Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Végel László
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány találkozásunkkor szóba se került ez a téma. nem hoztam szóba, mert nem akartam megbántani. Nem kérdeztem tőle, hogy mivé lett a mi Közép-Európánk... Végel László:
Eltávozott az élők sorából Konrád György. Barátomnak neveztem életében, most már csak szerény tisztelője vagyok. A magyar rendszerváltó nemzedék lelkiismerete volt, aki megélte a rendszerváltás alkonyát. Nem tudnám pontosan felidézni, mikor és hol találkoztunk először. Olyannak ismertem meg, amilyennek az egyik méltatója nevezte: szelíd radikálisnak. Jobb időkben lehetett volna az értelmes kompromisszumok megalkotója, a Nagy Békítő, sajnos, nem olyan időkben született, amelyekben ez a rejtezkedő habitusa kiteljesedett volna. A látogató című regényével berobbant a magyar irodalomba, A városalapító újszerű, esszéisztikus narratívája nemcsak a hagyományos magyar prózanyelv képviselőit, hanem az immár klasszikus modernizmus híveit is váratlanul érte. Azt hiszem, újra fel kellene fedeznünk ezt a manapság különösen időszerű ez a regényt, amely az alkonyban sokkal fájdalmasabb üzenetet képvisel, mint egykor a hajnalok hajnalán. Hová lettek az egykori tervek? Az Elutazás és hazatérést meg a Fenn a hegyen napfogyatkozáskort – azt hiszem – még sokszor kezünkbe kell vennünk. Esszéíróként nagy szellemi pazarló volt, saját csapdánkat is jobban értjük, ha párbeszédet folytatunk vele. Mészöly Miklóssal és Eörsi Istvánnal többször is megfordult az újvidéki Ifjúsági Tribünön és az Új Symposion szerkesztőségében. A tiltottak listájára került. A Cinkos című regényét Gojko Tešić és Predrag Marković csempészte ki Magyarországról. Én az egyik fülkében ültem, ők a másikban. Engem alaposan átkutattak, kéziratot kerestek. Gojko és Predrag bőröndjében kávét és italt kerestek. A regényt Vicko Árpád fordította le szerbre, sokkal előbb jelent meg szerbül, mint magyarul. 1993-ban Konráddal együtt javasoltuk a PEN-konferencián a kettős állampolgárság bevezetését. Akkoriban minden magyar párt ellenezte ezt. Áder János a magyar parlamentben 1993. szeptember 28-án a Fidesz nevében kifejtette, hogy nem lenne méltányos a határon túliaknak állampolgárságot adni, hiszen nem fizetnek adót, s semmiképpen sem lenne helyes, hogy ők döntsenek a hazai viszonyokról, folytatta. Ezekben az években járt Konrád gyakran járt a Vajdaságban és a Danas című ellenéki napilapnak keményen bírálta a miloševići kisebbégi politikát, s a PEN elnökeként elítélte magyarok elleni atrocitásokat. Az egyik rólam szóló újvidéki tanácskozásra irt szövegében azt írta, hogy a jugoszláviai események megítélésében sokat tanult tőlem. Van ebben némi túlzás, hiszen nem mindenben osztottuk egymás véleményét. A NATO támadás megítélésében Újvidéken heves vitára is sor került közöttünk, ami azonban nem hatott ki a barátságunkra. Többször is megfordult közöttünk azokban az években, amikor nem jártak olyan gyakran a magyar politikusok és írók a háborús hangulatú térségben. 2000 után, Milošević bukása után többször is találkoztam az Újvidéki Egyetem rektorával, Fuada Stankovićtyal, akivel a kilencvenes években számos közös ellenzéki megmozduláson vettem részt. Szóba került, hogy Konrádot az Újvidéki Egyetem díszdoktora nevezzék ki. Az avató ünnepségen rektor asszony kívánságára az első sorban ültem, s fél szememmel figyeltem a mellette, ülő Konrádot. Feszélyezett az első sor, sohasem szerettem oda ülni, de úgy láttam, Konrad is furán érezte magát diszdoktorként. Aztán én kiérdemeltem Újvidék városának elismerését, a Február 1. díjat, s javasoltam Bora Novakovićnak, a regnáló polgármesternek, hogy hívjuk meg Konrádot, tartson előadást a város disztermében. Miről, kérdezte Novaković. Mondjuk, Közép-Európáról, válaszoltam. Így is történt. Konrád elfogadta és megtartotta, én pedig az Osztrák-magyar Monarchia idején épült városháza disztermében némi kárpótlást éreztem, hiszen a saját városomban évtizedeken át szitokszónak számított a Közép-Európa. Nem csak Milošević idején, hanem előtte is, a szocializmusban. Történt ugyanis, hogy a Vigíliában közöltem egy esszét, amelyben közép-európainak neveztem magam, azonban majdnem a munkahelyemmel fizettem érte, csak az mentett meg, hogy a puszta véletlennek köszönve az az írás előzőleg megjelent szerbül a belgrádi Književne novineben.
Ültem a város disztermében, ezúttal a hátsó sorokban, hiszen az én igazi helyemre menekültem. Akkor még bizakodva gondoltam Közép-Európára. Évek múltán a bizalmam megcsappant. Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány találkozásunkkor szóba se került ez a téma. nem hoztam szóba, mert nem akartam megbántani.
Nem kérdeztem tőle, hogy mivé lett a mi Közép-Európánk...
Szerelmünk volt és mostohánk lett.
Következő cikk: A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >