Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hozományvadászok a kampányban
Avagy ki miért udvarol a haladóknak?
J. Garai Béla
„Hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
(..) Valójában pedig az a felismerés húzódhat meg Vučić döntése mögött, hogy a lesújtó gazdasági eredmények, az egyre növekvő munkanélküliség, a le sem tagadható életszínvonal süllyedés előbb-utóbb annyira aláásná népszerűségét, hogy egy későbbi időpontban tartandó választások csúfos vereséget hoznának számára.
Most még azonban a felmérések nagyarányú győzelmet jeleznek, és ez a prognózis nemcsak a SNS vezetőséget szédíti el, hanem a jelek szerint a politikai színtér számos más szereplőjét is. Ezzel magyarázható, hogy a kisebb pártok úgy legyeskednek a haladópárt körül, mint csóró hozományvadászok a nem egészen szeplőtelen múltú, ám dúsgazdag hajadon körül. Mintha mindig is egyazon célokért küzdöttek volna. Valósággal versengenek kegyeikért, igyekeznek jó előre helyet biztosítani maguknak a leendő koalícióban, vagy legalább a parlamenti többségben.
Valamikor, a pártideológiák divatja idején természetellenes szövetségnek nevezték, ha eltérő világnézetű formációk álltak össze kormányzati célzattal, de az itteni politikai színtéren ma már semmi sem természetellenes. Sem ideológia, sem világnézet nem számít, hanem kizárólag a hatalomhoz való közelség. Így tanúi lehetünk annak, hogy az elvileg liberális Čedomir Jovanović (LDP), aki eddig a legádázabb bírálója volt a kilencvenes évek uralkodó pártjainak, a háborúkért felelős radikálisoknak és a szocialistáknak, nyíltan ajánlkozik partnernek a magát (akárhogyan is próbálják egyesek szépíteni a dolgot) „mérsékelt nacionalistáként” minősítő Vučićnak.
Még kirívóbb Boris Tadić volt államfő esete, aki annak idején nagy sikerként hirdette, hogy volt pártját, a DS-t felvették a baloldali pártokat tömörítő Szocialista Internacionáléba. Most viszont meghunyászkodva udvarol Vučićéknak, és arról álmodozik, hogy talán még külügyminiszter is lehet a jövendő kormányban. Az örök lázadó Vuk Drašković, a „belgrádi terek ura”, a 2000. októberi rendszerváltás egyik hőse a napokban, sokak megdöbbenésére, a haladók újvidéki nagygyűlésén lépett fel, ahol a közönség zömét nyilvánvalóan volt radikálisok alkották. És bár nem szakadt le a plafon, jómagam azért szívesebben emlékezek vissza a kilencvenes években elhangzott szónoklataira, mint eme dicstelen minapi szereplésére.
Nyilván ő is arra spekulál, hogy az SNS-szel szövetségben sikerül bejutatnia marginálissá vált Szerb Megújhódási Mozgalmának (SPO) néhány tagját a parlamentbe.
Az elmúlt hetekben Pásztor István is többször megismételte, hogy a VMSZ is a leendő kormánykoalíció része, vagyis az SNS partnere szeretne lenni. Teljesen helyénvalónak és logikusnak tűnhet az RTV-nek adott nyilatkozatában hangoztatott indoklás, hogy Szerbiában a következő négy éves időszakban, az uniós csatlakozásról folyó tárgyalások alatt mélyreható társadalmi átalakulásra kerül sor, amely során alapjaiban változhat az egész szerbiai társadalom, és a VMSZ, kisebbségi pártként azért kíván része lenni a hatalmi többségnek, hogy érvényesíthesse a magyar érdekeket. „Az új parlamenti többség része kívánunk lenni, és ilyen pozícióból hirdetjük álláspontjainkat, amelyek a magyarok, de a többi szerbiai polgár érdekeit is tükrözik”, mondta a legnagyobb magyar párt vezetője.
Mint ahogy a tekintetben is feltehetően igazuk van, hogy egy kisebbségi párt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy „divatjamúlt” elvi kifogások vagy múltbeli sérelmek miatt válogasson a többségi pártok között, és lemondjon az együttműködésről, ha azzal javíthat közössége helyzetén. Legfeljebb afelől vannak bizonyos kételyeim, hogy – mint pártvezetőnk korábbi sajtónyilatkozataiban hangoztatta, mintegy mentségül az esetleges bírálatokkal szemben – „megváltozott a vajdasági magyarok véleménye, és ma már nem tartják ellenszenvesnek a Szerb Haladó Pártot”. Vagyis nem elleneznék a velük való szövetkezést, mi több, sokan „kimondottan örülnének ennek”. Nem tudom, hogy a VMSZ mikor végzett közvélemény kutatást közösségünk tagjai körében, és derítette ki, hogy ekkorát változott a haladókká avanzsált volt radikálisok megítélése. Azt mindenesetre tudom, hogy az én véleményemet, nem mintha lényeges lenne, de senki sem kérte ki.
Mindegy, a pártvezetőség biztosan alaposan kielemezte az összes körülményt, a pro és a kontra érveket, és számba vette, hogy voksokban mennyit hoz, netán mennyit visz a haladók körül udvarlása. És az ilyen előzetes elkötelezettség, a kívánatos együttműködés folyton-folyvást való hangoztatása, miközben a másik fél egy szóval sem viszonozza a közeledést. Eddig ugyanis csak olyan jelzések érkeztek a SNS vezérkarából, hogy széleskörű koalícióban gondolkodnak, amely képes lesz véghez vinni a reformokat és az uniós felzárkózáshoz elengedhetetlen alkotmánymódosítást. De hogy ebbe a magyarokat is bevennék, arról hallgatnak.
Egyelőre csak az szivárgott ki, hogy kiket nem vennének be a nagy koalícióba: Vojislav Koštunica szerb demokratáit (DSS), a Dveri nevű szélsőséges mozgalmat és Dragan Đilas demokratáit (DS), akikkel túl messzire mentek el az ellenségeskedésben.
Ha csak össze nem vesznek még valakivel Tesla urnája miatt. A zseniális tudós úgy keveredett bele a választási csatározásba, hogy a túlbuzgó Zorana Mihajlović, a SNS alelnöke a lemondásban levő kormány nevében megállapodott a szerb pravoszláv egyházzal a Tesla hamvait tartalmazó urna áthelyezéséről a Szent Száva székesegyházba, kiváltva ezzel a tudomány, de a józan közvélemény képviselőinek a felháborodását is. A hamvak költöztetése ugyanis nyilvánvalóan ugyancsak a haladók kampánycéljait szolgálná: mintha azt akarnák demonstrálni, hogy lám, Tesla is az ő oldalukon van.
Szellemes blogbejegyzést olvastam az egyik portál levelező rovatában arról, hogy miért kell a váltóáram felfedezőjének hamvait átköltöztetni a templomba: hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.
Következő cikk: A huszadik század unalmas története
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >