2024. május 20. hétfő
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hontalanul (15)

Három esztendő után a naplósok szerte a világban

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Három esztendő után a naplósok szerte a világban

Két apró részletre szerettem volna még csak kitérni eme rövid irományomban. Az egyik a Napló szerkesztéspolitikája. Kérem, én most töredelmesen bevallom, hogy ilyen nincs. Mindenki azt ír és úgy, ahogyan jónak látja. Egyetlen kikötésünk van: ne uszítson. Csak ilyen hozzáállással lehet kikerülni a cenzúrát, legalábbis véleményem szerint. Sok szerkesztőségben megfordultam már riporterként és főszerkesztőként, és mindig is a legunalmasabb és a legfölöslegesebb dolognak tartottam a különböző szerkesztőbizottsági, kollégiumi üléseket, amelyeken gondterhelt arcú szerkesztők értékelnek és megváltják a világot. Valójában a hiúság vására az egész, és az apró kis magánérdekek versengése. Ettől teljesen mentes a Napló. Mármint a kollégiumoktól. Apró kis érdekek itt is ütközhetnek, de abból nem csinálunk közügyet. Bódis Gábor: 

1993. májusában úgy éreztem, Napló mindig is volt, és hiába törtem a fejem, alig emlékeztem arra, mi volt előtte. Legtöbbünk televíziózott meg rádiózott, voltak, akik írtak is. Aztán egymásra találtunk, mert beszűkültek a honi tájékoztatás lehetőségei. És mert volt fölösleges energiánk, amit aztán bele is öltünk a lapalapításba. Ebbe már úgy belejöttünk, hogy alapítgattunk tovább (TV-Napló, Hornyik-könyv), csak hát közbeszólt a háború, és ismét színtelenné váltunk – fedőlapilag. Ami csak a javunkat szolgálta, mondták egyesek „Mert így hitelesebb a mindig is félig szamizdatnak ható Napló” – érveltek a jóhiszeműek. A kevésbé jóhiszeműek pedig azt állították, eléggé el nem Ítélhető módon, hogy a színtelenség híven tükrözi lelki világunkat.

Függetlenül az érvelésektől, büszkék voltunk arra, hogy még léteztünk. Arra már kevésbé, hogy senki sem követte a példánkat, és maradtunk egyedüli itteni független magyar nyelvű újságnak. Meg egyáltalán tájékoztatási eszköznek. No de, sebaj, majd a háború után. Habár a hivatalos sajtó akkori hirtelen pálfordulása és békehirdetése, meglehet a jobb érzésűeknek örökre elveszi a kedvét az újságírástól. Az már nem újdonság, ha azt mondom, hogy a hamis próféták korát éltük, de hogy ennyire hamisak, az már sok.

Mi maradtunk olyanoknak amilyenek voltunk csak egy kicsit megöregedtünk. Tele voltunk viszont élettapasztalattal, és a helyzet (mert az mindig van) különböző sodrásokba kényszerített bennünket

Vegyük sorba. A Napló egyik alapítója, Németh Árpád akkortájt már több mint egy éve a boszniai hegyeket járta, és ritka haza ruccanásaikor szokott élménybeszámolót írni. Csíkos Zsuzsa sem tűnt el, csak éppen szülési szabadságon volt, de közben áldásos tevékenységet folytatott marketingügyben. Tolnai Ottót kényszerszabadságolták, így hát hol Budapesten, hol Veszprémben, hol Újvidéken, hol a nagyvilágban bukkant fel. Balázs Attila a Pesti Hírlap főmunkatársa lett és Mucsi Gézával együtt igyekezett színt vinni a fővárosi napilapba. Blaskó Márta a határon túli magyarok, de főleg a délvidékiek sorsát egyengette (Határon túli Magyarok Hivatala). Guelmino Sándor is Budapestről küldte cikkeit. Molnár Imre visszajött Los Angelesből, és azonnal a boszniai hegyekbe vándorolt hasonló megbízatással, mint Németh Árpád. Az újvidéki stáb kicsi, de annál erősebb volt: Keszég Károly csapatkapitány vezetésével Balogh Emerencia, Tóth Lívia, Dormán László, Léphaft Pál, Gáspár Mihály, Nemes István, Bozsoki László, Klier Mária, Grác Mária összetételű csapat futott ki hetente a pályára. Őket erősítették állandó munkatársaink Tomán László, belgrádi kollégánk Krampus, Balla Lajos-Laci, a Nagy Kópé, Szloboda János, Soltis Gyula, Klemm József, Szántó Zoltán, Németh Zoltán, Kókai Péter, Varga Zoltán, Hübsch Éva, Spitzer Éva. Reméltem, a felsorolás nem szolgált alapul valamilyen rendőrségi dokumentációnak.

Két felejthetetlen munkatársunk már nem szerepelhet ebben a névsorban – élőként – fogalomként a hivatás megszállottjainak jelképeként azonban mindörökké. Pintér Lajos és Slobodan Stanojević. Miket tudnátok írni erről a hőbörgő világról?!

Két apró részletre szerettem volna még csak kitérni eme rövid irományomban. Az egyik a Napló szerkesztéspolitikája. Kérem, én most töredelmesen bevallom, hogy ilyen nincs. Mindenki azt ír és úgy, ahogyan jónak látja. Egyetlen kikötésünk van: ne uszítson. Csak ilyen hozzáállással lehet kikerülni a cenzúrát, legalábbis véleményem szerint. Sok szerkesztőségben megfordultam már riporterként és főszerkesztőként, és mindig is a legunalmasabb és a legfölöslegesebb dolognak tartottam a különböző szerkesztőbizottsági, kollégiumi üléseket, amelyeken gondterhelt arcú szerkesztők értékelnek és megváltják a világot. Valójában a hiúság vására az egész, és az apró kis magánérdekek versengése. Ettől teljesen mentes a Napló. Mármint a kollégiumoktól. Apró kis érdekek itt is ütközhetnek, de abból nem csinálunk közügyet.

1993. május 12.

 

A másik apró részlet, amelyet akkor felidéztem egy epizód volt. Történt 1992 nyarán egy nagy budapesti rendezvényen. A tömegben egy fiatalember hátulról megfogta a vállamat és ezt mondta: „Az Isten áldja meg.” Most is belepirulok. Én csak azok miatt írom le ismét, akiket elbátortalanítanak a múltbeli, de a jelenlegi körülmények és a hivatás feladására készülnek. Ennél nagyobb fizetést nem lehet kapni.

 

2022. június 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Deli Andor: „Vissza kell térítenünk Európát a helyes útra!”?

Deli Andor vendégeskedése VMSZ házi rádiójának is nevezett Szabadkai Magyar Rádióban jól illeszkedik a párt nyomasztóan >

Tovább

Bíztak Közép-Európában

Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >

Tovább

Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában

A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >

Tovább

Posztfasizmus

Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >

Tovább

A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL

A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >

Tovább

A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett

A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >

Tovább

Szerbiai választások: csodára várva

A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >

Tovább

Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!

Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >

Tovább

Teljes a zűrzavar

Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >

Tovább

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Tovább

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

Tovább

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább