Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szelek útján
„A keleti szél halálos örvényt gerjeszt(het), és nem marad ki leoltsa a villanyt!“ Magyari Nándor László (Systemcritic):
A határontúli magyarság „történelmi sorsának” alakulása ezer szálon kapcsolódik Magyarország „történelmi sorsának” alakulásához, és ezen szálak közül sok nem csak érzelmi/identitás jellegű – az együvétartozás, a közös nyelv és kultúra, hagyományok, történelem, stb., stb. – hanem egyben gyakorlati jelentőséggel is bír. A kisebbségi magyarok léthelyzetét, a leghétköznapibb kisebbségi/többségi interakcióktól és viszonyulásoktól, a legbonyolultabb gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai, stb. folyamatokig, alapjaiban határozza meg az anyaország nemzetközi megítélése, beágyazottsága, irányultsága, kapcsolatrendszere, és miért ne, „kijáró”, illetve nyomásgyakorló képessége, helye a geopolitikai, hatalmi palettán. Ma Magyarország – különösen a magyar kormány külpolitikai megítélése, sőt egész helyzete bizonytalan –: kompország, minden jel szerint, eloldja csónakját az oly hőn áhitott, és továbbra is viszonylag szilárd nyugati révtől, és az önmagában is bizonytalan „vad-keletre” veszi útját, egy örvénylő folyón (kérdés, hogy ezúttal is a víz lesz-e az úr?). Márpedig a külpolitikai bizonytalanság, a bizalomvesztés, egyben sebezhetőséget jelent, és azt a nyugtalanító kérdést veti fel: akik most úgy döntöttek, hogy – immár kinyílvánított szándék szerint – elhagyják a nyugati demokratikus közösséget és Magyarország jövőjét a posztszovjet kelethez kapcsolják, tévedhetnek, mégpedig a nemzet hosszú távú érdekeinek a fel nem ismerésében, és, ha ez bebizonyosodik, akkor viszont hogyan tovább?
Amikor elbizonytalanodik a politika, amikor már nemcsak a közélet iránt érdeklődő polgárok, hanem maguk a politikusok sem „értik”, ami történik és látszólag kitőr a káosz, „bármi megtörténhet”, a bénultság és a fejvesztett rohangálás, vagy éppen a döbbent hallgatás lesz urrá a politikai kommunikáción, és kiderül, hogy nincs „rendes megváltás”, ajánlatos visszatérni a kályha sarkához, esetünkben felidézni a nyugati politikai berendezkedések, nevezetesen a liberális demokráciák alapelveit.
Az a kormányzat, amely nem a jobbítás őszinte szándékával kormányoz, hanem polgárainak ignoranciájára, tudatlanságára, megvezethetőségére és érdektelenségére, rossz politikai beidegződéseire, hiányos kultúrájára, stb. épít, eleve korrupt kormányzat, és korrupt rendszert épít. Bár a demokrácia kritériumainak formális leírásákor, a vonatkozó tankönyvek ritkán mennek el a választópolgárok politikai kultúrájának, tájékozottságának, stb. kérdéséig, a probléma létezik, figyelmen kívül hagyása több, mint bűn, politológusi hiba. Végső soron, a demokratikus kormányzás, csakis a polgárok haladásra, biztonságra, kiszámíthatóságra, és az egész közösség boldogulására irányuló szándékaira és törekvéseire építhet, még akkor is, ha az ő felelőssége ezen szándékok és törekvések „előhívása”, jogi és közpolitikai programokra való lebontása, illetve átfordítása, és követése. Természetesen a jó(bbító) szándék messze nem elég a modern és jó kormányzáshoz (good governance), sőt az „általános” politikai felhatalmazás, de még a populista hatásvadász, behízelgő és/vagy megtévesztő, (etno)nacionalista és manipuláló politikai kommunikáció sem lehet egy jó kormányzat alapja, a modern kormányzást szakértelemre szükséges építeni. A magyar kormánypártok uram-bátyám alapon megválogatott előléptetett lojális, de tudatlan, lekenyerezett és kiszolgáltatott „vazallusai”, bürokrata mamelukjai márpedig, híján vannak a szakértelemnek, csak a maffiállam gátlástalan kiépítésében kompetensek.
A liberális demokrácia tökéletlen rendszer, tele hibákkal és bizonytalan tényezőkkel, ezért kiegészítő fékek és ellensúlyok rendszerére van szüksége – a győztes nem visz, nem vihet mindent, a kisebbségi véleményeknek, álláspontoknak és elképzeléseknek helye van, helye kell legyen a rendszerben – és főként állandó korrekcióra szorul, melynek kezdeményezője, külső támogatója a hatalmi körökön kívül működő civil társadalom. A nyugati értelemben vett demokrácia éppen arra való, hogy a hatalomváltás békés eszközökkel történjék, hogy ne leszármazás alapján működjön, hogy a népakarat megváltozásának kifejezésére ne legyen szükség forradalomra – horibile dictu – polgárháborúra. Ezért a „fülkeforradalom”, és az „illiberális demokrácia” – legyen az kétharmados, vagy másmilyen – azon túl, hogy kezdettől fogva nonszensz, rendszeridegen álfogalom, félrefutott „jópofizás” lenne, ha nem a demokratikus rend felforgatására használnák.
Minden nemzet külpolitikája, a közpolitikák meghosszabbításaként, a „nemzeti érdek”-nek a más nemzetekkel szemben, illetve mellett való definíciójára épít és igyekszik azt érvényesíteni a nemzetközi politikai szcénán. Különösen érzékeny terület ez, hiszen itt kevés a helye a voluntarizmusnak, az önkényes és át nem gondolt intézkedéseknek, a diplomáciában minden szó súlyát százszor is megmérik, mielőtt kimondják/leírják. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a mai Magyarország és mindenekelőtt a jelenlegi kormány, vagy „kurzus” rejtett, és általam be nem látott érdeke – még a potenciális atomerőmű bővítési mutyi sem magyarázhatja a zsarnoki „kelet”hez való igazodást – a posztszovjet zónához való közeledés, a „lassú kihátrálás az EU-ból” (a magyar parlament elnökének szíves megjegyzése, illetve víziója). Egészen biztos, hogy ez nem lehet az egész nemzet érdeke, és nem utolsó sorban, a határontúli magyarság érdekeivel megy szembe, sőt árulja el azokat! Nem árt ismételten és hangsúlyosan kimondani, a határontúli magyarság megmaradásának és boldogulásának egyedüli lehetősége az országaik EU-s és atlanti elköteleződése, a nyugati világot jellemző liberális demokráciák szövetségébe való betagozódása. Milyen esély van a boldogulásra, ha a fő támaszunk Magyarország, egy másik szövetségi rendszer (Eurázsiai Szövetség) potenciális tagságára vágyik, illetve oda igyekszik, és elszakad az eddigi nyugati orientációtól (számomra nem vitás, hogy André Goodfriend, és nem Putyin, a „jó barát”)? Mitől lenne pozitív számunkra, ha Szlovákia, Románia, Ausztria, Horvátország és Szlovénia, és remélhetőleg előbb-utóbb Szerbia, sőt Ukrajna is más hatalmi tömbbe tartozna, mint a posztszovjet érdekzónába igyekvő, oda integrálódó Magyarország? Hangosan kell ezt kimondani, mert úgy látom, a lábon, fejenként vagy kiscsoportosan megvásárolt/lekötelezett/megvezetett, a tudatlan és felelőtlen kisebbségi politikusok – tisztelet a kevés kivételnek –, minden rendű és rangú fullajtárok és pöffeszkedő kiskirályok, stb. igyekeznek elhallgatni és elrejteni a magyarországi kormány külpolitikája és a határontúli (nevezetesen rommagyar) érdekek közötti ellentétet. A székelyföldért autonómiázó kiskirályok ez fölött még azt is elfelejtik kimondani, hogy a reális autonómia, a liberális demokrácia – ha úgy tetszik vívmánya –, pontosabban a központi hatalomnak ésszerű és kívánatos megosztása, a decentralizáció és szubszidiarítás, stb., csak liberális demokráciára való hatalmi berendezkedés mellett jöhetne létre és működhetne: Abházia nem Dél-Tirol! A keleti szél halálos örvényt gerjeszt(het), és nem marad ki leoltsa a villanyt!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >
Nincs hadüzenet
E cikk előbbi húszvalahány sora arról szól, választások előtt egy hónappal miről beszél a magyar pártpolitika. >
Magyarország Kína legnyilvánvalóbb gyalogja az Unióban
A történelmi látogatás megpecsételi, hogy Orbán Peking kulcsszövetségese lett a nyugatról kelet felé vezető úton. Az >