Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Generációm háromnegyede külföldön él”
„Kenetteljes mosollyal terelgetnek bennünket, mint a birkákat, a számukra éppen jövedelmező irányba.” Sirbik Attila (Tiszatáj Online):
Tolnai Szabolcs Az erdő c. filmje olyan érzékeny, kortárs problémákra reflektál, amelyek beférkőznek, jelen vannak hétköznapjainkban. Egy teljesen mai történetről van szó, egy család széteséséről. Egy észak-szerbiai magyar családról szól a film, amelynek fiúgyermeke elmenekül egy kábítószer-függőséget kezelő központból. A szülők egymást hibáztatják gyermekük sorsáért és igyekeznek megtalálni a fiút. A főbb szerepeket G. Erdélyi Hermina, Tilly Róbert, Nenad Jezdić, Siniša Tucić és Jovan Belobrković játsszák, a forgatókönyvért Tolnait már több díjjal is jutalmazták. A rendezővel a filmben megjelenő társadalmi problémákról, valamint a filmek fesztiváléletének kérdéseiről beszélgettünk.
– A film történetének alapötletét, amelyből a forgatókönyvet írtad, Judita Šalgo egyik novellája adta, mégpedig a telefonos csalás motívuma. A filmkészítést megelőzte egyfajta kutatás is, ellátogattál te is „átverős” céges vacsorákra?
– Igen, a társforgatókönyvíróm is, én is elmentünk néhány ilyen eseményre, ahol beetetésként ajándékokat lehet nyerni… így jutottam egy kispárnához, máskor meg kaptam egy ingyen hétvégét egy magyarországi fürdőbe, melyet odaadtam egy palicsi ismerős nyugdíjas néninek, hogy vigye el az unokáját. Ezen kívül beszélgettünk olyan emberekkel, akik jártasak a témában, sőt a filmben a prezentációt vezető színészt, Nenad Jezdićet is elhívtuk egy ilyen beszélgetésre, ahol részletesen megismerkedhetett a behálózás mechanizmusával. Nagyon elterjedt jelenségről van szó, ma már az emberek többségének van hasonló tapasztalata, érdekes, hogy ennek ellenére még mindig milyen sok embert csőbe tudnak húzni…
– A film helyszínei, a tipikus közép-kelet-európai atmoszférába ágyazódnak, persze, hiszen egy Észak-Szerbiában játszódó történetet látunk, ami viszont játszódhatna bárhol, hiszen nem is maga a történet, hanem a történetben megbújó metaforák és az életszituációk által keltett, a kilátástalanságba rejtett hangulatok csúcsosodnak ki, amelyek egyúttal szét is feszítik a történet kereteit. Hogyan függnek össze egymással a filmben látott helyszínek gyönyörűen komponált képei, a sok esetben hirtelen perspektívaváltások – amelyek egyben a film ritmusát is nagy mértékben meghatározzák, nevezhetnénk ezt akár a kétségbeesés belső dinamikájának is – és maga a történet?
– Pohárnok Gergővel, a film operatőrével a lehető legnagyobb egyszerűségre törekedtünk. Nem igazán szeretjük a külsőségek segítségével mindenáron magukat zseniálisként eladni próbáló filmeket, amelyekben persze nem számít, hogy a színészi játék siralmas és hazug, a történet hiteltelen… Mindezzel nincs baj, ha ezek az elemek természetesen illeszkednek a filmbe, és megvan a miértjük, de ellenkező esetben nagyon izzadságszagúak tudnak lenni ezek a filmek… Sajnos azt hiszem, hogy ez különösen jellemző a magyar filmművészetre… Tehát, a novella stílusát is megőrzendő, törekedtünk (zenei hasonlattal élve) minél kevesebb leütéssel – hanggal, a köztük lévő csendekkel, leépíteni a külsőségeket, igyekeztünk a képek, a kompozíció, a színészi játék belső dinamikáját keresni – ezáltal teret adni a kihunyó érzelmek és a reménytelenség állapotainak.
– Filmed a Palicsi Filmfesztiválon a versenyprogramban szerepelt. Ez mit jelent a film további sorsát tekintve?
– Semmit. A film világpremierje már megvolt az újvidéki Cinemacity fesztiválon, ahol hanyagság és hozzá nem értés miatt sikerült egy katasztrofális vetítést produkálni, teljesen sötét képpel – 6 év munkáját tönkrevágni. Egyébként a nemzetközi bemutatója éppen tegnap volt a montreali fesztiválon… Ez az egész fesztiválosdi engem személy szerint nagyon fáraszt. Ezek a szavak, hogy világpremier, nemzetközi bemutató, ilyen fesztivál, olyan fesztivál számomra semmit nem jelentenek. Ma már alig valakit érdekel, hogy milyen filmet csináltál, csak a fesztiválokról kérdeznek, mint valami versenylovakra tekintenek a rendezőkre, összehasonlíthatatlan alkotókat versenyeztetnek. A fesztiválok nagy részén ugyanaz a pár száz ember forog. Ezek a fesztiválhiénák, mint egy mozgó cirkusz részei, költöznek az egyik fesztiválról a másikra. Nem is nézik a filmeket, mert a folyamatos bulik miatt nem érnek rá, egymást kérdezgetik, ki mit hallott, mit érdemes elvinniük a saját fesztiváljaikra, mit érdemes megvenni a mozikba. Ez a világ teljesen rátelepedett a filmszakmára és betegesen elburjánzott. Nem akarok senkit se megbántani, vannak kivételek, de ma már a fesztivál zsűrik nagy része is ilyen figurákból kerül ki, más fesztiválok szervezőiből, válogatóiból, a haveri körből. Sőt ezek az emberek már a pénzosztó állami kuratóriumokban is ott ülnek, ők döntik el, mely filmek készülhetnek el.
– A film forgatókönyvének elkészülése és a film realizálása között hosszú évek teltek el, ha jól tudom főként anyagi, a film finanszírozási gondjai miatt. Ez a tény mennyiben változtatta meg, vagy módosította a viszonyod a forgatókönyvhöz, belenyúltál, változtattál rajta időközben?
– Igen, többször is átírtam, az első verziók még a kilencvenes évekről szóltak, később alakult úgy, hogy a mába helyeztem a történetet. Közelinek tűnik, de a kilencvenes éveket megidézni, az gyakorlatilag egy kosztümös film.
– A film olyan társadalmi-szociális problémákkal foglalkozik, – család széthullása, a fiatalok magatehetetlensége, drogfogyasztás, rendőrmaffia – amelyeknek gyökerei visszanyúlnak a ’90-es évek délszláv háborúinak, a hátországra is kiható következményeihez. Ha úgy vesszük ezek a kortárs problémák, áttételesen még mindig ennek az időszaknak a következményei, vagy 2014-ben ezt már nem így látod? Megváltozott valami?
– Nem változott semmi. Ugyanazok a figurák, akik miatt annak idején térdig vérben gázoltunk, akik miatt generációm háromnegyede külföldön él, most feltették az európai szemüveget, és kenetteljes mosollyal terelgetnek bennünket, mint a birkákat, a számukra éppen jövedelmező irányba. A különbség az, hogy most már egyetemi diplomákat is szereztek, hisz most már ezt is könnyű megvenni Szerbiában. Ami a legszomorúbb, ezt a sötét társaságot a magukat demokratikusnak nevező, européer, Milosevity bukása után hatalomra került réteg hozta vissza. Azt hitték, bármit megtehetnek, elég lesz a népet a nacionalisták, háborús bűnösök visszajövetelével riogatni. Mindenesetre nem így történt, elképesztő korruptságukat a szavazók kíméletlenül megbüntették.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >