni és el kell fogadni más kultúrákat, időt, és ha lehet, éveket kell eltölteni külföldön is, mindenekelőtt azért, hogy az én mint olyan, és a legszemélyesebben vett Én is gazdagodjon. Éppen ezért tartható felháborítónak arra hivatkozni a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziummal szemben, hogy az általa kibocsátott tanulók nagy aránya külföldi egyetemekre jelentkezik. Mert a külföldön való továbbtanulás nem vonja maga után automatikusan az otthon végleges elhagyását. “Nagy bizonyságot nyújthatok nektek erre, nem szavakat, hanem amiket becsülök: tetteket.“ Nem célom a személyeskedés, de a vádlók által kifelejtett ellenpélda felhozatala híján megemlítem, hogy én 5 év magyarországi tartózkodás és tanulás után hazaköltöztem Vajdaságba, itt élek és dolgozok lassan egy éve. És nem vagyok egyedül.
Hosszan lehetne még sorolni mindazt, amiért végtelenül hálás vagyok a Kosztolányinak, annak tanárainak és vezetőségének. Nem kis része volt és van az iskolának abban, ami miatt jelenleg ott tartok, ahol (és ez az ahol nem önt el szégyennel, szakadjon rám az ég, de így van). A négy évnyi latintól kezdve (amely lényegesen megkönnyítette a BTK-s szakszövegek értelmezését, és az olyan idegen nyelvek megértését, amelyeket a szó szoros értelmében nem tanultam) a közös színházlátogatásokon keresztül (melyek hatása megnyilvánul abban, milyen viszonyban maradtam a színházzal azóta is, és ennek a viszonynak a határai mennyiben tágultak, váltak szinte szakmaivá) egy olyan egyedi és színes osztályközösségig, amelyet talán már korábban is megemlíthettem volna - kissé kiráz azért a hideg, ha belegondolok, hogy sok aspektusból nem lenne ez az életem, ha ez az iskola nem lenne olyan, amilyen.
Rebellis in aeternum.
_________________________________
Egyébként megtanultunk hivatkozni is: az idézett szövegrészek Platón: Szókratész védőbeszéde című írásából származnak, amely megtalálható a MEK honlapján.
Az említett bejegyzés pedig: http://naplo.org/index.php?p=hir&mo...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >