Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ha augusztus, akkor horvát–szerb csetepaté
Aleksandar Vučić szerb kormányfő pártjának otthoni korrupciós ügyeiről vagy a döcögő EU-csatlakozási tárgyalásokról tudja sikeresen elterelni a figyelmet, ha inkább Zágrábot és az usztasákat ostorozza. Techet Péter (Magyar Nemzet):
Minden évben augusztus ötödikén ünnepli Horvátország Krajina visszafoglalását. Ami Zágráb számára a „győzelem napja”, az Belgrádban „a szerb fájdalomé”. A huszonegy évvel ezelőtti események kapcsán idén egymásnak üzengetett a zágrábi és a belgrádi kormány.
„Elnézést kérünk.” Csupán ennyi áll azon a felhíváson, amelyet egy zágrábi ifjúsági szervezet indított útjára. Joco Glavaš szervező szerint eljött az idő arra, hogy a horvát közélet a jugoszláv háborút ne csak horvát győzelemként lássa – hanem szembenézzen a horvát hadsereg által elkövetett bűnökkel is. A horvát közéletben azonban ez továbbra is tabunak számít: a jugoszláv háború kapcsán csak a győzelmekre lehet emlékezni. Ami azonban Zágrábban „honvédő háború”, az Belgrádból nézve „etnikai tisztogatás”.
Elsöprő vihar
Amikor Horvátország 1992-ben kikiáltotta függetlenségét, az egykori jugoszláv tagköztársaság területén élő szerbek autonómiát követeltek.
Belgrád azonnal a „segítségükre” sietett: ahogy Boszniában, úgy Horvátországban is a szerb támadásokat Slobodan Milošević azzal indokolta, hogy „meg kell védenie” a szerb kisebbséget. A horvát függetlenség azonban nem jelentett önmagában veszélyt a horvátországi szerbekre: Franjo Tudjman többször is hangsúlyozta, hogy a krajinai szerbek maradhatnak, és jogokat fognak kapni az új államon belül. A krajinai szerbek mégis kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, Belgrádnak tehát megvolt az ürügy a beavatkozásra. Milošević célja a nagyszerb tervek megvalósítása volt, azaz – ha már nem tudta egyben tartani Jugoszláviát – az egykori szocialista állam összes szerblakta részét egyetlen országban akarta egyesíteni. A szlavóniai Eszék vagy a krajinai Knin ennek lett az áldozata. 1992-től három évig a szerb csapatok megszállva tartották Krajinát.
1995. augusztus negyedike reggelén azonban a később háborús bűnökért elítélt Mile Mrkšić tábornok vezetésével a független horvát hadsereg Vihar (Oluja) néven meglepetésszerű és gyors támadást intézett a szerb megszállók ellen. Alig telt el huszonnégy óra, és augusztus ötödike estéjén már horvát zászló lobogott Knin főterén. Krajina egészét augusztus hetedikére foglalták vissza a horvátok.
Azóta minden évben „Győzelem Napjaként” emlékeznek erre Horvátországban. Azonban e győzelemnek van egy másik olvasata is. A szerbek ugyanis „etnikai tisztogatásnak” tartják a Vihar akciót. Független emberi jogi szervezetek szerint is 1995 augusztusában majdnem kétszázezer szerb kényszerült elmenekülni. Zágráb csak hatvanezer menekültet ismer el; igaz, kissé illogikusan azzal szokott védekezni, hogy százharmincezer elűzött szerb később mégis visszatért Krajinába, azaz mégsem lehet olyan rossz a horvát uralom.
Tény, hogy 1991-ben Horvátország lakosságának tizenkét százaléka vallotta magát szerbnek: Krajinában egykoron Mária Terézia telepítette le a szerbeket, akik a dualizmus korában a magyar kormányzat egyik fontos szövetségesei voltak. Mára azonban kevesebb mint öt százaléknyi szerb maradt Horvátországban. Milorad Pupovac, a zágrábi parlament szerb képviselője régóta szorgalmazza, hogy a horvát közélet nézzen szembe győzelmének ezen árnyoldalával is.
Csütörtök este zágrábi pacifista szervezetek felvonulással akartak a háború minden, horvát és szerb áldozatára emlékezni. A belügyminisztérium viszont az utolsó pillanatban betiltotta a rendezvényt. Pár elhunyt katonafiú édesanyja mégis megjelent fekete ruhában, fekete táblákkal, csendben Zágráb főterén. A szélsőjobboldali ellentüntetők nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmazták az anyákat, és „cigányoknak”, „kommunistáknak” nevezték őket.
Féligazságok
A jugoszláv háborús bűnök feldolgozása helyben nehezen halad: minden érintett nép azt állítja, hogy ő csak védekezett. A háborút mindig „a másik” kezdte. Ha kell, akár évszázadokat mennek vissza a felek: Radovan Karadzić például azzal indokolta a srebrenicai népirtást, hogy egykoron mit tettek az oszmánok a szerbekkel.
Augusztus ötödike kapcsán se sikerült a kölcsönös megbékélés – mindkét fél a maga féligazságaihoz ragaszkodik. Belgrád nem hajlandó elismerni, hogy a horvátok jogosan foglalták vissza Krajinát, amely mindig is Horvátországhoz tartozott; Zágráb pedig nem vallja be, hogy a visszafoglalás során a horvát hadsereg több száz civilt is megölt, házaikat feldúlta, és kétszázezer szerbet, Krajina többségét egyszerűen elűzte.
Augusztus ötödikén így a két ország elitje a saját értelmezését szajkózza és ünnepli.
A horvát állami ünnepségek minden évben Kninben, ebben az amúgy álmos, munkanélküliségtől sújtott városkában zajlanak. Ide sereglenek a horvát állami és egyházi méltóságok – meg persze a szélsőjobboldal ismert figurái. A knini ünnepségeket minden évben botrányok kísérik. A sátrakban például usztasa jelvényeket kapni, a koncertek alatt több ezer ember karja lendül a magasba, és az usztasák jelszavát („A hazáért készen”) skandálják. (Az usztasák működtették 1941 és 1945 között a Hitlerrel szövetséges horvát bábállamot: 1945 után az emigrációban tudott az eszmeiségük fennmaradni.) Idén a tömeg egy része arról dalolt, hogy „mi, horvátok nem bort iszunk, hanem szerb vért”.
Horvátországban tavaly óta jobboldali államfő van: Kolinda Grabar-Kitarović többször elmondta, hogy nagy rajongója az usztasa énekesnek, Thompsonnak. Az ő koncertje zárta az idei megemlékezéseket is. Azonban egyes megnyilvánulások – például, hogy többen is szerb zászlót égettek Kninben – a jobboldali zágrábi kormánynak is már kellemetlenek: a muzulmán vallású, de horvát nacionalista kultuszminiszter Zlatko Hasanbegović el is határolódott. „2016-ban az usztasa eszmeiség sehol sem szívesen látott Horvátországban” – tette világossá a miniszter, aki fiatal korában amúgy maga is usztasa lapokban publikált.
A megbékélést azonban Belgrád sem keresi. Míg Srebrenica kapcsán ma már a szerb politikusok többsége is elismeri a népirtást – tavaly Aleksandar Vučić, szerb kormányfő is lerótta tiszteletét az áldozatok előtt –, Krajina esetében csak a szerb elüldözöttekre hajlandóak emlékezni. Irinej belgrádi pátriárka csütörtökön több ezer ember előtt celebrált Belgrádban misét: az egyházi vezető azt mondta, hogy „a horvátok megvalósították az usztasák tervét, az etnikai tisztogatást”, és keményen bírálta a horvát katolikus egyházat is. „Megbocsátunk, de nem feledünk” – üzente a pátriárka.
Kézcsók után
Idén júniusban Aleksandar Vučić még kézcsókkal és virágcsokorral fogadta Kolinda Grabar-Kitarovićot Szabadkán, ahol közös nyilatkozatban erősítették meg a két ország közötti megbékélést. Belgrádnak különösen érdekében áll közeledni Zágrábhoz, mert a szerbek attól tartanak, hogy a horvátok majd megvétózzák az EU csatlakozásukat.
Alig telt el azonban egy hónap, és mostanra ismét kitört a nyilatkozatháború. Megint a múlt írta felül a jelent. Egy zágrábi bíróság ugyanis júliusban rehabilitálta Alojzije Stepinacot, aki a második világháború alatt volt Zágráb érseke. A szerbek szerint a horvát főpap nem állt ellen eléggé az usztasáknak, II. János Pál pápa azonban éppen azért avatta 1998-ban boldoggá őt, mert nem kollaborált a nácikkal. Tény, hogy Stepinac többször is tiltakozott a szerbek és a zsidók elhurcolása ellen, a szerbek azonban csak az eredményt nézik: megakadályozni ő sem tudta a népirtásokat.
Stepinac rehabilitálására Belgrád azonnal fasisztázni kezdett, a szerb külügyminiszter egyenesen „az usztasa szellemiség” újjáéledését vizionálta, mire Zágráb megint a szerb EU-tárgyalások blokkolásával fenyegetőzött.
Az ilyen forró nyári viták felettébb jól jönnek mindkét ország politikai elitjének. Horvátországban – miután fél év regnálás után nyár elején megbukott a jobboldali kormány – ősszel választások lesznek, és a súlyos gazdasági problémák helyett még a baloldali ellenzék is szívesebben beszél a múltról, a hazafiasságról. Aleksandar Vučić szerb kormányfő pedig pártjának otthoni korrupciós ügyeiről vagy a döcögő EU-csatlakozási tárgyalásokról tudja sikeresen elterelni a figyelmet, ha inkább Zágrábot és az usztasákat ostorozza.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >