Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A Csodacsapat
Ez a magyar válogatott helyrezökkentette az időt; végre a dicsőséges múlt múzeumába helyezte az Aranycsapatot – amelynek emléke bizony nyomasztotta is az utódokat –, büszkén, bátran a magasba emelte a tekintetét, s visszaszerezte nekünk a jelent. Szerető Szabolcs (Magyar Nemzet):
Magyarok generációi nőttek föl úgy, hogy nem volt részük hasonló élményben, nem élhettek át olyan szilaj örömünnepet, mint most mi a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság csoportküzdelmeinek során. Néhány perccel a portugálok elleni meccs – nem túlzás, az Eb eddigi legjobb, legsziporkázóbb összecsapása volt ez a 3-3 – lefújása után még hitetlenkedve írom ide a tényt, amire reális lehetőségként úgy tíz napja gondolni is alig mertünk, azt is legfeljebb csak magunkban: Magyarország csoportelsőként, veretlenül jutott a legjobb tizenhat közé. Eközben Portugália csapata, amelyik számos sztár mellett a soraiban tudja a világ egyik legjobb futballistáját, a harmadik helyről épphogy túlvergődött a csoportkörön.
Egyszerűen nem találom a szavakat, a jelzőket nemzeti tizenegyünk teljesítményének értékelésére, az érzéseim leírására. Megpróbálom hát valahogy körülírni ezeket. Eszmélésem óta azt hallottam mindenhonnan, hogy a magyar foci szégyent hoz ránk, hogy gyalázatos, a kollektív örömszerzés helyett csak a közösségi kudarcok forrása. Mintha valamikor, az aranykor végeztével, az 1954-ben elveszített berni döntővel, Puskás, Kocsis, Czibor és annyi más legenda forradalom utáni külföldre távozásával kizökkent volna az idő, s egy véget érni nem akaró hanyatlástörténet szemtanúi lettek a magyarok egymást követő nemzedékei. A nekibuzdulásokat, a részsikerek nyomán felszikrázó lelkesedést rendre koppanás, csalódás követte, amelyekre dühösen vagy egyre inkább lemondó legyintéssel reagált a közönség.
Az első igazi futballélményem az 1978-as argentin világbajnokságra való kijutás – Bolívia lerohanása –, majd az ott elszenvedett három vereség volt. Az akkori meghatározó játékosaink, Nyilasi, Törőcsik és a többiek jórészt csak szidalmakat kaptak, hiszen úgymond hol voltak ők Albertéktől vagy az Aranycsapattól. Aztán eltelt néhány év, és Nyilasiék, majd Détáriék lettek az etalon, akikhez képest a közítélet szerint labdába sem rúghattak az utódok. Később már hanyatlás sem volt: poshadt, reménytelen állóvízzé vált a magyar labdarúgás, megfosztva a világversenyekre való kijutás esélyétől.
Nincs most itt hely és lehetőség elemezni a mostani diadalmenet okait, csupán azt érdemes rögzíteni, hogy hihetetlenül rövid idő alatt valóságos forradalom zajlott le a magyar válogatott körül, amelyben kulcsszerep jutott a német közegből érkezett Dárdai Pálnak és Bernd Storcknak. Talán a német munkafelfogás és precizitás volt, amely igazi csapattá formálta az igenis jó képességű játékosainkat – Gerát, Dzsudzsákot, Szalait és társait –, de biztos, hogy kellett ebbe valami sajátosan magyar is. A lelkesedés, a legjobb értelemben vett fanatizmus és a hazaszeretet eggyé forrasztott csapatot és szurkolót stadionon (és határokon) belül és kívül. Kiderült, hogy van az a hit, amely hegyeket mozgat meg.
Nem tudom, hogy mitől más a foci, mint a többi sportág, és hogyan képes megnyitni az egyéni és közösségi létezés sporton túli dimenzióit. Boldog vagyok, hogy ott lehettem szombaton Marseille-ben, amely már órákkal a mérkőzés előtt felszabadult magyar örömünnep helyszínévé vált. És a stadionban tudtam, hogy nem lesz baj, még ha vezetett is Izland. Ez a magyar válogatott helyrezökkentette az időt; végre a dicsőséges múlt múzeumába helyezte az Aranycsapatot – amelynek emléke bizony nyomasztotta is az utódokat –, büszkén, bátran a magasba emelte a tekintetét, s visszaszerezte nekünk a jelent.
Valóságos csoda, amit véghezvitt a csapatunk, és a történet folytatódik. Hajrá, Magyarország!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >