Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Világháború cukormázzal
„Szerb katona, komitácsi, maga bizony nem jó bácsi, addig-addig rosszalkodott, míg a magyar fegyvert fogott, és magát jól megbüntette, az országát is elvette.” Daniss Győző (NOL):
Propaganda volt, van és lesz. Voltak (vannak és lesznek) ocsmány változatok is. Utóbbiak kiváltképpen kiélezett helyzetekben virágoznak. Legszörnyűbb formái pedig jobbára a védteleneket vették-veszik célba. Például a gyerekeket. Ahogyan az első világháború idején (is) megtörtént.
Nem volt ez másként például a hetente megjelenő és okkal népszerű Tolnai Világlapjának a Gyermekvilág című mellékletében sem. (A hajdani szerkesztők valamelyes mentségére szolgáljon, hogy abban a közhangulatban efféle mondandók egyáltalán nem számítottak kivételnek.)
Az 1916. évi legelső számban a Gyermekvilág „Tolnai ABC"-t adott közre. Az összeállítás – amint ez elsős elemisták régebbi meg újabb olvasókönyvében gyakori – egy-egy betű megtanulását néhány azzal a betűvel kezdődő szó megrajzolásával és megverselésével igyekezett könnyíteni. Tegyük hozzá mindjárt: ha megrendeznék a valaha volt legrosszabb versek világfesztiválját, azon az ABC nem is egy művecskéje okvetlenül helyet kapna.
(…) A tizenöt „betűs" oldal mindegyikén volt más is: rajz a világháború egy-egy katonájáról és alatta-mellette a költészetileg semmivel sem különb szöveg.
Az Sz–T betűoldal katonafigurájánál ez:
Szerb katona, komitácsi, maga bizony nem jó bácsi,
addig-addig rosszalkodott, míg a magyar fegyvert fogott,
és magát jól megbüntette, az országát is elvette.
A hasonlóképpen hetykén-gügyögve megverselt antantharcosok között szerepelt még angol, francia, japán, kozák, montenegrói, orosz és zuáv katona. A központi hatalmak fegyvereseinek hét oldal jutott: a rajzoló és a versíró a honvédot, a huszárt, a dobost, az ulánust, a porosz vitézt, valamint a magyar rendőrt és csendőrt mutatta be a gyerekeknek.
A magyar honvédet a Gy–H oldalon így:
Honvéd vagyok, magyar vagyok,
hírem messze földön ragyog,
védelmezem a hazámat,
jaj, aki ellene támad.
Legyőzhetetlenséget hirdetett seregünk dobosa is a D–E oldalon:
Dobolok, dobolok – egy-kettőre, magyarok, magyarok – csak előre!
Egy életünk, egy halálunk – már mi addig meg se állunk,
míg a muszkát meg nem verjük, és a csatát meg nem nyerjük.
A másik oldalról minderre rádupláz az O–Ö oldal klapanciája:
Jön az orosz, szuronyt szegez, hogy a magyart elveri;
de a magyar talpra állott, s ugyan megfelel neki.
Mellbevágta, megkergette a zord Kárpátok alatt –
s úgy elszaladt szegény orosz: hogy tán még most is szalad.
Imigyen gyúrta az olvasni még alig-alig tudókat az újság. Okkal számítva arra, hogy a betűkkel még csak ismerkedő gyerekeknek a szüleik, nagyszüleik felolvassák, és a versikék alkotóinak szellemében magyarázzák majd a versekben foglaltakat.
Jutott a „műélvezetből" az alig idősebbeknek is. A Gyermekvilág ugyanezen számában a könyvkiadói, könyvforgalmazói gátlástalanság már a nyolcéveseknek is ajánlotta Seress Imrének Az ifjuság és a világháboru című munkáját.
„Vannak gyermekei? – rontott a szülőkre a hirdetésszöveg. – Ha igen, akkor nemesebb és szebb ajándékkal nem kedveskedhetik nekik, mintha megrendeli »Az ifjuság és a világháboru« című díszkötésű művet, mely 416 oldalra terjedő pompás album-alak, gyönyörű díszkötés, százakra menő fényképekkel és rajzokkal. Ára 3 kor. 50 fillér. A gyermeknek az egész jövőjére kihatással lesz az a körülmény, ha alaposan megismeri az egész világháboru történelmét. Ez a mű ugy van megirva, mint egy érdekes és tanulságos regény. Nyolc éves kortól 18 éves korig, akár fiu vagy leány, mindegyiknek pompás szórakozás lesz ez a könyv. Epizód epizódot követ. A cselekmények ugy vannak megirva, hogy a legnehezebb háborús részlet is szórakoztató olvasmány."
(Reklámról lévén szó, nem tudhatjuk, hogy a szerkesztőség meghatározó munkatársai egyetértettek-e a benne foglaltakkal, netán maguk is elhitték, hogy szórakoztató olvasmány lehet egy efféle kötet. De a gondolkodásuktól – koruk társadalmában éltek – mindez aligha állhatott túlságosan messze. Hiszen néhány héttel később egy Molnár Ferencet haditudósítóként ábrázoló fotót így írtak alá: „országszerte nagy gyönyörűséggel olvassák a jeles író harctéri tudósításait és a háborúról írt könyvét".)
Bármennyire hangsúlyozta a reklámszöveg, Seress kötetének nem a szórakoztatás volt a célja. Sokkal inkább a központi hatalmak, s azon belül Magyarország hadi sikereinek felsorakoztatása, vereségeinek eljelentéktelenítése, az antant országainak és seregeinek fitymálása, a propaganda.
A szerző egyik jellegzetesen nyegle passzusa: „Oroszország és cinkostársai belekényszerítettek bennünket a háborúba, mert azt hitték, egy-kettőre végezni fognak velünk. Azonban megjárták! Valamit kifelejtettek a számításból: a félelmetes német erőt és a félelmetes magyar vitézséget... Az erő és vitézség csodálatos kitartással párosult, ügyünk igazságos is volt Isten és az emberek előtt és így nekünk csak dicsőséges diadal, ellenségeinknek pedig csak szégyenteljes kudarc juthatott osztályrészül." (Arról nem szólt a szerző, hogy az „egy-kettőre végezni fognak az ellenséggel" feltevés nemcsak az orosz hadvezetés téveszméje volt. A mi katonáinknak, országunknak is azt ígérte a politika, hogy „mire a falevelek lehullanak", megnyerjük a háborút, s hőseink hazatérhetnek.)
Hogy a háború első másfél esztendejéről szóló négyszázvalahány oldalt olvasták-e a hirdetésben említett nyolcévesek, nem tudjuk. Kevéssé valószínű. Talán a tíz- és tizennégy éveseket sem egy efféle történeti munka foglalkoztatta igazán.
Ami bizonyos: az ABC-versikék szelleme megegyezik Seressnek azon állításával, hogy „a magyar a világ legjobb katonája". (És ezt az ostoba hencegést nem borította be örökre az idő pora! Pár esztendeje magyar parlamenti képviselő fejtegette, hogy egyetlen magyar katona fölér néhány ezer amerikaival.) A szerző a magunk mindenkifölöttiségét egyebeken kívül azzal bizonyítgatta, hogy a magyar–osztrák–német párduc kezdeti sikertelenségek után egyszer csak rárontott az orosz elefántra, és egészen addig tépte, marcangolta, míg a lomha óriás gyors futásra képes menekülő kecskévé nem zsugorodott.
A kecske máshol is előkerül Seressnél – és hozzávesz két madarat is: „A kecskék országa, a kisded Montenegró... is hadat üzent nekünk: a veréb a sasnak!" A kecske az ABC-ből sem hiányzott. Az M–N oldalon a montenegrói sereg katonáját nem harcról, haditettekről, hanem arról beszéltette a versikeszerző, hogy otthon, a hegyekben ellopja a szomszédja kecskéit. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >