Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy nem és ennek mögöttese, két lábjegyzettel
Gerold László
„Azért nem vállalom, mert az MNT és a mostani elképzelés mögött párt áll.“ Gerold László (Vajdaság Ma):
Május 22-e, péntek késő délután van. Szomorkás a hangulatom. Elállt az egész nap hol szitáló, hol szemerkélő eső, az ég azonban besimult, egy adta felhő. Mégsem ez, hanem az a levél nyomaszt, amit keltezés nélkül két nappal ezelőtt kaptam a VMSZ és az MNT elnökének aláírásával, s amelyben azt kérik, legkésőbb holnapig jelezzem, elfogadom-e, hogy az MNT „felsőoktatási konzultációs testületének tagja” legyek. Nem az a kérdés, mit válaszoljak, hanem az, hogy a válaszomat csak a megadott VMSZ, ill. MNT e-mail címre küldjem el, vagy nyilvánosan válaszoljak-e. Mivel közszereplésre kértek fel, úgy határoztam, hogy a válaszom nyilvános lesz. Ezt kívánja meg az ügy is, amire a felkérés szól. S nem utolsósorban így kívánja a közélet, s hogy nyíltan beszéljünk, sőt, hogy kulturált, érveken alapuló párbeszédet folytassunk.
Visszatérve a felkérésre: a válaszom – nem.
Nem vállalom, hogy a VMSZ és az MNT felsőoktatási grémiumának tagja legyek.
Íme: miért.
Kezdjük a „Tisztelt Cím!” megszólítással küldött levéllel.
Ne tessék zokon venni, de nem vagyok Tisztelt Cím. Nevem van, Vezeték- és keresztnevem. Ezen felül pedig tudományos fokozattal és munkahelyi besorolással rendelkezem. Sohasem erőltettem, sőt zavart is, amikor doktoroztak. Magam is csak ritka, indokolt alkalmakkor éltem a doktori címmel, akárcsak azzal, hogy (nyugalmazott) egyetemi tanárként aposztrofáljanak. De amikor szakmaiságom képezi egy fontos felkérés alapját, akkor illene ezt tiszteletben tartani.
Lehet, hogy valakinek ez formális kérdés. Nekem nem. Ahogy az sem, hogy immár nyolc éve nyugdíjas vagyok, s mint ilyen, nem hiszem, hogy illetékes lehetek/vagyok a felsőoktatási helyzet, teendők megítélésében (1). Sok minden megváltozott azóta, amióta leléptem az egyetemi katedráról. Igaz, abban sem vagyok biztos, hogy az MNT oktatási bizottságának majd felét kitevő osztálytanító éppen illetékes lenne például a felsőoktatás dolgaiban. Nem lehet kérdéses, hogy kiváló pedagógusok, ahogy erre az MNT elnöke utalt, amikor védeni próbálta a bizottság elnökét, csakhogy erre a megbízatásra nem tanítói vagy nevelési erényekre, hanem oktatáspolitikai jártasságra van szükség, s a kettő nem ugyanaz.
Nem vitatnám el, hogy jó elképzelés széleskörű konzultációs testületeket létrehozni (2). De amikor valakit felkérnek, hogy legyen egy ilyen grémium tagja, illene közölni vele, ez milyen hatáskörrel jár és milyen kompetenciákat jelent. Továbbá azt, hogyan függ össze a grémiumok munkája a bizottságokéval, sőt, uram bocsáss, az MNT intézkedéseivel. Erről nem szól a fáma, holott így lenne becsületes az alku.
S végül, de nem éppen utolsósorban, azért nem vállalom, mert az MNT és a mostani elképzelés mögött párt áll. S ez számomra már kezdettől fogva és egyre inkább elfogadhatatlan. Mert nem lehet kérdéses, miért ártja bele magát egy párt közössége kulturális, oktatási és sajtót érintő kérdéseibe. Hogy ezeket a területeket, melyeket annál az egyszerű oknál fogva, hogy önálló gondolkodásra ösztönöznek, amit egyetlen párt sem tűr el, irányítása alá vonja. Jól tudja, ahogy Matei Vişniec, a kiváló drámaíró (csak emlékeztetnék rá: két darabját Újvidéken, egyet Szabadkán is bemutattak) fogalmaz: a kultúra „mindig kihívást jelent (a politika, a párt, akárcsak a fogyasztói társadalom számára), mert folyamatosan gondolkodásra, reflexiókra készteti az embert, s éppen a mutánssá válást, a személyiség deformálódását igyekszik megakadályozni”. Vagyis: a független, a maga fejével gondolkodó ember ellenállásának egyik formája a kultúra, ezért kell kihúzni a méregfogát.
Mindezek után arra sem érdektelen rákérdezni, miért mellőzte a VMSZ és az MNT a most felkért százötven kiváló szakembert akkor, amikor a tanácsot és a bizottságokat konstituálták. Nem tudtak volna rólunk, vagy hogy ne zavarjuk a köreiket, nem akartak tudni rólunk, ami a pártra is, a tanácsra is szégyen.
Nem véletlenül jut eszembe az alábbi hasonlat:
A párt arra emlékeztet, aki házat (=MNT) tervez, de önfejűen, úgyis mindent jobban tud, nem kér tanácsot azoktól, akik ebben segítségére lehetnének. Akkor sem, amikor önös meggondolástól vezérelve lakókat (=bizottsági tagokat) fogad a házába. Amikor viszont azt észleli, ég a ház, a tüzet mellesleg belül okozták, akkor eszébe jut, hogy a szomszédban vannak tűzoltók (150 eddig mellőzött szakember), akiket segítségül lehet hívni, és sebtében kéréssel is fordul hozzájuk.
Nem akarok névtelenségből előcitált, eddigi jelzéseimet (l. több Portéka-beli jegyzeteimet) kutyába sem vett tűzoltó lenni!
Ezek lennének azok az okok, amiért nem vállalhatom a felkínált grémiumi tagságot, s amelyeket csak részben tekinthetek pusztán magánügynek, és ezért a nyilvánossággal is szükségesnek tartottam közölni.
Dr. Gerold László (nyugalmazott) egyetemi tanár
(1) Ellenben, ha valóban komolyan gondolták, hogy hasznos tagja lehetek valamelyik grémiumnak, akkor (megsúgom) vagy a kultúrával, vagy a sajtóval foglalkozóba jelölnek. Abba (talán nem szorul magyarázatra miért) irodalmi és színházi, ebbe viszont publicisztikai (ha magyarázni kellene, íme: VajdaságMA, Portéka, hogy előbbi cikkeimet ne említsem!) vonatkozású tevékenységem alapján kérhettek volna fel. Hogy nem így történt, arra más okot elképzelni sem tudnék, mint hogy így akarták elkerülni az olyan, számukra kellemetlen bíráló hangú megjegyzéseket, amilyeneket a Magyar Szó-, a Venczel-, az Andrási-ügy, továbbá az MNT és a bizottságok megválasztása, valamint a Stratégia és más általam problémásnak tartott színházi meg irodalmi intézkedés kapcsán tettem cikkeimben, de amelyekre a párbeszédet, nyilván kellő ellenérvek hiányában, az MNT mindeddig kerülte.
(2) Az eddigi VMSZ- és MNT-gyakorlatot ismerve óhatatlanul felmerült bennem, hogy teljes körű vagy irányított demokrácia vezérelte-e a két testületet elnökét, amikor grémiumbeli tagságra invitáltak bennünket? Az a meggyőződésem, s ezt alátámasztják azok az információk, hogy kik nem kaptak felkérő levelet, ill. hogy a névsort nem tették közzé, holott illett volna, miszerint sajnos a szelektálás s nem a teljes nyíltság elvét követték. Ez pedig a megosztást, az önálló véleményük miatt nemkívánatosak kizárását jelenti, ami számomra megengedhetetlen.
Következő cikk: Bocskor Bíborka: „Amőbaszerűen éldegélnénk”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >