Ma Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Magyarok, kérlek, ne fojtsátok meg egymást!
Addig nem normalizálódik, nem pacifikálódik a magyar politikai élet, amíg az erdélyi (határon túli) kérdést nem sikerül semlegesíteni. És mindaddig nem sikerül semlegesíteni, amíg mindenki meg nem érti, hogy pont olyan veszélyes jelenség ez, mint az antiszemitizmus, a romaellenesség, bármely társadalmi ellenségkép, amely megoszt, indulatot és agressziót kelt. Parászka Boróka:
"Isten éltessen minden romániai magyart!" - így köszöntötte Florin Cîțu március 15-én az erdélyi magyarokat. Bár az utóbbi években is volt példa visszafogott, diplomatikus gesztusokra, idén tényleg, egyértelmű, tiszteletteljes üzenetet küldött a román miniszterelnök.
Nem ő az egyetlen, Klaus Iohannis is kiadott egy ünnepi, március 15-i szöveget, hasonló tartalommal. Neki (a romániai szász államfőnek) van mit ledolgoznia, az elmúlt években még a Diszkrimináció Ellenes tanács elé is került egy, a romániai magyarokat és a magyar nyelvet sértő nyilatkozata. Bírósági határozattal kötelezték emiatt bírságfizetésre. Most mégis barátkozik Iohannis is, és mintha fordulat lenne a romániai belpolitikai életben.
Vagy azért, mert a romániai román pártok felismerték, hogy a magyarellenesség és a nacionalizmus elfogadhatatlan, (legyünk jóhiszeműek), és úgy gondolják, hogy az etnikai közeledés, konfliktusoldás hozzátartozik a normális, szakszerű kormányzáshoz.
Vagy azért, mert a magyar szavazatokért RMDSZ-el folytatott verseny erre ösztönzi őket.
Vagy azért, mert erősödik a román szélsőjobb és a román szélsőjobb magyarellenessége, ezt pedig csak egyértelmű állásfoglalással lehet visszaszorítani.
Magyarellenes provokációk most is vannak Romániában, de állami, kormányzati szinten határozottan jó jelek mutatkoznak.
Annál szomorúbb, ahogyan a románok látják a magyar-magyar viszonyokat. Nagyon sok román barátom értetlenkedik, mert nem tudják követni a magyarok között fellángoló vitákat. Pontosabban a viták tartalmát értik: a módját, a hangnemét viszont nem tudják hova tenni. Ezt az ádáz, egymással való leszámolást. Ezt az agresszivitást. Ez még a sokat látott és megért román közélet ismerői számára is riasztó, felfoghatatlan.
Sokszor nekifutottam, hogy elmagyarázzam a viszonyokat, és mindannyiszor beletörött a bicskám. A magyar-magyar leszámolás természetét racionális érvekkel megmagyarázni nem lehet, legalábbis nekem nincsenek ehhez eszközeim.
A rendszerváltás óta minden demokráciadeficites magyar kormány valamely társadalmi csoport elleni izgatással maradt kormányon. Kezdetben volt a rendszerváltás idején felparázsló antiszemitizmus. A kilencvenes évek végére, az ezredfordulóra jött a cigányellenesség. Aztán, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás éveiben az erdélyizés. Jött egy kis szünet, 2015 környékén, a menekültellenes hullámmal, és most úgy tűnik, megint visszajutunk az erdélyiekhez, a "határon túliakhoz". Mikor, melyik ellenségkép piacképes a magyar politikában.
Az erdélyizés kétélű fegyver, mindenkit mozgósít. Azokat is, akik erdélyieket akarnak látni a magyar közéletben, és azokat is, akik nem akarnak erdélyieket látni a magyar politikában. Az egész társadalom bevonható ebbe a vitába. Mindenkinek terítékre kerül az anyja, apja, nagyapja. Vagy azért, mert erdélyi, vagy azért, mert soha közelébe nem járt Erdélynek. Zsigeri, személyes és ugyanakkor általános, elvi társadalmi kérdés. Elevenébe vág mindenkinek.
Addig nem normalizálódik, nem pacifikálódik a magyar politikai élet, amíg az erdélyi (határon túli) kérdést nem sikerül semlegesíteni. És mindaddig nem sikerül semlegesíteni, amíg mindenki meg nem érti, hogy pont olyan veszélyes jelenség ez, mint az antiszemitizmus, a romaellenesség, bármely társadalmi ellenségkép, amely megoszt, indulatot és agressziót kelt.
Tulajdonképp ugyan az a xenofóbia, ugyanaz a tribális kollektív szemlélet, viszonyrendszer alakul ki újra és újra. És amíg ez újra feléledhet, addig tart a magyar-magyar leszámolás, ez a parttalanná váló irracionalitás.
Hogy lehet ezt megmagyarázni ma a maguk módján normalitást akaró, kínáló románoknak? Nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, hogy lehet benne és együtt élni ezekkel az elviselhetetlen viszonyokkal. Mert nekem, és sok más erdélyinek ez a legbensőbb magánéletemig ható kérdés. A barátságaim, a legközvetlenebb emberi viszonyaim múlnak rajta.
Eszem ágában nincs semmiféle március 15. üzenetet összetákolni itt. Semmi okunk az ünneplésre, a büszkeségre. Örüljünk, ha még köszönünk egymásnak, ha nem vájtuk ki egymás szemét. Ha mégis kérni lehetne ma valamit ezen a szomorú március idusi napon, annyi lenne: magyarok, kérlek, ne fojtsátok meg egymást.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >
Nincs hadüzenet
E cikk előbbi húszvalahány sora arról szól, választások előtt egy hónappal miről beszél a magyar pártpolitika. >
Magyarország Kína legnyilvánvalóbb gyalogja az Unióban
A történelmi látogatás megpecsételi, hogy Orbán Peking kulcsszövetségese lett a nyugatról kelet felé vezető úton. Az >
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >