Ma Mihály, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Búcsú Észtországtól
„Orbán azokkal akar kapcsolatokat fenntartani, csakis azokkal, akik hozzá hasonlóak.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Tulajdonképpen még mindig él bennünk valamilyen megbocsáthatatlan naivitás azzal a valósággal szemben, ami körülvesz minket. Gyakorta feltételezünk egyszerű ésszerűtlenséget egyes botrányos döntések mögött, s meg sem fordul a fejünkben, hogy azokban mégis működhet valamilyen ésszerű – ámbátor persze alantas erkölcsű – logika. A Mandiner nevű konzervatív e-újság főszerkesztő-helyettese – akivel, úgy vélem, sokkal több minden köt össze, mint amennyi elválaszt – rendkívül óvatos cikkben bírálta a kormányt, amiért az „ésszerűtlenül” feladni látszik az észtekkel eddig kiválóan működő kétoldalú kapcsolatot. Igen, szerintem is rendkívül rossz a döntés, de nem ésszerűtlen.
Mint tudjuk, pár hete Budapesten bejelentették: egyebek mellett megszüntetik észtországi nagykövetségünket. De csak most, hogy a tallinni kormány meghozott egy egyértelmű politikai döntést saját missziója budapesti bezárásáról, jutottunk el oda, hogy felmérjük a lépés igazi politikai súlyát.
Bezár tehát a magyar nagykövetség Észtországban, és egyidejűleg megnyitunk egyet a dél-amerikai Ecuadorban. Mi indokolja az egyiket, s mi a másikat?
Észtország fontosságát a bilaterális relációban számos körülmény indokolta eddig is.
Egyrészt kulcsállamnak számít a finnugor kulturális segélymissziók területén, s a Szovjetunió megszűnését követő időkben Tallinn volt az, amelyik Helsinkinél és Budapestnél is többet tett annak érdekében, hogy az orosz területen élő rokon népek ne tűnjenek el végérvényesen.
Fontos és kezdeményező szerep jutott az országnak az uniós csatlakozást követően az EU keleti szomszédságpolitikájában. Mint térségi állam, diplomáciája kiemelt feladatokat kapott a belorusz és részben az ukrán demokratikus civil kezdeményezések gyámolítása terén.
Megkerülhetetlen volt annak a katonai monitoring rendszernek a működtetését illetően is, amelyet az Egyesült Államok telepített a térségbe részben az iráni rakétafenyegetés, később pedig az erre mintegy „rátelepedő” orosz stratégiai fegyverkezési offenzíva feltartóztatása miatt.
Egy nemzeti-kulturális, egy uniós és egy NATO-szövetségesi elem kötötte össze eddig Magyarországot Észtországgal. A nagykövetségek bezárása és a kapcsolatoknak a magyar döntést követő lefokozása ezeket a kötelékeket jelentősen szétzilálta. Talán csak nem azért, mert mindhárom említett stratégiai szerepkör keresztezte Vlagyimir Putyin új, a Nyugattal szembeni politikai céljait?
Mindennek fényében elég nehéz védhető indokokat találni arra is, hogy a megszűnő tallinni misszió helyett az isten háta mögötti Quitóban, Ecuador fővárosában nyílik majd nagykövetség. Semmilyen közös szövetségesi rendszerünk nincs ezzel az országgal, távolabbi földet és népet elképzelni is nehéz, az ecuadori vonatkozású export-import volumene pedig kimutathatatlan; fejlesztése a nagy távolság miatt eleve ésszerűtlen. Van egyáltalán indok mégis a közeledésre? Elvileg nincs, hacsak nem az, hogy az ecuadori rezsim pont azokat a politikai célokat hajszolja jó ideje, amelyek felé maga Orbán Viktor is orientálódik.
Tavaly jelentős összegű energetikai beruházást eszközölt Moszkva Ecuadorban, az ecuadori elnök, Rafael Correa pedig a Kremlbe látogatva már védelmi és haditechnológiai együttműködést is vizionált. Mindenekelőtt az Egyesült Államokkal szemben.
Hogy még véletlenül se értse félre az orosz–ecuadori kapcsolatok valós tartalmát a világ, Correa akkor kijelentette: országa – Venezuelához és Nicaraguához hasonlóan – rövidesen elismeri a Grúziától elszakított és az orosz hadsereg által megszállt Dél-Oszétia és Abházia „függetlenségét”. Azóta már azt is tudjuk, Ecuador viszont nem ismeri el a Petro Porosenko elnök által kinevezett új ukrán kormányt, mely ellen Moszkva – zsoldosai révén – valójában hadat visel.
Érthető-e már a tulajdonképpeni összefüggés? Orbán azokkal akar kapcsolatokat fenntartani, csakis azokkal, akik hozzá hasonlóak; vagy akikhez hasonlóvá kíván válni. Nagyon is ésszerű mindez a maga részéről. Tusnádi beszédét követően pedig végképp megengedhetetlen luxusnak tűnnek az illúziók.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >