Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A Vajdaságban nem a tengerrel kell foglalkozni
Interjú Tolnai Ottóval
„Kedves uram, én nem fürdök a tengerben, én nem szeretem a tengert, én a gémes kutat szeretem.” Kácsor Zsolt (Népszabadság):
A vajdasági szerző szerint az irodalom nem megrendelésre készül, nem kell „szent" dolgokkal foglalkozni. Az utolsó jugó írószövetségi elnökkel életműsorozatáról beszéltünk.
- Híres bonmot-ja szerint a magyarországi és a jugoszláviai magyarok között az a különbség, hogy az utóbbiaknak van tengerük. Most, hogy Jugoszlávia már nincs, a határok pedig leomlottak, mennyiben áll még ez a tétel?
- Annyiban, hogy ma már minden vajdasági fiatal magyar költő Adria-költő is egyben. Boldog vagyok, hogy ezt sikerült beültetni a fülükbe. Egyébként ezt a mondásomat a Vajdaságban nem szeretik. Azt mondják, mással kell a költészetnek foglalkozni, nem a tengerrel.
- Hanem mivel?
- Tudja, a szokásos: a költészet foglalkozzon a nagy, szent dolgokkal. Erről elmesélem magának, hogy az idén voltam egy hónapig Splitben, és elmentem a spliti magyar egyesület egyik rendezvényére, mert ott barátaim vannak, akiket régóta nagyon szeretek. Szóval ellátogattam hozzájuk, s meghatódva láttam, hogy mennyire megöregedtek a régi asszonyok. Ültem velük szemben, néztem, hogy a nőkből nénik lettek, és elérzékenyültem. Majdnem elsírtam magam, mert amióta öreg költő lettem, folyton elérzékenyülök. S mondtam nekik, hogy nekem valami ügyem van a tengerrel, maguk meg háttal állnak neki. Miért állnak háttal a tengernek? Ezt kérdeztem tőlük. Erre szót kért egy talpraesett magyar néni, aki ott öregedett meg a tenger mellett, s azt mondta, hogy „kedves uram, én nem fürdök a tengerben, én nem szeretem a tengert, én a gémes kutat szeretem". A különös ebben az, hogy én az év egy részét rendszeresen a tanyán töltöm, közel a tanyasi kutakhoz, illetve hát az, hogy éppen ez a néni ajándékozott meg aztán egy doboz kékítő golyóval...
- Milyen szempontok határozzák meg, hogy az eddig megjelent sok-sok kötetéből melyekkel indítják az életműsorozatot?
- A Wilhelm-dalok volt az első, a Balkáni babér a második, és azt hiszem, azért éppen ezekkel kezdtünk, mert a Jelenkor Kiadó akkori vezetője, Csordás Gábor nagyon erősen kötődött hozzájuk. De a Világpor megjelentetését már én ajánlottam, akárcsak a sorozat következő darabját, amely egy kötetben tartalmazza majd az 1972-es Gogol halála című kispróza-válogatást és a Virág utca 3 című regényt.
- Be kell vallanom, a Wilhelm-dalok a kedvencem.
- Látta az abból készült darabot, amit Nagy József rendezett?
- Igen, lenyűgöző volt.
- Képzelje el, amikor megnéztem, tátva maradt a szám. Nem ismertem meg egyes verseket, kérdeztem is a feleségemet, hogy ezt én írtam? Különben kezd izgatni, hogy hogyan is hangzik a költészet, amit az életemben csináltam. Nagy izgalommal várom, hogy kiéneklődik-e a vers, hogy mi szólal meg abból a szabad imaginációból, ami a Világpor lényege. A Wilhelm-dalok figurális munka, vagyis szereplőkhöz kötött, de a Világpor nem más, mint szabad imagináció a szavak zenéjére és találkozására. Nemrég a szabadkai népszínház előadott egy válogatást a verseimből, s az még nekem is nagy élmény volt, ültem a nézőtéren, nem akartam hinni a fülemnek, annyira életes volt. Nem modern és nem avantgárd, ahová engem sorolni szoktak, hanem életes, ez a jó szó, hiszen csak ülsz, hallgatod a saját verseidet, s egyszerre csak meghallod, hogy él a dal, létezik a dal.
Irodalomtörténeti pillanat
A Világpor második kiadása igazi irodalomtörténeti pillanat, hiszen Tolnai Ottó 1980-ban, Újvidéken megjelent könyve az életmű egyik legjelentősebb darabja. De már évtizedek óta föllelhetetlen Magyarországon, s így nem integrálódhatott a magyar költészet kanonikus műveinek sorába, pedig odavaló – fogalmazott Mikola Gyöngyi irodalomtörténész a Jelenkor Kiadó gondozásában kiadott kötet bemutatóján a budapesti Gödör Klubban.
- Az imént múlt időben fogalmazott, azt mondta: „a költészet, amit csináltam". Miért a múlt idő?
- Mert nem úgy írok, mint régen. Egy-egy könyvem régebben intenzív nyelvi munka eredménye volt, aztán figurákat hívtam életre, akiknek dalokat adtam a szájukba, újabban pedig állóképeket csinálok. Hogy is mondjam? Megállítom a képet, és elképzelek egy teret, ahol fölépítem a verset. A Világpor még az intenzív nyelvi munka produktuma volt, amelyben a modern, atomizált nyelv a saját nyelvemmé állt össze. S meglepődve láttam, hogy az újdonsága ellenére milyen természetesen szólalt meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >