Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Semmi változás
Utóhang a VMTT tudományos tanácskozásáról
Bozóki Antal
Kinek rója fel Pásztor, hogy a tudományos életből az elmúlt időszakban egyrészt kiszorítottak bennünket, másrészt mi szorítottuk ki saját magunkat is”, amikor több mint másfél évtizede – hatalmi tisztségviselőként – tevékeny részese a vajdasági és a szerb politika alakításának? Bozóki Antal (bozokiantal.blog):
A Magyar Tudomány Napja program keretében A vidék népességmegtartó erejének fokozását elősegítő társadalmi, jogi és természeti tényezők „munkacímmel” november 19-én nemzetközi tanácskozást tartott a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT).
Pontosítok: A VMTT tevékenységében csupán annyi a változás, hogy az idei tanácskozására – a korábbi évektől eltérően – Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának nagytermében és nem a Tartományi Kormány harmadik emeleti tanácstermében került sor.
A Társaság 2008-tól 2015-ig tartott éves összejöveteleit, vagyis amíg a Demokrata Párt (DS), illetve Bojan Pajtić volt hatalmon – aki korábban Szalma József akadémikusnak, a VMTT elnökének a tanársegédje volt az újvidéki Jogtudományi Karon – a Tartományi Kormány üléstermében tartották. Most, hogy Vajdaságban is a Szerb Haladó Párt (SNS) került hatalomra, úgy tűnik, a Társaságot Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke vette pártfogásába.
A kétszeres elnök, aki mindenhez egyformán ért, szeret mindenhol megjelenni és beszédet mondani, a tanácskozáson is felszólalt. Ellentétben a korábbi évekkel, amikor a politikusok nem vettek részt a munkában, vagy legfeljebb csak üdvözölték a megjelenteket.
Pásztor „arra hívta fel a figyelmet, szembe kell nézni a mai realitással is, például azzal, hogy a tudományos életből az elmúlt időszakban egyrészt kiszorítottak bennünket, másrészt mi szorítottuk ki saját magunkat is”.
– Saját magunkban is keresnünk kell a hibát, hiszen azt tapasztaljuk, hogy a legtehetségesebb fiataljainkat folyamatosan a közösségünkön kívülre küldjük, külföldre irányítjuk tanulni. Most már eljött annak a pillanata, hogy újra kapaszkodni kezdjünk. Lenniük kell itthon tanuló egyetemi hallgatóinknak, mert csak akkor lesznek egyetemi oktatóink is. A helyzet jelenleg rendkívül rossz ezen a téren, és ha nem gyorsítjuk fel ezt a „kapaszkodást”, akkor rövidesen azzal a szomorú helyzettel kell szembenéznünk, hogy kikopunk az egyetemi szférából – hangsúlyozta Pásztor.
– Egy óriási paradigmaváltásra lenne most szüksége a vajdasági magyar közösségnek. Le kell bontanunk azt az elutasítást, amelyet a kilencvenes évek történései hatására felépítettünk a szerb nyelvvel, szerb társadalommal szemben. Az utánpótlás nevelésének küldetése csak akkor lehet sikeres, ha itthon, szerb nyelven, ebben a társadalomban tudnak boldogulni gyerekeink – fogalmazott az elnök.
A Tartományi Képviselőház elnökétől, különösen, mint vendéglátótól, persze senki nem vitathatja el, hogy bárhol is felszólaljon és elmondja a véleményét. A beszédjével az a gondom, hogy olyan beállítottságú/hangvételű, mintha ellenzéki és nem hatalomgyakorló politikustól hangzott volna el. Álláspontja egyébként ellentétben van azon nyilatkozatával is, hogy a régóta tervezett Szabadkai Magyar Egyetem ügyét „még kerekasztal-beszélgetés formájában sem tartja reálisnak”.
Kinek rója fel Pásztor, hogy a tudományos életből az elmúlt időszakban egyrészt kiszorítottak bennünket, másrészt mi szorítottuk ki saját magunkat is”, amikor több mint másfél évtizede – hatalmi tisztségviselőként – tevékeny részese a vajdasági és a szerb politika alakításának? Biztosan nem a politikai vezetők a felelősek az ilyen helyzet kialakulásáért?
Különösen vitatható azon kijelentése, hogy gyerekeink „ebben a társadalomban szerb nyelven tudnak boldogulni”. Nem kérdés, hogy a szerb nyelvet megfelelő szinten el kell sajátítani, de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy az anyanyelvről le kell mondani. Ez ugyanis „egyenes út lenne az asszimilációhoz”.
A szakértők szerint „a közoktatás anyanyelvesítése, a kisebbségi nyelvek megőrzésének egyik alapkövetelménye”. Ehhez pedig a magyar nyelv egyenrangú használata feltételeinek biztosítására van/lenne szükség. A tudományos utánpótlás képzésében is. Ennek kinyilatkoztatása lett volna elvárható a tartomány legmagasabb rangú magyar tisztségviselőjétől.
Visszakanyarodva a VMTT 2016. évi tanácskozására, 2011-ben már szóvá tettem, hogy a Társaság munkájában „hiányolom a vajdasági magyar közösség időszerű helyzetével kapcsolatos témák jelenlétét és az ezekkel kapcsolatos állásfoglalást”. Azóta sem történt semmilyen változás. Ezért 2015 óta a tanácskozáson már nem vettem részt.
Ismételten kérdezem, „elegendő-e az évi egy tudományos tanácskozás megszervezése”? A tanácskozások tartalmáról is vitát kellene nyitni, a napirendre kerülő témák sokasága és természete miatt. Az eddigi – egynapos – tanácskozásokon ugyanis szinte mindig mindenről volt szó, csak éppen (a témák sokasága és az idő rövidsége miatt) semmiről sem elegendő – írtam 2011-ben.
Az idei tanácskozáson is „több mint harminc természeti, társadalmi és műszaki tudománnyal foglalkozó értekezést prezentáltak rangos előadók”. Lehetséges-e mindezt végigülni, figyelemmel követni és még vitázni is – ha egész napos tanácskozásról is van szó? Persze, hogy nem. Egy év múlva pedig, mire a munkák nyomtatásban megjelennek, a világ is nagyot változik…
A VMTT vezetőségének le kellene/le kellett volna már vonni az eddigi tanácskozások tapasztalatait és lépéseket a tenni a mielőbbi változások érdekében. A politikusokat pedig távol kell tartani a tudományba való beleszólástól.
Javasolom azt is, hogy a tanácskozás a továbbiakban vegye fel Dr. Ribár Béla (Torontálvásárhely, 1930. szeptember 5. – Újvidék, 2006. március 22.), a VMTT egyik alapító tagjának és első elnöknek, vajdasági magyar tudósnak és közéleti személyiségnek a nevét. A Társaság honlapján még említést sem találni az alapító elnökről. És a tagok névsorát sem újították. Ennyire (nem) viselünk gondot a tudósainkról!
Következő cikk: Zentai szolgáltatók: Mindenki nyugodjon le, nem fog elfogyni az internet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >