Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A forradalom felfalja gyermekeit
„A Pressburger-ügy azonban már rövid távon is jóval több volt az egyéni tragédiánál.” Dévavári Zoltán (Magyar Mozgalom):
(...) Pressburger Csabának a Magyar Szó éléről 2011. június 23-án való leváltása, illetve az aktív közéletben való ellehetetlenítése politikai döntés volt, melyet a VMSZ-t formálisan és informálisan is irányító két személy hozott meg. Mindaddig, amíg nem kerül sor a nyilvános bocsánatkérésre, nem lehet a vajdasági magyar közélet tisztulásáról sem beszélni. Én a magam nevében itt és most kérek bocsánatot tőle azért, mert a VMSZ elnökségi ülésén nem szavaztam az ellen a verdikt ellen, amely végül az eltávolításához vezetett.
A Pressburger-ügy azonban már rövid távon is jóval több volt az egyéni tragédiánál, ez az eset volt ugyanis az a Rubicon is, amelynek átlépése után a párton kívüli, de a párton belüli értelmiség is totális támadással és a legtöbb esetben ellehetetlenítéssel volt kénytelen szembesülni. A magyar értelmiséggel és intézményekkel szembeni kontraszelekció mögött nem egy esetben kizárólag vélt vagy valós, egyszersmind sokszor több évtizeddel ezelőtti egyéni, normális esetben az idő múlásával annullálódó sérelmek álltak. Az ellehetetlenítés különböző formái a legtöbb esetben nem frontálisan, hanem a kulisszák mögött, több síkon folytak. Kezdve az egyszerű leváltástól, áthelyezéstől a teljes elszigetelésig és a megfélemlítés különféle módszereiig. Külön formája volt ennek a karaktergyilkosság több kifinomult módja, mely elsősorban a suttogó propagandával és a jogilag megfoghatatlan kategóriába tartozó blogok (Pengetoll, Vajdasági Skaccok) létrehozásával és üzemeltetésével fejtette ki a hatását. A „persona non gratának” kikiáltott, munkahelyén megaláztatások sorát elszenvedő személy ezután mindenütt falakba ütközött, és szinte lehetetlen volt számára az érvényesülés, a kitörés az élet minden olyan területén, amelyre a rendszer létrehozóinak rálátása és ráhatása volt. Ezzel az egyéni mozgástér köre végleg bezárult. Azok közül, akik nem voltak hajlandóak a behódolást és a beletörődést választani, vagy a nem létező bűnükért az esetleges rehabilitációt kivárni, vagy csak egyszerűen összeomlottak a pszichológiai nyomásgyakorlástól, mára már sokan külföldre emigráltak. Vagyis az így formálódó rendszer következtében megindult egy olyan elvándorlási hullám, amely alapjában független az országban uralkodó gazdasági nehézségektől. Ezekben az esetekben egyébként mindvégig nem a valódi döntéshozók, hanem az erre a célra felhasznált személyek, végrehajtók álltak. A bennük részt vevők gondosan ügyeltek arra is, hogy ez a hír a nonformális csatornákon keresztül mindenkihez eljusson. A kirekesztés és a megbélyegzés így vált teljessé és visszafordíthatatlanná. Ezzel a technikával aránylag gyorsan sikerült az egész itteni magyar társadalomban elhinteni a félelem magvát, és kiépíteni a félelemre, a besúgásra és a hallgatásra épülő új társadalmi rendszert.
A polgári értelmiségnek a párton belüli kiszorítása a 2012. évi választási kampányban erősödött fel. A fajsúlyos kérdések tekintetében a döntéshozatal teljes centralizáción esett át. Ugyanez történt a releváns információk átadásával, illetve a politikai és a gazdasági kapcsolatrendszer birtoklása tekintetében is. Ennek következtében a párthierarchia az árnyékkormányzás irányába tolódott el. Innentől kezdve olyan személyeknek volt valódi hatalmuk és a folyamatokra való ráhatásuk, akik névlegesen nem töltöttek be, nem viseltek tisztséget (vagy éppen a párthierarchia alacsonyabb szintjén álltak), míg a párttisztviselők jó része teljesen kiszorult a döntéshozatali mechanizmusból és a kulisszák mögött folyó eseménysorozatokra való rálátás, ráhatás lehetőségétől. Mindennek hatására 2012 őszén az akkori ügyvezető alelnökkel közöltem az alelnöki tisztségről való lemondásomat, melyet végül nem fogadtak el.
Mindenki, aki ilyen vagy olyan, még a legmarginálisabb kérdések tekintetében is ellenvéleményt fogalmazott meg az úgynevezett kibővített elnökségi üléseken (melyek éppen a valódi munka ellehetetlenítését célozták meg), nyilvános megszégyenítésen esett át. Az így létrejövő rendszer alapjában a „több száz ilyen van, mint te”, vagyis az „egyszeri/többszöri használat után mindenki lecserélhető” elvére építve, elsősorban az egyéni döntéseket nem megkérdőjelező végrehajtókra és a hallgatás pszichológiájára korlátozódott. Ennek következtében valójában a Hannah Arendt által leírt rendszer valósult meg, vagyis az egyének „lemondván saját ítélőképességükről, arctalan alkatrészei lesznek annak a gépezetnek, amely velük is azt tesz, amit akar — hiszen ők maguk teszik lehetővé, hogy ez a hatalmi gépezet azt tegyen velük, maguk és mások ellen, amit akar” (Bővebben lásd: Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról In:Beszélő, 2008. szeptember).
Csakhogy a kérdés nélküli végrehajtás sem adott semmilyen garanciát a „túlélésre”, mivel azokban az esetekben, ha a szellemi erőfeszítést is igénylő feladat sikeres megoldása kizárólag a végrehajtó nevéhez, és nem a hatalom valódi birtokosaihoz kötődött, szinte kivétel nélkül megindult a fentebb már vázolt technikával az ellehetetlenítés folyamata, sokszor félbehagyva, lenullázva sikeresnek induló kezdeményezéseket is. Vagyis nem kizárólag az ellentmondás és az ellenvélemény hozhatott valakit a teljes közösségi ellehetetlenítés helyzetébe. Mindez előbb a párton belül, később pedig az intézményekben is az önálló cselekvés megbénulását, a szakértelem háttérbe szorulását és a szellemi restség eluralkodását eredményezte. Az idő előrehaladtával a spirál felgyorsult, és elkezdődött a történelemben már ismert effektus — a forradalom kezdte felfalni gyermekeit. (...)
Következő cikk: Orbán nagyon elmérte a kerítését
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >