Ma Erik, Alexandra, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Nem volt győztes, ugyanis mindannyian vesztesek lettünk
Végel László
Nemzeti szempontról szólok, de nem a manapság divatos magyarság-narratívára gondolok, hanem a magyarság többségére, azokra, akik nem iratkoztak fel sem ide, sem oda, nem tartoznak egyik táborba vagy pártba se, ám szívósan és főleg szerényen, sokszor nagyon nehéz körülmények között vallják magukat magyarnak. Nem az új osztályra – hanem a néma magyarságra gondolok. Mit gondolnak és mit éreznek ők? Kinek van jogában az ő kezüket elereszteni? Márpedig, ha nem keressük a távolmaradásuk okát, akkor az azt jelenti, hogy eleresztettük a kezüket. Végel László:
2022. november 16., szerda
(...)
Olvasgatom a kisebb-nagyobb napi politikai szóváltásokat a vajdasági magyarok helyzetéről. Attól tartok, hogy a kérdésnek hosszú és fájdalmas története van, mivel az egypártiság nem ma kezdődött, hanem a két évtizeddel ezelőtti elektori választásokkal. Bírálhatunk miatta egyes politikusokat, de ideje lenne belátni, hogy sokan bábáskodtak körülötte, azok is, akik ma már nem tartoznak a bábák közé. A történet hosszú és bonyolult - a következmény drámai. Nemcsak ez a választás, hanem az előzőek is arról szóltak, hogy nem volt győztes, ugyanis mindannyian vesztesek lettünk. A demográfusok szerint jelenleg 200 ezer magyar polgár él a Vajdaságban. Borúlátó megállapítás, hiszen ez azt jelenti, hogy 50 ezerrel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. A választási szakértők szerint az elöregedő közösségek 80 százalékának van szavazati joga. Ez azt jelenti, hogy 160 ezer szavazásra jogosult magyar állampolgárt tartanak nyilván. A köztársasági választási bizottság viszont 116 406 szavazásra jogosultról tud. Ha ez az számadat megbízható, akkor az elvándorlás az elmúlt tíz évtizedben sokkal nagyobb volt, mint amit a demográfusok jeleznek. Ezek után nincs okunk a választási örömünnepre. Nagyon beszédes és figyelmeztető jel, hogy a 116.406 választópolgár közül csupán 40 382-en álltak az urnák elé. Ez azt jelenti, hogy 38 százalék alatti a választási részvétel. Minden társadalomban, minden közösségben ez önvizsgálatra készteti a politikai eliteket. A tények makacs dolgok, előbb vagy utóbb szembe kell nézni velük. A helyzetet nem teszi rózsássá az sem, hogy az egylistás választásokon 39 876-an szavaztak a Magyar Összefogás elnevezésű listára. Egy párt nevezheti ezt történelmi győzelemnek, nemzeti szempontból azonban pirruszi győzelemről van szó. Nemzeti szempontról szólok, de nem a a manapság divatos magyarság-narratívára gondolok, hanem a magyarság többségére, azokra, akik nem iratkoztak fel sem ide, sem oda, nem tartoznak egyik táborba vagy pártba se, ám szívósan és főleg szerényen, sokszor nagyon nehéz körülmények között vallják magukat magyarnak. Nem az új osztályra – hanem a néma magyarságra gondolok. Mit gondolnak és mit éreznek ők? Kinek van jogában az ő kezüket elereszteni? Márpedig, ha nem keressük a távolmaradásuk okát, akkor az azt jelenti, hogy eleresztettük a kezüket. A gyorsan fogyatkozó közösség ezt nem engedheti meg magának. Újra beigazolódik Márai Sándor állítása: a nemzet komolyabb dolog, minthogy a politikusokra bízzuk. Nem gondolom persze, hogy a politikusok nem gondolkodnak a nemzetre, dehogyis, csupán arról van szó, hogy a párt ab ovo megosztó. A pártok a kapitalizmus édes gyermekei, amelyek a társadalom egyes rétegét elsősorban szem előtt, akkor is, ha minduntalan azt hangsúlyozzák, hogy az egész nemzetet képviselik. A tényleges többpártrendszer, a politikai váltógazdaság legalább részben korrigálja a megosztó jelleget. Legalább részben, mert nem hiszem, hogy a kapitalizmusban teljesülhet minden réteg és osztály harmonikus egyenlősége. Ne játsszuk meg a naivot, ne áltassuk magunkat azzal, hogy a mi expresszkapitalizmusunkban, amelyben javában tart a brutális tőkefelhalmozás, a nincstelen magyar napszámos és a kisebbségi magyar nábob nemzeti érdeke fedi egymást. Az egypártiság ideológiája pedig éppen ezt akarja elhitetni velünk. Érdemes ezt is figyelembe venni napjainkban, amikor diadalittasan hirdetik az egypártiság eszméjét. Próbáljunk más utakra térni, még akkor is, ha némi szkepticizmussal gondolok a bibliai eszmére, mely szerint „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni”.
Következő cikk: Putyin helytartója Európában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >