Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
„Egy ideológiai piramisjátékkal állunk szemben”
„Konszenzuskeresés helyett hazug narratívák, otromba történelmi csúsztatások és színjáték jellemzi a kormány emlékezetpolitikáját.” Fülöp Zsófia (Magyar Narancs):
Ungváry Krisztián történész szerint mindez elősegíti a Fidesz azon törekvését, hogy középre pozicionálja magát. (...)
MN: Miért akar a kormány egy a tényekkel szembemenő történelemfelfogást szalonképessé tenni?
UK: A jelenleg kormányzó erők legnagyobb kihívója már nem a szocialista párt, illetve nem a baloldal, hanem a Jobbik. Ezért nagyon fontos a Fidesznek, hogy egyrészt magát középre pozicionálja, másrészt rájátsszon azokra a meglehetősen problematikus reakciókra, amiket e témában a magyar társadalom produkál. Az emlékmű például arra volt jó, hogy a lakosság a következő színjátékot láthassa: mi - értsd: a kormány - mindennap kétszer bocsánatot kérünk a holokausztért, már az ENSZ-ben is. De ezeknek - értsd: a libsi zsidóknak - semmi sem elég, pedig nemcsak a zsidók az áldozatok, mi is rengeteget szenvedtünk. A magyar társadalom nagy része nem antiszemita, de a holokauszttal kapcsolatos információik alapján sokan mégis úgy látják, hogy az nem a magyar nemzet története, hanem a zsidóké. Akik tényleg sokat szenvedtek, de túl kellene már lépni a holokauszton, hiszen nem csak nekik voltak veszteségeik. Most nagyon finoman fejeztem ki magam, hiszen ennek a nézetnek van durvább verziója is. Ez a felfogás alapvetően a balliberális értelmiséget zavarja, amely, ugye, nem a Fideszre szavaz úgysem. A társadalom tehát azt látja, hogy pártunk és kormányunk minden szélsőséggel szembemegy, nem paktál le sem a szélsőjobbal, sem az ultraliberális, a Nyugat zsoldjában álló szélsőballal, hanem járja a saját útját.
MN: Miért akar a kormány egy a tényekkel szembemenő történelemfelfogást szalonképessé tenni?
UK: A jelenleg kormányzó erők legnagyobb kihívója már nem a szocialista párt, illetve nem a baloldal, hanem a Jobbik. Ezért nagyon fontos a Fidesznek, hogy egyrészt magát középre pozicionálja, másrészt rájátsszon azokra a meglehetősen problematikus reakciókra, amiket e témában a magyar társadalom produkál. Az emlékmű például arra volt jó, hogy a lakosság a következő színjátékot láthassa: mi - értsd: a kormány - mindennap kétszer bocsánatot kérünk a holokausztért, már az ENSZ-ben is. De ezeknek - értsd: a libsi zsidóknak - semmi sem elég, pedig nemcsak a zsidók az áldozatok, mi is rengeteget szenvedtünk. A magyar társadalom nagy része nem antiszemita, de a holokauszttal kapcsolatos információik alapján sokan mégis úgy látják, hogy az nem a magyar nemzet története, hanem a zsidóké. Akik tényleg sokat szenvedtek, de túl kellene már lépni a holokauszton, hiszen nem csak nekik voltak veszteségeik. Most nagyon finoman fejeztem ki magam, hiszen ennek a nézetnek van durvább verziója is. Ez a felfogás alapvetően a balliberális értelmiséget zavarja, amely, ugye, nem a Fideszre szavaz úgysem. A társadalom tehát azt látja, hogy pártunk és kormányunk minden szélsőséggel szembemegy, nem paktál le sem a szélsőjobbal, sem az ultraliberális, a Nyugat zsoldjában álló szélsőballal, hanem járja a saját útját. (...)
MN: Ebbe a koncepcióba tökéletesen illeszkedik a Szabadság téri emlékmű, amelyről sokan - például ön is - sok helyen kifejtették, hogy mind esztétikailag, mind szimbolikáját tekintve kínos alkotás. Meghamisítja a történelmet, amikor egy oldalra tereli a gyilkosokat és az áldozatokat, és egyértelműen hárítja az akkori magyar kormány felelősségét. Azt hinnénk, hogy akinek volt már a kezében történelemkönyv, nem bólinthat rá ilyen koncepcióra.
UK: Az új történelemkönyvek ezt a problémát is orvosolni fogják. A három államilag támogatott tankönyvből - az iskolák ezekből kötelesek rendelni - kettő igen problematikus, és körülbelül ennek az emlékműnek a színvonalán áll.
MN: Sokfelől hallani, a tanárok attól tartanak, hogy az újonnan előírt tankönyvek fontos történelmi és irodalomtörténeti tényeket hagynak ki, és ha ez ellen nem teszünk valamit, tovább nő a homály. Ez reális félelem?
UK: Teljesen reális, de a legnagyobb probléma nem a történelmi tények meghamisítása, hanem a hamis narratíva. Az mindig választás kérdése, hogy ki milyen tényeket tart fontosnak. Azonban lehet a tényeket úgy ismertetni, hogy bár azok önmagukban megállnak, az összkép mégis hazug. Ha 100 emberből 96 nem mentett embereket, ellenben meggazdagodott abból, hogy másokat elhurcoltak, sőt mindebben tevőlegesen részt vett, de e történetből valaki csak az embermentőkről beszél, a többiekről viszont nem, akkor nyilvánvalóan hamis az összkép. Az egyik történelemkönyv például Hitlert úgy tárgyalja, hogy semmiféle értékelést nem visz a német diktátor bemutatásába, vagyis azt a lehetőséget is felkínálja az olvasónak, hogy adott esetben Hitlerrel mint politikussal is azonosuljon. Azt gondolom, ez mégiscsak elképesztő. (...)
MN: A jelenlegi szélsőjobboldali térnyerés vajon az emlékezetpolitikára is kihat, vagy éppen fordítva: a hamis emlékezetpolitikai tettek segítik elő e tábor nyomulását?
UK: Ez nyitott kérdés. A Fidesz oldaláról egy ideológiai piramisjátékkal állunk szemben. Ha a Fidesz a Jobbikkal kíván versenyezni az ideológiai üzenetekben, akkor soha nem tud eléggé kemény lenni, hiszen a Jobbik mindig rá tud tenni majd egy lapáttal. Az az egymásra licitálás, ami Wass Alberteket és Tormay Cécileket ránt elő, elég gyorsan parttalanná válhat, mert nincs olyan fal, amely ennek megálljt parancsolna: egy idő után a Jobbik szempontjából már Hitler sem lesz elég. Másrészt nem tudhatjuk, a magyar társadalom mikor döbben rá, hogy a választópolgárt rendkívül hülyének nézték. Az sem kizárt, hogy a betegség kitermeli az ellenanyagot is, de ezek évtizedes folyamatok. A magyar választók igényeit a kormány a saját szempontjából egyelőre nagyon jól és pontosan méri föl.
MN: Hogyan lehet föllépni az államilag hirdetett téves történelemszemlélet és az azt szolgáló intézkedések ellen?
UK: Egyrészt a nyilvánosság erejével, másrészt azzal, hogy ellenalternatívákat kínálunk; ezért is kell örülni az ELTE emlékmű-projektjének. Abból kellene kilépni, hogy az olyan förmedvényekre, mint a Szabadság téri emlékmű, rögtön politikai választ adunk. Ez ugyanis éppen abba az irányba viszi a történetet, ami a politikus megrendelők célja. Nem politikai, hanem esztétikai és tudományos választ kell adni, mert akkor lehet politikailag hasznosítani azt, hogy ez miért nem jó. Ezért nem tartom szerencsésnek például azt sem, ha az emlékműnél a jelenlegi ellenzéki pártok mint pártok tüntetnek vagy a zsidó szervezetek demonstrálnak. Ez ugyanis nem egy zsidó ügy. Abban, hogy idáig jutottunk, nagyon súlyos felelőssége van a baloldalnak is, amely nem tudott a jobboldal történelemhamisításával szemben megfelelő, történelmileg hiteles alternatívát kínálni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >