2024. május 3. péntek
Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Balhéznak

„A válságmenedzselésbe beletartozik az időhúzás, de az is, hogy minél mélyebben verjenek éket az elégedetlenkedő pedagógusok közé.“ Cseri Péter (Népszabadság):

(...) Nem tudom, hogy a pedagógusok közül hányan hiszik azt, hogy néhány tízezres tüntetésekkel totális vereséget mérhetnek az orbáni oktatási rendszerre, ám ez biztosan illúzió. A kormány tiszteli ugyan az erőt, de kapitulálni nem fog. A megcsonkult kétharmad – ha veszélyt szimatol – legfeljebb elhajol egy-egy erős balegyenes elől, hogy aztán feszülten várjon a pillanatra, amikor visszatámadhat. Ha a helyzet úgy hozza (és most úgy hozta), Balog miniszter kész saját maga leszerelni a túltolt bicikliről a csicsás csengőt, lekaparni a matricát, átfesteni a vázat, viszont soha nem esne neki a villáskulccsal, hogy szétbontsa alkatrészekre.

Más lenne a helyzet, ha az orbáni oktatáspolitika nem jelentené az egyik fundamentumát a nemzeti együttműködés rendszerének. Csakhogy minden, ami az oktatásügyben az elmúlt fél évtizedben történt, kifejezetten a miniszterelnök óhaja szerint alakult így.

Orbán Viktor pedig végtelenül egyszerűnek látja az iskolák világát.

A nevelés alapja szerinte a rend és a fegyelem – erről személyes tapasztalatai is lehetnek ­fiatalkorából. Még kamaszkorában is lekevert neki egy-egy nyaklevest az édesapja, ha úgy látta, helytelenkedik a fia. Orbán Győző, a kormányfő édesapja 2001-ben azt mesélte a Népszabadságnak, hogy „pedagógiai felfogásom rendkívül egyszerű: vannak dolgok, amiket meg lehet engedni, vannak, amiket nem". (...)

Logikus egyébként, hogy elsőként éppen azok lázadtak fel, akiket leginkább gúzsba köt az orbáni rendszer, akiket a hivatásuk lényegétől, az önálló gondolkodás ­felemelő érzésétől, a tantermi szabadságtól foszt meg az uniformizálás. Nem mintha a tanároknak nem volna szégyenkeznivalójuk: az életpályamodell bevezetésekor elfogadták a felkínált alkut, azaz a kormány kezéből a magasabb bért, cserébe viszont – akár bevallják ezt maguknak, akár nem – lemondtak a függetlenségről, csendben maradtak évekig, legfeljebb magukban morogtak a legnyilvánvalóbb képtelenségek miatt is.

Bármennyire tiszteletre méltó is, hogy januárban Pilz Olivért a kollégái – saját megfogalmazása szerint – kitolták a kéményen, és a miskolci hermanosok nyílt levelével lángra kapott az elégedetlenség, az elvesztegetett évekért a pedagógusok nem háríthatják másokra a felelősséget. Sokakat talán éppen ez a bűntudat visz majd a Kossuth térre, ám ettől még a szombati tanárdemonstrációnak látszólag nincs semmi értelme. Majdnem semmi.

Ezen az sem változtat sokat, hogy az elmúlt hetekben a tanárok is megízlelhették, amit korábban már más tiltakozók is: az Orbán-rezsim kizárólag az erőből ért. (...)

A lényeg:

a tanári követeléslistának éppen azokról a pontjairól nem hajlandó tárgyalni a hatalom, amelyek az elszabott köznevelési rendszer lényegét jelentik.

Klik felszámolása az orbáni út totális kudarcát jelentené, csakúgy, mint a tankönyv-liberalizáció, a 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítása vagy a kötelező óraszámok csökkentése. Visszaengedni a szabad szellemet az iskolák falai közé – na, ezt a veszélyt a jelenlegi hatalomnak minden eszközzel el kell hárítania.

Jellemző az orbáni rendszer alapjaihoz való görcsös ragaszkodásra az is, hogy Balog Zoltán úgy menesztette Czunyiné Bertalan Juditot az államtitkári székből, hogy közben – saját megfogalmazása szerint – „nem váltotta le". Már csak azt a régi, jól ismert mondatot kellett volna hozzáfűznie, hogy Czunyinét „érdemei elismerései mellett más fontos beosztásba helyezte át". Így tisztább is lett volna, mely korszakra hajaz leginkább a jelenlegi rezsim.

Pedig azt el kell ismerni, hogy Pokorni Zoltán „nyugdíjazása" óta a Fidesz most először ültetett fajsúlyos figurát fontos oktatásirányítási pozícióba Palkovics László személyében. Ő azonban nem a rendszer lebontására kapott mandátumot Orbántól, feladatát a megszabott kereteken belüli leghatékonyabb működés kialakításában jelölték meg, amit csúcsmenedzserként nyilván magasabb színvonalon fog ­megoldani az elődeinél. A válságmenedzselésbe beletartozik az időhúzás,

de az is, hogy minél mélyebben verjenek éket az elégedetlenkedő pedagógusok közé.

A valódi rendszerbontó lépéseket persze nemcsak a kerekasztalnál nem lehet kikényszeríteni, de alighanem utcai tüntetésekkel sem, egy általános sztrájkra pedig a pedagógustársadalom egyelőre nem tűnik sem elég egységesnek, sem elég elszántnak. (De a közszféra egyéb ágazatai is legfeljebb csak ébredeznek.) Amit a tanárok követelnek, arról sem államtitkárokkal, sem miniszterekkel nem tudnak ­megállapodni, ­kizárólag Orbán Viktorral tárgyalhatnának róla érdemben, amire semmi esély, mint ahogy a jelek szerint a rezsim bukása is odébb van még.

A szombati tanárdemonstrációnak tehát látszólag nincs semmi értelme. Majdnem semmi.

Egy apró momentumra azért még érdemes felhívni a figyelmet. A miskolci hermanos tanárok már ismerhetik az érzést, milyen is az, amikor a saját diákjaik ­ünneplik, megtapsolják őket. Nem az órán mutatott teljesítményükért vagy egy témazáró dolgozat gyors kijavításáért, esetleg az iskolai farsangon felvett vicces jelmezért, hanem

a bátorságukért, a kiállásukért, az elvhűségükért.

És azt a pillanatot nehéz elfelejteni, amikor egy okos kamasztekintetből a tanerő azt olvashatja ki: „Büszke vagyok a tanáromra."

2016. február 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?

Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >

Tovább

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább