Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy kettős állampolgár keservei
Végel László
Emiatt esett gondba. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes YU-útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a EU-útlevéllel ajándékozta meg. A végén majd kiderül, hogy egyik sem ér sokat. Végel László:
Norvégiából telefonált egy újvidéki földim, akivel valahol a kilencvenes években, az újvidéki néhai Kokra áruház közelében gyakran találkoztunk. A szomszédságomban lakó apjával azokban az ínséges időkben együtt álltunk sorban a közeli Hleb üzletben egy liter tejért. Ő az apja mellett várta a sorát, ennek köszönve ők két liter tejet vihettek haza.
Több mint két évtized után jelentkezett egészen váratlanul. Az apja noteszában bukkant telefonszámomra, afelől érdeklődött, hogy kipenderítik-e Magyarországot az Európai Unióból. Ha igaz, akkor kipenderítenek bennünket is Norvégiából, sopánkodott.
Nyugtattam. Legyen nyugodt, ez még csak javaslat. A kezdet kezdete, mondtam neki, és az az apja felől érdeklődtem. Nyelt egyet, és elmondta, hogy az apja nem élte meg Milošević bukását, 1998-ban halálozott el. Jobb is, jegyezte meg, legalább nem kell tovább háborognia. Öregségére mit kezdene Szerbiában? Sokáig betegeskedett, ezért neki is halogatni kellett a kivándorlást. Pedig biztosan örült volna, ha megéri Milošević bukását, folytattam, emlékszem, hogy milyen elégedett volt, amikor 1996-ban az egyetemisták tüntettek a városunkban. Erre csak azt jegyezte meg, hogy 2000 októberében a bukás napján ő is tüntetett, de ez volt az utolsó, mert rájött, hogy hiába, s azóta nem érdekli a politika.
Az elsők között kérte a magyar állampolgárságot.
Elmondta, hogy mennyire igyekezett, hogy megszerezze. Gazsulált a kisebbségi politikusoknak, bemagolta a választ arra a kérdésre, hogy mire büszke a magyar ember, fejből sorolta fel Magyarország vármegyéit, esténként Petőfi Sándort olvasta, a Himnuszt szavalta és énekelte, csak azért, hogy lerakja a nyelvvizsgát, s magyar útlevéllel a kezében Norvégiában jó álláshoz jusson.
Ne gondoljam, hogy könnyű volt a nyelvvizsga, mert szerbül fejezte be a szakközépiskolát, s villanyszerelőként munkahelyén is szerbül kellett beszélni. Csak otthon szóltak egymáshoz magyarul. Kiverte a homlokát a verejték, amikor magyarul vizsgáztatták, főleg azért, mert azt hallotta, hogy a szomszéd szobában a konzul úr kávézik. Mi lesz, ha Magyarország konzulja véletlenül belép a terembe, s hallja, hogy törve beszéli a magyart? Mi lesz, ha nem ismerik el, hogy ő valódi magyar, pedig szülei is, nagyszülei is magyarok, az unokabátyját pedig 1945-ben a partizánok tömegsírba vetették, mert Horthy 1942-ben besorozta és az orosz frontra küldte? Amikor végre hazaérkezett, letartóztatták, azt mondták, azért, mert kollaborált a fasisztákkal. Elhatározta: ha megbuktatják a vizsgán, akkor dühében közli a konzul úrral, hogy ő is meg a családja is drágán fizette meg a magyarságát, de erre nem volt szükség, mert átengedték, csak az egyik vizsgáztató jegyezte meg, hogy sokat kell még fejlődnie, hogy rendes magyar ember váljon belőle.
Nagy szégyen lett volna, ha megbukik, mert együtt vizsgázott az egyik szerb villanyszerelő kollégájával, aki zentai lévén jól tudott magyarul, és amikor tudomására jutott, hogy magyar útlevélhez juthat, rögtön elkezdett udvarolni egy magyar lánynak, akivel az ágyban is csak magyarul beszélgettek. Nem csoda, hogy jobban beszélt magyarul nála, annál is inkább, mert ő nem talált magához való magyar lányt, neki csak egy szerb csaj jutott. Ezért beszélt a szerb kollégája jobban magyarul, mint ő, csak éppen a Himnuszt nem tudta elénekelni úgy, ahogy kell. Szerencsére nem kellett neki énekelni, csak azt kérdezték tőle, hogy mire büszke a magyar ember, mire ő azt válaszolta, hogy Puskás Öcsire, aki a világ legjobb futballistája, ami nagyon tetszett a bizottságnak, mert neki még azt sem mondták, hogy fejlődni kell.
A vizsga után lerakták az állampolgársági esküt, s együtt vándoroltak ki Norvégiába, ahol a magyar útlevélnek köszönve jó munkahelyet kaptak. Velük tartott kollégájának jegyese is, az a magyar csaj, aki egy öreg és beteg norvég férfit ápolt, s akkora szerencséje volt, hogy az öregember fia megkérte a kezét, mire ő faképnél hagyta a vőlegényét, mondván, hogy többet ér egy norvég férj, mint egy szerb vőlegény.
A kolléga nem bánkódott, azt mondta, minden jó, ha vége jó, egyébként sem gondolta komolyan, hogy magyar nőt vegyen feleségül, erre csak a magyar útlevél miatt volt ideiglenesen szüksége. Hamarosan megismerkedett egy szerb fodrásznővel, akivel rövid idő múlva házasságot kötött. Az a lány még fiatalkorában az apjával került Norvégiába, kitűnően beszélt és olvasott norvégül, a fodrászszalonban rendszeresen olvassa a norvég újságokat, azokból értesült, hogy Magyarország rúdja kifelé áll az EU-ból. Orbán Viktor, írják a norvég újságok, kekeckedik Brüsszellel, ezért – figyelmeztette a felesége – jobb lesz, ha mindketten norvég állampolgárságra pályáznak.
Emiatt esett gondba. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes YU-útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a EU-útlevéllel ajándékozta meg. A végén majd kiderül, hogy egyik sem ér sokat.
Biztatom, maradjon magyarnak, minden rendben lesz, de nem sikerült megnyugtatnom, mert a végén azzal köszönt el, hogy legjobb lesz, ha feleségül vesz egy norvég nőt, s ennek köszönve könnyebben tesz szert norvég állampolgárságra. Csak a szerb lánykát sajnálja, aki Újvidéken szorgalmasan tanul magyarul, hogy levizsgázzon, és amint lerakja az állampolgársági esküt, követi őt Norvégiába. Lelkiismeret-furdalása van, mert nincs mellette, hogy együtt gyakorolják a magyart, mert a lányka már kétszer megbukott. Sajnálja, mert igazán szemrevaló és hűséges is, ha már ilyen szorgalmasan tanul magyarul, de ha Orbán Viktor továbbra is makrancoskodik, akkor kénytelen lesz norvég nő után nézni. Így van ez, ha a politikusok tönkreteszik az ember családi életét, mondta, mielőtt elköszönt volna.
Az írás a 168 Órában jelent meg
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Deli Andor: „Vissza kell térítenünk Európát a helyes útra!”?
Deli Andor vendégeskedése VMSZ házi rádiójának is nevezett Szabadkai Magyar Rádióban jól illeszkedik a párt nyomasztóan >
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >