Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Száz év magány
Hiába ábrázolta az utódállamok történetírása a Monarchiát „a népek börtöneként”, egy trieszti szlovénnek, egy kárpátaljai ruténnak, egy vajdasági németnek vagy egy lembergi zsidónak soha a XX. században nem volt annyi joga és lehetősége, mint a mai napig sokszor lebecsült Osztrák–Magyar Monarchiában. Tehet Péter (Magyar Nemzet):
Száz évvel ezelőtt hunyt el Ferenc József osztrák császár, magyar apostoli király. Számos egyéb címe is volt természetesen, élete végére azonban leginkább mindenki Ferencjóskája lett. Más közép-európai nyelveken is megvan e kedveskedő megszólítás megfelelője. Ferenc József jól tudta, hogy egy letűnt korszakot képvisel, túlélve saját idejét. Több mint hetven éven át állt a Habsburg Monarchia élén. Manes Sperber osztrák–francia író úgy emlékszik vissza, hogy zsidó vallású apja 1916. november 21-én a halálhír hallatán könnyekre fakadt: „Minden bizonytalan lesz ezentúl.”
Ferenc József személye Közép-Európában több mint tíz nép és féltucatnyi vallás mindennapjait határozta meg, és egy nyugodt, békés, fejlődő korszak szimbólumává vált. A fiatalon hatalomra került uralkodó forradalmakon, neoabszolutista reformokon, magánéleti tragédiákon át jutott el addig a megbecsülésig, amit élete végén élvezett birodalmának népei körében. Hiába ábrázolta az utódállamok történetírása a Monarchiát „a népek börtöneként”, egy trieszti szlovénnek, egy kárpátaljai ruténnak, egy vajdasági németnek vagy egy lembergi zsidónak soha a XX. században nem volt annyi joga és lehetősége, mint a mai napig sokszor lebecsült Osztrák–Magyar Monarchiában. Nem Ferenc József, hanem az őt követő nacionalista, progresszív erők teremtették meg a népek börtöneit. Auschwitz vagy Srebrenica egyaránt a Habsburgok egykori birodalmának területén feküdt – de nem ők, hanem a későbbi nemzetállamok tették a népirtások szinonimáivá.
A Habsburgok birodalma – ellentétben a korszak nyugat-európai államaival – nem törekedett nemzeti homogenitásra. Közép-Európát a Habsburgok a maga történelmileg kialakult sokszínűségében őrizték meg. A Monarchia szétverése után azonban gyenge nemzetállamok jöttek létre, amelyek befelé elnyomták a kisebbségeiket, kifelé pedig erőtlennek bizonyultak a német és az orosz veszéllyel szemben. Mindezt előre látta Frantisek Palacky cseh politikus már 1848-ban, amikor azt írta: „ha nem lenne Ausztria, a népek érdekében ki kéne találni”. Közép-Európa mint kulturálisan összetartozó térség valóban az osztrák–magyar államalakulat szétverésével szűnt meg végleg. Nacionalizmusok, fasizmusok, kommunizmusok, kitelepítések, gyilkosságok kísérték a Habsburgok utáni „szép új világot”.
A Habsburgok birodalmát természetesen – bármennyire is jó lenne – ennyi történelmi katasztrófa után már nem lehet visszaállítani. A nyugati hatalmak az I. világháború után nem hagyták, hogy e térség önálló tényező maradjon, és egy brutális béke révén olyat tettek, ami az európai diplomáciában majdnem egyedülálló volt: egy egész birodalmat töröltek le a térképről. A térségben e döntéssel mindenki rosszul járt. Bécs és Budapest kishatalmakká lettek, a Habsburg Monarchia nagy része végleg felolvadt a kelet-európai szürke szomorúságban, de még az olasz Trieszt is vesztese az elmúlt száz évnek.
A mából nem nehéz tehát pozitívan megítélni a Habsburgokat. A birodalom népei persze már egykoron is tisztelték uralkodóikat, a nacionalista hangulat csupán szűk értelmiségi körökre volt jellemző. Ferenc József népei büszkék voltak saját kultúrájukra, nyelvükre, vallásukra, de mindezt a Habsburgok történelmileg kialakult birodalmán belül akarták és tudták megélni. Nem véletlenül állt annyi román, horvát vagy szlovén politikus Ferenc Ferdinánd nagyosztrák föderációs tervei mellé. Ferenc Józsefre ugyanúgy uralkodójukként tekintettek az isztriai horvát falvakban, mint a galíciai ruténok, a bukovinai románok, a trentói olaszok vagy a felvidéki szlovákok között.
Ferenc József több mint hetven évig békét, nyugalmat és fejlődést biztosított a birodalom minden része számára. Közép-Európa városaiban még ma is azok a legszebb épületek, amelyek ekkoriban készültek. Színházak, pályaudvarok bizonyítják a mai napig a korabeli fellendülést. Ferenc József pedig egyetlen néppel sem kivételezett, ő tényleg nem a nacionalizmus, hanem a katolikus birodalmi gondolat jegyében kormányozta államát.
Ma már a nemzetállami történetírások falát is kezdi áttörni a felismerés, hogy Ferenc József birodalma nem a népek börtöne volt. Az emlékezetpolitikában is jelentős változások figyelhetők meg. A Habsburg-múlt teremt kapcsolatot manapság Bregenz és Lemberg, Trieszt és Kassa között, megidézve egy olyan korszakot, amikor a multikulturalizmus e térségben nem absztrakt liberális jelszó, hanem mindennap megélt valóság volt. A menekültkérdés vitáiban arra is emlékezhetünk, hogy – mint Habsburg Ottó nyilatkozta egykoron – a bosnyák muzulmánok is a Habsburgok hűséges alattvalói voltak. A Habsburgok már száz évvel ezelőtt tudták, hogy akár az iszlám is lehet Európa része.
– Minden osztrák császár az én császárom, de Ferenc József különösen az én császárom, gyerekkorom és ifjúságom császára – írta Joseph Roth 1935 májusában a bécsi Wiener Sonn- und Montagszeitung hasábjain. Nem csupán a gyerekkor utáni nosztalgia szólt az íróból. Egy olyan Európában, ahol zsidóként egyre szorultabb helyzetbe került, és mindenütt a gyűlölet növekedését tapasztalhatta, joggal emlékezett vissza a császárra, aki a zsidók számára is békét és nyugalmat hozott. A valóban konzervatív Habsburg-eszmeiségtől teljességgel idegen volt a nacionalizmus vagy az antiszemitizmus. Adolf Hitler éppen ezért gyűlölte annyira a Habsburgokat, akik közül többen is – mint például a trónörökös Habsburg Ottó – a nácizmus ellen próbáltak szervezkedni a harmincas években.
A Habsburg-ellenesség ma is jelen van a nacionalisták körében. Marine Le Pen francia politikus idén nyáron a The New York Timesban ugyanazzal vádolta az Európai Uniót, amivel egykoron az Osztrák–Magyar Monarchiát illett progresszív körökben: a népek börtöne mindkettő. Ferenc József halálának napján éppen ezért nem elég csupán emlékezni egy nagy császárra, királyra. Hanem emlékeztetni is kell arra, hogy milyen körök milyen érvekkel ásták alá egykoron Közép-Európa egységét, sokszínűségét, fejlődését. Emlékeztetni kell arra, hogy azok a körök idézték elő Közép-Európa százéves magányát, amelyek ma is a nemzetek közötti gyűlölködést szítják és a nemzeti homogenitást hirdetik.
Ennek ellenszere térségünkben nem lehet más, mint a történelmileg kialakult sokszínűség védelme, megbecsülése. Kevés konzervatívabb gondolat lehet ennél.
Következő cikk: Fizetett sétálók tették kedvesebbé Orbán és Vučić niši városnézését
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >