Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kávé
„Álmomban még most is gyakran leparkolok a madárcseresznyefák alatt, betoppanok a klubhelyiségbe és látszólag minden ok nélkül, mosolyogva ébredek.“ Komáromi Ákos (Hét Nap):
Eszünkbe sem jutott volna, hogy majd egyszer érkezik a számla. Kit érdekelt? Elkezdődtek a nyolcvanas évek, úgy tűnt, hogy akár büntetlenül is lehet a boldogsághoz dörgölőzni, találkozni, duruzsolni, írógépet püfölni, tényt feltárni, folyékony egyebekkel értekezletet lezárni, „Anna, főzz egy jó kávét!” — kérni, a társalgó akolmelegében lubickolni, olykor talán féktelenül. Nyolcvankettő tavaszától kilencvenegy őszéig voltam tagja a csapatnak, részese a megismételhetetlen csodának. Ez olyan szívszorító történet vagy ilyesmi.
Mind cigarettáztunk. Bent! Istenem, létezhet olyan, hogy leparkolsz a világ legszebb épületének tövében a madárcseresznyefák alatt, felmész a viharos évszád révén lenyalt lépcsőkön a félemeletre, végigköszönsz adminisztráción, szerkesztőn, titkárnőn keresztül a nagyszobáig, és csoportosan rágyújtasz írásra, dohányra, vagy csak úgy elvagy a szó parazsánál (kösz, Karcsi), és amíg eltelik a nap, és a verebek meg a vadgalambok hitelesítik az autódat, szép lassan a talaj fölé emel a hovatartozásból és elhivatottságból összegyúrt büszkeség. Tisztelet a nagy öregeknek, és elnézést mindenkitől, de a kezdetekről mindig ez jut eszembe: nagyon mély benyomást tett rám, hogy Miskolczi Jóskával (hasznosság és értelem), Orosz Ibivel (értelem és érzelem) és Németh Jancsival (érzelem és kíváncsiság) lehettem egy légtérben. Később nyilvánvalóvá vált, hogy az egypártrendszer hivatalnokának jelmezében angyalok is járnak közöttünk (Mészáros Zaki bácsi), valamint az is, hogy a felsőbb, állami érdekek figyelembevételével is lehet úgy hármasugrani tisztesség, becsület és politika érintésével, hogy végül a szekér mindig jó irányban haladjon (Biacsi Anti). Valaki úgy is helyzetbe hozhat bennünket, hogy észre sem vesszük. Drága Anna, kérlek, főzz egy jó kávét!
Dési Ábel Columbo-kabátban, bölcsen, jóságosan. Szabó Ati Ferrarivá hergelt százegyesben, két kézzel burekot majszolva, térddel kormányozva. És igen, minden fotós köhög, krákog, feláll, járkál, amikor menne már egy helyszínről, mert megunta a szót. Dolgoztam darab ideig más szerkesztőségben is. De két lábon járó figyelmesség, előkelőség és elegancia másutt nem lektorált (Varga H. Ildi), élő lexikon kezébe nem adhattam suta dolgozatomat, hogy összeráncolt homlokkal szalonképessé tegye (Dévavári Zoli bácsi). Továbbá: saját tarkóját tapsikoló öltönyös sármőr nem igazgatott (Fejes Szilvi); önérzettől szétrobbanó, kedves, tehetséges, majdnem csendes őrült többé nem műszaki szerkesztett (Szalma Laci); ölembe hullt szerencse nem segített soha úgy, mint amikor az önigazgatású szocializmus nukleáris hulladékaként csapatunkba söpörték Podolszki Jóskát, Dudás Karcsit és Csorba Pistát. Nélkülük sem voltunk gyengék, így pedig…
Hajaj! Édes-bús Szabadkám felett olyan lett a csillagok állása, kecses kis szerkesztőségünk csípőjének ringása, hogy elbűvölésre alkalmas, függőséget okozó, majdnem piacképes terméket hoztunk létre, mindezt folytatólagosan elkövetve, hébe-hóba a politikai rendszer parányi sérelmére. Szép szemű, édes Hajagos Anna közben kávégőzzel illatosította a szakma és egymás iránti szeretetünket, szerelmünket, a 7 Napot, te jó ég, milyen lendületben bírtunk néha lenni, azt most el se hinném, ha nem lettem volna részese. A számla persze, boldogságunkhoz méltóan, borsosnak bizonyult.
Érzem közelemben a szelektív emlékezet lélegzetét, hogyne érezném, és persze alig tudok valamit arról, ami kilencvenegy késő ősze után történt a lappal. Talán jobb így. Álmomban még most is gyakran leparkolok a madárcseresznyefák alatt, betoppanok a klubhelyiségbe, mindenkit megölelek, teleszívom magam kávéillattal, füsttel, tartással, bátorsággal, tehetséggel, és bizony előfordul, hogy látszólag minden ok nélkül, mosolyogva ébredek.
Következő cikk: Még mindig túl sokan vagyunk
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >