Ma Pongrác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Vége a vitának
Clinton—Trump 3:0
Az ingatlanmágnás képtelen legyőzni féktelen ösztöneit – Hillary győzelmi pályán
A társadalombiztosítás jövőjét vitatva például azt szúrta oda Hillarynak, hogy „Micsoda undok nő!” Purger Tibor (Magyar Szó):
A dacos, durcás, dühös Donald harmadszor is kudarcot vallott az amerikai elnökjelöltek televíziós „szópárbajnokságán”. Semennyi közbekiabálás, epés megjegyzés, lekicsinylés és felnagyítás, semmilyen tőrbecsalási taktika és fitymáló-becsmérlő címkézés nem volt képes kibillenteni Hillary Clintont méltóságteljes nyugalmából, hosszú tapasztalatra alapozó tudástárából, fölényes, de nem fölényeskedő mosolyából. Az idei tévévita-sorozatot egyértelműen a demokrata politikusnő nyerte 3:0 arányban.
Donald Trump, az „üzletelés nagymestere” – miután 14, sokat látott republikánus indulót, plusz egy ájtatos idegsebészt és egy bukott, de kemény üzletasszonyt tüntetett el az előválasztási süllyesztőben durva, de hatékony módszerekkel – egyszerűen nem tudott mit kezdeni a számtalanszor lenézett, erőtlennek, betegnek, már-már haldoklónak kikiáltott Clintonnal. Tegyük hozzá, elsősorban önmagával nem tudott mit kezdeni: sihederekre jellemző kirohanásai, gúnyos megjegyzései, folytonos közbekiabálásai azt sugallták, hogy ez az ember képtelen saját természetét féken tartani. Vagy milliárdosként megszokta, hogy a világ csakis körülötte foroghat.
Történt mindez olyan körülmények között, amikor a Clinton-ellenes gyűlöletszövetség holtbiztosra vette, hogy az email-botrány, az agyonvizsgált Bengázi-ügy meg az orosz kiberkémek által szolgáltatott levéltitkok bőséges munícióval szolgálnak Hillary ellen.
A demokrata jelölt 6–8 százalékkal vezet országos méretekben, és államonként számolva is egyre nagyobb az esélye a november 8-ai diadalra. Ennek ellenére, a választások nincsenek lefutva, a kampány tovább dübörög. Trump és stábja azonban egyre többször dobja be a szavazathamisítás vádját, az eleve megbundázott választások gyanúját. Vesztésre állva ez egyértelmű kibúvónak tűnik, hiszen mindeddig „győztes mentalitásával” kérkedett.
A szerda esti tévévitát a jobboldali Fox hírtévé szervezte a Las Vegas-i egyetemen Chris Wallace műsorvezető irányításával, aki a legjobb idei moderátor-teljesítményt nyújtotta. Az ő érdeme is, hogy ezúttal hat fontos témát taglaltak – mindaddig, amíg Trumpnak el nem fogyott a türelme, és át nem tért a személyeskedésre. Hillarynak sem kellett több: azzal lepte meg ellenfelét, hogy a kényes kérdéseket hárítva Trumpot csalta vékony jégre.
A két fél homlokegyenest ellenkező nézeteket vall a legfelső bíróság jövőbeli összetételéről. Trump – a jobboldal vesszőparipáján lovagolva – olyan bírákat jelölne, akik eltörölnék a magzatelhajtásra való jogot, korlátlanná tennék a fegyverviselési jogot és a dúsgazdagok nemrég beiktatott jogát, hogy annyit költsenek politikusvásárlásra, amennyit akarnak. Clinton mindezt ellenzi, és arra figyelmeztet, hogy miközben a konzervatívok folyton az állam funkcióinak nyesegetéséről beszélnek, addig a nők legintimebb magánügyébe akarnak durván beavatkozni.
Trump a milliomosok adóit csökkentve reméli felgyorsítani a gazdasági növekedést, Clinton viszont pont fordítva, a minimálbér emelésével serkentené a fogyasztást, és az évi negyedmillió dolláron felül keresők terheinek növelésével biztosítaná az állami beruházásokat és munkahelyek millióinak megnyitását.
A korábbi vitákhoz képest sok szó esett a külpolitikáról is. A WikiLeaks egyik lopott e-mailje alapján Trump azzal vádolta Clintont, hogy az egész amerikai kontinensen „nyitott határokat” vizionál, Hillary viszont Trump elefánt-a-porcelánboltban típusú külpolitikájának kritikájával vágott vissza. Ellenfele orosz kapcsolatait firtatva tőrbe csalta Trumpot, aki nem volt hajlandó elismerni, amit 17 amerikai hírszerző ügynökség meggyőződéssel állít (hogy ti. Putyin hackerei kaparták ki a gesztenyét Trumpnak a demokrata oldal elektronikus levelezésének ellopásával). Jellemző módon Trump kijelentette, hogy Putyin semmibe veszi Clintont és Obamát – mire Hillary megjegyezte, hogy „azért, mert szívesebben látna egy bábot az Egyesült Államok élén”. Trump ilyenkor képtelen fékezni magát: négyszer vágta vissza, hogy „Te vagy a bábu!” Az ilyesmivel önként nyújt bizonyítékot arra, hogy nyughatatlan, koncentrálni és önmegtartóztatni képtelen egyénisége alkalmatlanná teszi az elnöki posztra. A társadalombiztosítás jövőjét vitatva például azt szúrta oda Hillarynak, hogy „Micsoda undok nő!” – amivel csak a legelvadultabb híveinek szerez örömet, de nem tudja megszólítani a középen ingadozó szavazótábort.
Mindennek a tetejébe Trump ezúttal nem volt hajlandó elkötelezni magát, hogy elfogadja majd a választások kimenetelét – ami az amerikai politikai rendszer egyik alappillére, és amire még a szavazattöbbséggel bíró, de egyfős bírósági ítélettel veszítő Al Gore is hajlandó volt 2000 decemberében. Talán éppen Melania Trumpnak van igaza, aki a héten így magyarázta férjének a szép nők molesztálásáról szóló dicsekvését: „Néha úgy érzem, két kölyök van a családomban: a tízéves fiam meg Donald.” Az amerikai nép november 8-án dönti el, hogy a 46 éves szlovén fotómodell öntelt, féktelen, hetvenéves „sihederét”, vagy a higgadt, tapasztalt, kiszámítható politikájú Hillary Clintont választja az ország élére.
Következő cikk: Orbán csattanós pofont kapott a legnagyobb riválisától
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >