2024. április 29. hétfő
Ma Péter, Katalin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Kit és mitől véd Orbán?

„A védendő magyar szuverenitás nem más, mint maga Orbán Viktor szuverenitása, azaz korlátlan, abszolút hatalma.” Techet Péter (hvg.hu):

Orbán Viktor négy nagy európai napilapban jelentette be, hogy ő amúgy rasszista, és ezért nem látna szívesen színes bőrű embereket Európában. Minisztere, Balog Zoltán pedig a német közszolgálati adó, az ARD esti talk-showjában fejezte ki abbéli reményét, hogy Magyarország kádárista ország marad. Persze nem szó szerint idézek, de egy-egy szövegnek nem csak nyelvtani, hanem kontextuális jelentése is van: némi hely- és nyelvismerettel nem nehéz megfejteni Orbán és Balog szavait.

A miniszterelnök a bécsi Die Pressének, a párizsi Le Figarónak, a londoni Timesnak és a berlini Die Weltnek adott egyszerre interjút a múlt csütörtökön. A szöveg a Die Presse honlapján már múlt szerda este megjelent, onnan idézünk: „ha beengedjük a muzulmánokat, akkor nemsokára többen lesznek, mint mi“ – így Orbán, aki szerint ezért „a kultúrák versenyéről“ beszélhetünk, amelyben a kereszténység és az iszlám nem tud egymás mellett élni. Úgy véli, hogy a kereszténységet kiszorítja az iszlám – azaz a magyar–szerb határon emelt kerítéssel a kereszténységgel azonosított Európát védi az egykoron a parlamentben csuhásozó politikus…

A német jobboldali bulvárlapnak, a Bildnek már megelőzően kijelentette, hogy „az egyetlen kiút azok számára, akik Európát keresztény kultúrközösségként akarják megőrizni, ha nem engednek be több muzulmánt“ (erről a nem negyvenévesen kereszténnyé lett Habsburg Ottó persze mást gondolt), mivel „[a muzulmánok] Németországban nem integrálódtak“. (Ez egyébként tényszerűen nem igaz. A németországi muzulmánok, akik amúgy a lakosság kevesebb mint öt százalékát adják, többségében kiválóan integrálódtak. Nem véletlen, hogy idegen-, és muzulmánellenes támadások nem ott fordulnak elő, ahol a muzulmánok élnek, hanem ott – az egykori NDK területén –, ahol alig.)

De mi is ez a nagy félelem? A német ARD közszolgálati csatornában Anne Will műsorvezető többszöri kérdésére, hogy végül is mi gondja van a muzulmán emberekkel, a muzulmán vallással, a visszakérdezéstől és a kritikától láthatón elszokott Balog Zoltán igencsak idegesen azt mondta, hogy Magyarország nem akar megváltozni. Ennyi. Magyarország olyan akar lenni, amilyen most. Majd hozzátette, hogy egyébként is Magyarország szuverén joga a menekültekről dönteni. De persze a kormány Európát védi. Ésatöbbi.

Három fő állítással van tehát dolgunk, ha meg akarjuk érteni Budapest menekültügyi politikáját. 1. Európa a keresztényeké, ahol nincs keresnivalójuk más vallásúaknak. 2. Magyarország a magyaroké, akik nem akarnak változni, így semmi újnak nincs ott keresnivalója. 3. Magyarország egyszerre védi a vélt európai értékeket, és akar mindent szuverénként eldönteni.

Ezen állítások túlmutatnak a konkrét menekültügyön. Azt valóban rendezni kell, elsősorban a fogalmak tisztázásával és a feladatok meghatározásával kezdve: bevándorló annyi jöhet be, amennyire Európának demográfiailag és gazdaságilag szüksége van; menekült pedig annyi, amennyinek eme (legtöbbször állandó letelepedést nem biztosító) státuszok (menekült, oltalmazott, menedékes) egyikére szüksége lehet. A menekülteket az EU tagállamai között gond nélkül szét lehet osztani, elvégre e státuszok nem szükségszerűen jelentenek schengeni munkavállalási engedélyt is.

De az orbáni és balogi nyilatkozatok nem erről szólnak, ők eleve nem érdekeltek a probléma európai kezelésében, megoldásában – mert ideológiájuk éppen ellentétes Európával. Miért is?

  1. Európa a keresztényeké?

Európa eleve nem földrajzi értelemben kontinens, lényegének meghatározásakor valóban történelmi és kulturális kérdések merülnek fel. Európa nem egy zárt identitás, ennek leírására használta például Jacques Derrida „a másik vég“ (vagy „másik fok“) kifejezést, amelynek értelmében Európa – mint egyfajta kicsúcsosodás – a külső impulzusokból épült, épül. A kereszténység is egy ilyen külső impulzus volt, de az antik hagyomány sem egy zárt európai teret jelentett, elvégre a görög-római világ inkább volt egy mediterrán (azaz közel-keleti és észak-afrikai térséget is magában foglaló) kultúra. Európa és a kereszténység azonosítása nem csak azért helytelen, mert európai történelem a kereszténység előtt is volt, ill. az európai történelem a kereszténységen belüli vagy a kereszténység elleni harcokban (is) formálódott, de azért is, mert maga a kereszténység sem egy zárt identitás. Hanem egy világvallás.

Aki a kettőt egymással azonosítja, mindkettőt félreérti, vagy: egészen mást gondol, mint amit mond. „Európa“ és a „kereszténység” szavaknak ugyanis tényleg van olyan jelentésük, amelyben már értelmet nyer az orbáni axióma, miszerint határral, elzárkózással, kirekesztéssel kell védeni „a keresztény kultúrkört”. Ha a „kereszténység” és „Európa” alatt az indogermán „fajt” értjük, akkor logikus, ha a „muzulmánokat” – és egy ilyen faji kontextusban a „muzulmán” sem vallást, hanem egyszerűen más származást, bőrszínt jelent (tehát ezen kontextusban egy szír keresztény is „muzulmán”) –nem szabad beengedni a „keresztény” (értsd: fehér, indogermán, árja stb.) „Európába”. Az már más kérdés, hogy egy így felfogott Európában az ázsiai hordaként ezer éve az európai kultúrkörre rárontó uráli magyarságnak se lenne sok keresnivalója – de erről Orbán beszélgessen el a kelet-európaiak ellen is heccelő nyugati szélsőjobboldali híveivel, akik közül sok a saját országát is védené a kelet-európaiakkal szemben. Ez a gondolkodás tehát igen hamar elvezet az annyira védendő Európa végéhez.

Továbbá a kereszténység egy nyitott világvallás, így védelme esetében teljesen értelmezhetetlenek a kerítések. Ahogy Karel Schwarzenberg, egykori cseh külügyminiszter írta: ő nem fél azon civilizációtól (például a szírtől), amely már akkor létezett, amikor „mi [mármint a csehek] még a volhinai mocsárban vaddisznót kergettünk, mint Asterix és Obelix” (és akkor arról tapintatból tényleg ne is beszéljünk, hol is voltak a magyarok akkor, amikor Damaszkusz már világváros volt), és Schwarzenberg gróf ezért nem félne „a mecsetektől sem Prágában, Brünnben”, hanem „inkább fél az üres templomoktól”.

2. Magyarország a magyaroké, így semmi újnak nincs ott keresnivalója?

Ha Orbán Európát és a kereszténységet faji értelemben fogja fel – másképp ugyanis nincs értelme annak, hogy mitől is akarná védeni –, akkor logikus, ha Magyarországot is ekként képzeli el: a „keresztény”, fehér, magyar faj hazájaként. Ez persze történelmileg és kulturálisan is hülyeség, ezt még önmaga is képes belátni néha, ezért mondta a négy nyugati napilapnak, hogy „Magyarország, történelmileg, Európa valószínűleg legkevertebb társadalma”. Akkor meg mit is akar védeni? Milyen faji, vallási, kulturális tisztaság van éppen veszélyben?

Balog Zoltán adta meg a választ mikor az ARD stúdiójában kijelentette, hogy a magyarok nem akarnak megváltozni, olyanok akarnak maradni, amilyenek. És hát milyenek? Talán abban ő is egyetértene, hogy sajnos a társadalom egészében a kádárizmus – mentalitásban, esztétikában, közerkölcsben – még mindig kihat: a bezártság és a provincializmus azon keveréke, amelyet Orbán Viktor az Economist szerint nagyon jól ért, használ és meg is testesít. A kormány ezt a Magyarországot, a zárt, idegenkedő, (poszt-)kádári Magyarországot akarja megőrizni. Csak akkor ezt beszélje meg például Tellér Gyulával, aki pedig éppen a posztkádári struktúrák fellazítását, feltörését szorgalmazza Fidesz-főideológusként. Most akkor Magyarország változzék-e, vagy sem?

3. Magyarország egyszerre védi a vélt európai értékeket, és akar mindent szuverénként eldönteni?

Jürgen Baberowski, a berlini Humboldt Egyetem Kelet-Európa-történelem professzora nemrég a Frankfurter Allgemeine Zeitungban nagyesszét közölt arról, hogy szerinte Európa már se nem érték-, se nem érdekközösség. Kiemelte, hogy például a lengyelek és a magyarok nem azért léptek volna be az EU-ba, hogy feladják, hanem éppen, hogy megőrizzék szuverenitásukat. Ez akár még lehet is igaz, de akkor erős félreértésben lehettek – ugyanis az Európai Unió a nemzetállami szuverenitás feladásáról, és akár végső eltűnéséről, nem pedig annak megerősítéséről szól.

A kérdést nagyon röviden megválaszolhatjuk Heribert Prantllal, a Süddeutsche Zeitung kiváló (amúgy doktorált jogtudós) újságírójával, aki a már említett ARD műsorban Balog Zoltánnal ült szemben. Amikor Balog megint belekezdett abba, hogy a kormány az európai értékközösséget védi, de amúgy meg magyar szuverenitás, hogy mit is csinál, Prantl ennyit mondott: „A szuverenitás nem európai érték”. Valóban. A szuverenitás az abszolutizmussal megszületett, majd a nemzetállamokkal demokratizálódott történelmi fogalom, amelynek az európai integrációban és egy eleve gazdaságilag, kulturálisan globalizálódó világban nem sok értelme van már. Európai értéknek pedig sohasem számított.

Itt jutottunk el a lényegig. Orbánék központi politikai fogalma a szuverenitás. Mivel Magyarország – ahogy Balog Zoltán az ARD-nek kifejtette – a kormányával egyenlő, a védendő magyar szuverenitás nem más, mint maga Orbán Viktor – mégpedig Jean Boden-i értelemben vett – szuverenitása, azaz korlátlan, abszolút hatalma.

Magyarország kormánya a falakkal nem a Nyugatot védi a Kelettől – elvégre Orbánnak igen lesújtó véleménye van Európáról, a Nyugatról, így érthetetlen, ha most hirtelen Martell Károlyként akarná védeni azt –; Orbán a „magyar utat“ védi, a körbefalazott országot, társadalmat, mentalitást; egy országot, ahol az ő személyes szuverenitását és a magyar társadalom posztkádári mentalitását semmi sem zavarja meg.

Az Európai Uniónak pedig igenis el kell fogadni, ha egy nép így dönt. Nem szankciókat kell bevezetni Magyarország ellen – ahogy a jobboldali német Wirtschaftswoche hetilap szorgalmazza –, hanem el kéne az ország EU-tagságán gondolkodni.

Magyarországon népszavazást kéne tartani arról, hogy akar-e az ország az Európai Uniónak továbbra is tagja lenni, képes-e lemondani a szuverenitásáról, és elfogadja-e a kereszténység és a felvilágosodás nyitottságán alapuló európai értékközösséget, vagy egyedül, falakkal körbevéve akarja folytatni a történelemben eddig mindig olyan sikeres „magyar utat“.

És talán bízhatunk, hogy Európa utána majd nem védi magát falakkal a „félázsiai” magyaroktól.

2015. szeptember 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább