Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Mély kiábrándultság
„A saját szorongásait vetíti rá a rommagyar társadalomra, ami nemcsak tisztességtelen, hanem kontraproduktív is.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Gondban vannak a rommagyar politikai formációk az aktivitás, a politikai cselekvés, problémamegoldás terén is, ahol csupán a szintentartást, az eddigi – egyébként minduntalan elégtelennek vélt – eredmények megóvására koncentrálnak, föl sem vetik a továbblépés, a fejlődés szükséges voltát. Márpedig a politikában (is) az állagmegőrzés regressziót, visszafejlődést és a neki megfelelő kiábrándultságot, passzivitást és apátiát, rossz közérzetet okoz, és ennek jelei minduntalan előtűnnek. Aztán a politikumtól, a politikai elittől a rommagyarság azt is elvárja, hogy értelmezzen és magyarázzon, hogy világnézetet közvetítsen, mégpedig hitelesen és közérthetően, és ezt a funkciót még a napi politikai cselekvéseknél is kevésbé képes ellátni, ennek eredménye az elbizonytalanodás. A politika beszédcselekvés aktusok sorozata, melyben nem mindig a tartalom (a ráció), de gyakran az érzelmi ráhatás (a szenvedély megszólítása) játszik fontosabb szerepet, de minden esetre a kettő egyfajta egyensúlya lehet csupán az aktív és hatékony, meggyőző és hiteles politizálás garanciája. Márpedig a rommagyar politikai kommunikációban megbomlott a tartalom (lásd. autonómiázás szándékolt vagy inkompetenciából, de legvalószínűbb, hogy politikai elfogultságból) és az érzelmi ráhatás (beszédcselekvés konszenzus és érzelmi ragaszkodást termelő funkciója) között, ami hiteltelenné teszi a politikai kommunikációt, demobilizál. Az autonómiázás kifulladt és sürgősen új tematizációra van szükség, mely racionálisan is felépíthető, és szenvedéllyel is fenntartható. Aztán ma a román politikai közéletet és benne a rommagyart is, a korrupció témaköre tematizálja, ez pedig kivételesen egy reális probléma és nem egy mondvacsinált napirend, amiről viszont képtelen árnyaltan, közérthetően és hitelesen egyetlen mondatot is megfogalmazni, a rommmagyar politikai elit. Így aztán riogat, félelmet és bizonytalanságot terjeszt – a saját szorongásait vetíti rá a rommagyar társadalomra, ami nemcsak tisztességtelen, hanem kontraproduktív is –, egyre inkább belesüpped a korrupciós vádakba, képtelen rendet vágni a valós vádak és esetleges rágalmak, alaptalan vádaskodások között. Márpedig, ha joggal tiltakozunk a kollektív, egy egész közösséget érintő vádak, a megbélyegzés ellen, azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy az ártatlanság kollektív lehet, hogy minden korrupcióval megvádolt rommagyar politikus ártatlan, és csak magyarsága okán vádolták meg. Ennek hangoztatása nem hiteles. A transindex.ro oldalán fut egy fölmérés a témában (nem reprezentatív, de jobb híján eligazító lehet), és abból az látszik, hogy a józan ész, a közép-térben mozgó olvasók vannak többségben a kérdés megítélésében. A ma reggeli eredmények így néznek ki, kérdés: Mit gondol a DNA székelyföldi vezetők ellen indított vizsgálatairól? 1. Fölháborító: 511 (29%), 2. Minden esetet egyenként kell megítélni 739 (42%), 3. Aki nem vétkes, nincs mitől tartania 171 (9%), 4. Az egész politikai osztály korrupt, ők sem kivételek 355 (20%). Összevonva tehát a legtöbben az esetek egyenkénti megítélését tartják helyesnek, a korrupciót föltételezők aránya és a mindenkit ártatlannak mondók aránya viszont, lényegében egyenlő.
Normális körülmények között a politikai kommunikációban – saját jól fölfogott politikusi érdekből is – az kellene, hogy megjelenjen, hogy „Senki ne féljen, aki nem vétkes, de mindenki reszkessen, aki korrupciós ügyben érintett”! A politikumnak nem azt kellene sulykolnia (mert a valóság, az ítéletek, a vádíratok, a köznapi tapasztalat folyamatosan cáfolja, hitelteleníti), hogy minden magyar elöljáró ártatlan, ami nyilvánvalóan hamis állítás, hanem azt, hogy minden ártatlant megvéd, és minden korrupt felelősségre vonását támogatja (ez biza választói elvárás), és igyekszik eltávolítani a közéletből.
Ciklusvég van, a politikai osztálynak és a kommunikációnak is változnia kell, hiszen rengeteg kiábrándultság, frusztráltság, és elégedetlenség gyűlt össze a rommagyar társadalomban. Egyébként marad az apátia, a közöny és a demobilizáltság, a hitelvesztett politikai kommunikáció, mint üresjárat: szavak, melyekhez nem társulnak tettek, csak az eszmék piacának üres kongása kíséri őket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >