Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Menekültek, Európa, Orbán
Demokrata értelmiségi nem nyilatkozhat olyat, hogy Orbán autoriter, nacionalista, populista és demagóg politikus ugyan, és kiüresítette a demokráciát – de a menekültügyben történetesen igaza van. Kis János (Hvg):
(…) Az EU ma mélyen megosztott. A menekültválság éles törésvonalat hasított az alapítók és az újonnan csatlakozottak között. A megfigyelők ezt általában a két régió eltérő történelmi tapasztalataival magyarázzák. Azokban az évtizedekben, amikor Nyugaton konszolidálódott a liberális demokrácia, Kelet-Európa népei totalitárius rezsim alatt kényszerültek élni. Ugyanabban az időszakban a nyugati országok tapasztalatokat szerezhettek a masszív bevándorlás jelenségéből; hozzászokhattak ahhoz, hogy társadalmuknak más kultúrájú kisebbségek is részeivé válnak, e változás minden előnyével és a vele járó nehézségekkel együtt. Kelet-Európa viszont a külvilágtól elzárva élt, s a rendszerváltás után a határok megnyitása döntően gyorsuló kivándorlást hozott számára, bevándorlást – a Jugoszlávia szétesését kísérő háborúk éveit leszámítva – alig-alig. Itt a liberális demokrácia iránt nem kellően elkötelezett kormányok vezetnek az idegenekkel szemben gyanakvó és elutasító választópolgárokat. Így szól a bevett magyarázat.
Mely tartalmaz igaz elemeket, de leegyszerűsítő. Egyrészt Magyarországon és Szerbiában tömegével mozdultak meg emberek, hogy segítsenek a menekülőkön. A Willkommenskultur nem a német társadalom privilégiuma. Másrészt a nyugat-európai közvélemény egészéről sem mondható el, hogy kellően fel volna készülve a rendkívüli helyzet megkívánta rendkívüli áldozatok vállalására.
Az elmúlt évtizedek bevándorlási hullámai nem kizárólag összeszokást hoztak. A kulturális távolság, a társadalmi egyenlőtlenségekkel karöltve kölcsönös szegregálódásnak adott lökést, és sokféle feszültséget gerjesztett. Az ellenreakció nem maradt el, és új lendületet kapott a gazdasági válságtól. A jóléti állam leépülése és a hirtelen megnőtt munkanélküliség nyomán széles rétegek kezdték úgy érezni – okkal, ok nélkül, de szinte elkerülhetetlenül –, hogy a bevándorlók tőlük veszik el a juttatásokat és a munkahelyeket. A másik oldalon a bevándorló kisebbség tagjai, különösen a már Európában született nemzedékek, azt tapasztalják, hogy a befogadás és felemelkedés ígérete nem valósul meg: gyakran már be se jutnak a munkapiacra, s ha mégis, elsőként szorulnak ki onnan. Ez sokukat visszafordítja Európán kívüli gyökereikhez, épp abban az időben, amikor a Közel-Keleten nyilvánvalóvá vált a szekuláris, modernizáló diktatúrák csődje, amikor nagy tömegek fordultak az iszlám felé, kisebb csoportok pedig a radikális politikai iszlamizmus iránt is fogékonnyá váltak. Ellenhatásképpen felerősödött a bevándorlóktól való félelem, ami a szélsőjobb vitorláit dagasztja. Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Frontja, Ausztriában a Szabadságpárt a középpártok sarkában liheg. Növekvőben a svéd – szélsőjobboldali – Demokrata Párt támogatottsága. Hollandia, Dánia kormánya idegen- és bevándorlásellenes párt külső támogatására szorul, Finnországban szélsőjobboldali párt részvételével alakult kormány. Még Németországban is, ahol a többség egyértelműen menekültbarát, gyengül a befogadáspárti közvélemény. Az uniónak ellenszélben kell átküzdenie magát a fenntartható és vállalható, közös menekültpolitikához.
Másfelől a koordinált, közös fellépést nyomós, kényszerítő erejű érdekek sürgetik, és nem is hatástalanul. A belügyi tanácsban sikerült minősített többséggel áttörni a kötelező kvótákkal szembeni ellenállást. Ha ez a lépés nem marad folytatás nélkül, s ha az emberek tapasztalni fogják, hogy az uniós szintű megoldások működnek, akkor csillapodhatnak a félelmek, mozgósító erejük gyengülhet. Semmi okunk nincs abból kiindulni, hogy az európai egység ügye elveszett.
Az ellenzék felelőssége
Minden politikai tényezőnek meglesz a maga felelőssége abban, ami végül is történni fog. Még a gyengéknek is. A megvert, szétforgácsolódott magyar ellenzéknek is. A kormány által módszeresen hiszterizált közhangulaton most rögtön akkor sem tudna fordítani az ellenzék, ha erősebb volna. Kapaszkodót kínálhatna azonban az ár ellen úszó kisebbségnek. A kollektív hisztériák pedig nem tartanak örökké. És nem mindegy, hogy amikor a pánikhangulat alábbhagy, milyen morális állapotú ellenzéki közvélemény lesz ebben az országban. Ahhoz, hogy akkor fordítani lehessen, már most helyezkedés és sunnyogás nélkül el kell utasítani a kormány bűnös menekültpolitikáját.
Demokratikus párt nem javasolhatja, hogy menedékkérőkre tegyenek nyomkövetőt. Nem támogathatja Orbán javaslatait a menekültválság „rendezésére”. Nem választhatja a „pozitív semlegesség” magatartását a magyar miniszterelnök menekültügyi politikájával szemben.
Demokrata értelmiségi nem nyilatkozhat olyat, hogy Orbán autoriter, nacionalista, populista és demagóg politikus ugyan, és kiüresítette a demokráciát – de a menekültügyben történetesen igaza van.
Demokrata csak egyet mondhat, azt pedig teljes egyértelműséggel kell mondania. Amit Orbán Viktor képvisel, halálos veszélyt jelent Európára nézve: nem csak gyalázatos, esztelen is.”
Következő cikk: A zsidó Árpád fejedelem és a mélymagyarok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >