A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol tartja magát a reménytől, az illúzióktól, az utópiáktól. Aki valamit el akar érni az életben, az irodalomban, az beszéljen másról, lehetőleg bravúrosan. Ettől függetlenül, a mindennapi élet mintha felelőtlenül vidámabb lett volna. Végel László:

2024. április 17.

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – Végel László szavaival – csak egy „új kezdet segítene, egy konszenzuális kisebbségi politikát megfogalmazó, minden politikai szereplőre érvényes, valóban független MNT-választásokat előkészítő kisebbségi kerekasztal, amelyen a szereplők közösen meghatározzák a játékszabályokat”. A javaslatnak eddig semmilyen visszhangja nem volt! Jelenleg már, sajnos – az Árgus újvidéki magyar kisebbségjogi egyesület 2018. évi megszűnése óta –, egyetlen, a nemzeti közösségi jogokért is kiálló civil szervezetünk sincs, hogy egy kerekasztal beszélgetést vagy tanácskozást megszervezzen. Ennyire elfogytunk volna? Aki P.B. felhívására esetleg a VMSZ-hez csatlakozik, csak egy bukásra ítélt, „önmagát mindenáron fenntartani akaró rendszer” tiszavirág-életét segíti! Bozóki Antal:

2024. április 11.

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják a felelősséget. Lovas a bűnös, a többiek ártatlanok. Azt senki sem merészeli kimondani, hogy a Lovas a 2000 után egypártosodott struktúra terméke, amelyet nem lehet „demokratizálni”, legfeljebb lazítható a gyeplő. Csak ennyi és semmi több! Valójában ahogy évekkel ezelőtt javasoltam, csak egy új kezdet segítene, egy konszenzuális kisebbségi politikát megfogalmazó minden politikai szereplőre érvényes valóban független MNT-választásokat előkészítő kisebbségi kerekasztal, amelyen a szereplők közösen meghatározzák a játékszabályokat. Ezt ismételgettem éveken át, de ennek manapság sem lesz visszhangja. Az a fontos, hogy alkalmi bűnbakokat találjunk. Végel László:

2024. április 8.

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer feletti példányszám, jobbról a glosszám – akkor még nem is tudtam, hogy ez a műfaj neve; jegyzet, így viszonyultunk hozzá. Hajdú Béla gyerekkori barátom küldte el nekem nemrég ezt a kifényképezett, tehát megőrzött harmadik oldalt, mert ismer, és feltételezhette, hogy nekem nincs meg. Komáromi Ákos: 

2024. április 5.

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben a Deli Andor által „kiépített útvonalat”  a „reményei szerint tudja majd ő is folytatni”. Nem várható, tehát, abszolút semmilyen változás a jobb sorsra és képviselő(k)re érdemes magyar közösség érdekképviselete területén. Vicsek Annamária – a Fidesz beintésére – ugyanolyan szorgalmas szavazógomb-nyomó robot lesz, mint amilyen Deli Andor is volt. A most 51 éves Vicseknek – amennyiben bekerül a Fidesz EP különítményébe és két mandátumot sikerül brüsszeli jólétben, semmittevésben eltöltenie – többé dolgoznia sem kell. Ez lesz a VMSZ dinasztikus politikusai és demagóg politikája iránti lojalitásának a jutalma. Bozóki Antal:

2024. április 15.

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. Válaszoltam: nehezen és körülményesen. De felvázoltam a lehetséges útvonalakat vonattal, autóbusszal majd közöltem vele: a tordaiak a legvendégszeretőbb emberek az egész magyar térségben, biztos vagyok abban, hogy ha Szabadkáról felhívja a tordai vendéglátóját, örömmel el fog jönni gépkocsival érte. Ebben biztos lehet! Csorba Zoltán:

2024. április 8.

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko Gruhonjićról szól, hanem egész társadalmi intézményrendszerünk összeomlását és a politikának a tudományba, az intézményes rendbe való betolakodását jelzi.

Jól illusztrálja az utóbbit, hogy ugyanebben az épületben 2019-ben a néhai Pásztor István az Újvidéki Egyetem Bölcsészkara Magyar Tanszékének 60. évfordulóján már alkalmazta ezt a lerohanó erőszakpolitikát az egyetemi szellemi függetlenség képviselőivel szemben. A vajdasági magyar közösség lezüllesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett ezzel is. Bozóki Antal:

2024. április 6.

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi pártot? Mely belgrádi és budapesti erők pártfogolták a jelenlegi irányvételt? Mivel érdemelte ki a jelenkori garnitúra a feltétel nélküli támogatást Budapest és Belgrád részéről? Egy határon túli kisebbség párt sem kapott olyan magas osztályzatot Budapesten, mint a VMSZ.  Azt is figyelembe kell venni, hogy ez a párt sorra megnyert minden választást. Ha valóban igényeljük a demokratikus fordulatot, akkor ezeket és az ezekkel rokonítható kérdéseket kellene tisztázni. Nem hiszem, hogy egy-egy párt politikája egy-két embertől függ, hanem a rendszeren belül működő intézményektől, alrendszerektől, az általa támogatott közmédiától, a különböző egyesületektől és társulásoktól, valamint anyaországi pártelitek érdekeitől. Mikor tévesztettünk utat és miért? Jó lenne, ha az insiderek a saját szerepükről is szólnának. Végel László:

2024. április 3.