Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A korlátozások szobra
„A náci megszállás szörnyű volt, a szovjet megszállás szörnyű volt, de nekünk semmi közünk hozzá.” Foreign Policy/Galamus:
A Foreign Policy című tekintélyes amerikai folyóirat A korlátozások szobra címmel közölte Yigal Schleifer cikkét. Budapest jobboldali kormánya hetven évvel azután, hogy a holokauszt pusztított Magyarországon, tisztára mossa az ország háborús bűneit egy ízléstelen emlékművel, amelyet a sohasem létezett múltnak állít.
Budapest belvárosában, a zöld Szabadság-terén március vége óta szinte naponta dráma zajlik, amelyben szigorú arcú rendőrök nagy csapata áll szemben többnyire ősz hajú tiltakozókkal. A legtöbb nap délutánján a tér déli végénél, ott, ahol kisgyerekek pancsolnak a szökőkútban, két egyenruhás rendőrök védelmező kordont formálnak egy kicsi, félig felépült emlékmű építési területe körül. És ezekhez a rendőrökhöz minden délután csatlakozik a tiltakozók egy csoport – a minap, egy napos délutánon úgy százan voltak –, akik megfogják egymás kezét, élőláncot alkotnak, és a a kommunista korszaknak a közeli erősítőből felhangzó proteszt-dalait énekelve körbejárják az építési területet.
A kérdéses emlékművet még nagyrészt fehér szövet takarja, de a közönségnek bemutatott tervek leleplezik, hogy művészeti szempontból hiányosságokkal küzdő alkotás készül: jelképességében nehézkes és kivitelezésében giccses módon egy dühös sast ábrázol, amely Németországot hivatott képviselni, amint lecsap a Magyarországot jelképező Gábriel arkangyalra. A Párkányi Raab Péter szobrász tervezte emlékmű az ország jobboldali kormánya szerint Magyarország 1944. márciusi német megszállásának áldozatai emlékére épül. Ám a tiltakozók, akik azzal töltik a délutánjaikat, hogy körülveszik a szobrot, azt mondják, az emlékmű történelmi gyalázat: tisztára mossa azt a mély és aggasztó szerepet, amelyet Magyarország nácikkal rokonszenvező kormánya töltött be 1944-ben sok zsidó auschwitzi deportálásában, és a harmadik birodalom ártatlan áldozataként ábrázolja Magyarországot – nem kollaboránsként, holott az volt.
Az emlékmű azonban csupán a jéghegy csúcsa – kicsi része annak a nagy igyekezetnek, hogy egy nacionalista kanyarral átírják Magyarország történelmét. Bírálói szerint Orbán Viktor miniszterelnök és populista kormánya – a népszerű antiszemita szélsőjobboldali párt, a Jobbik rá nehezedő nyomása alatt – olyan erőfeszítésbe kezdett, amely a múzeumoktól a színházakig és a koncertekig az intézmények útján rekonstruálja a történelmi narratívát.
„A kormány újraírja a történelmet, átírja a kulturális mérföldköveket. Ez egy igazi rezsimváltozás jele” – mondja Amy Brouilette, a budapesti Közép-európai Egyetem médiával foglalkozó kutatója.
Az utóbbi néhány évben Orbán pártja, a Fidesz állt olyan színházi és múzeumigazgatók kirúgása mögött, akik a jelek szerint túlságosan szorosan kötődtek a korábbi liberális kormányokhoz. Budapest fideszes polgármestere például 2012-ben megszervezte Márta István, a városban köztiszteletnek örvendő Új Színház igazgatójának lemondatását, és a helyére Dörner Györgyöt ültette, egy színészt és szinkron-művészt, aki korábban a Jobbiknak kampányolt. Dörner kinevezése óta a színház szinte kizárólag magyar szerzők keresztény és nacionalista témájú darabjait viszi színre („klasszikus és unalmas” módon, ahogyan egy budapesti újságíró az előadásokat leírta). Ennél érdekesebb, hogy a színházban bemutatták az elhunyt Nyirő József egyik darabját is, akit sokan ócsárolnak antiszemita írásai, valamint a második világháborús magyar fasiszta párt propagandafőnökeként betöltött szerepe miatt.
Szobrok és egyéb emlékművek felállításával a Fidesz irányította a megosztó Horthy Miklós rehabilitációját is, aki 1920-tól 19401-ig vezette Magyarországot. Horthy nacionalista hős, mert vissza akarta szerezni az első világháború után elvesztett magyar területeket – ez a misszió nácikkal kötött, bukásra ítélt szövetségéhez vezetett –, és rehabilitációját a legutóbbi évekig úgy ítélték meg mint politikailag túlságosan megterhelt vállalkozást. Most utcák vannak elnevezve róla, és Magyarország városaiban rendszeresen leplezik le az ellentengernagy mellszobrait. Orbán kormánya olyan törvényeket is hozott, amelyek kihasználják a magyar történelem bizonyos nacionalista mérföldköveit: a Fidesz 2010-ben például törvénybe foglalta a trianoni békeszerződés nemzeti emléknapját. A szerződés arról nevezetes Magyarországon, hogy következményeként az ország elvesztette területe mintegy kétharmadát.
A történelem átírására tett erőfeszítések abba a sorba illeszkednek, ahogyan általában is bátorítják a nacionalizmust a magyar kultúrában. Tavaly például az Orbán-kormány sokakat megdöbbentette, amikor a legmagasabb állami újságírói díjjal tüntette ki Szaniszló Ferenc televíziós műsorvezetőt, aki fröcsögő antiszemita összeesküvés-elméleteiről és a romák elleni kirohanásairól ismert; ugyanabban az évben az Arany Érdemkeresztként ismert, magas kulturális díjat a Kárpátia nevű nacionalista rockegyüttes énekesének ítélték oda. Az együttes a jobbikosok kedvence, a Magyarország becsületét fenyegető veszélyekről énekel, és egy olyan számnak is a szerzője, amely a Magyar Gárda elnevezésű, időközben betiltott félkatonai milícia himnuszává lett.
Úgy tűnik, a kormány lépéseinek némelyikét a Jobbikkal folyó versengés táplálja. Az idegengyűlölő párt jelenleg a második legnagyobb erő a parlamentben, miután a 2010-ben szerzett 17 százalék után az idén áprilisi választásokon a szavazatok 20 százalékát kapta meg. „Magyarországon a politika jelenleg a populista jobboldal és a szélsőjobb közötti vetélkedés. Ez azt jelenti, hogy a Fidesznek a nemzet védelmezőjeként kell bemutatnia magát, ezen belül olyannak, aki megvédi a nemzetet a Jobbik ellen is. De az azt is jelenti, hogy a magukévá kell tenniük a Jobbik álláspontjának egyes részeit, hogy magukhoz vonzzák a jobboldali szavazókat. Ez viszont azzal jár, hogy a szélsőjobb pozíciói bekerülnek a fősodorba” – mondja Krekó Péter, Magyarország egyik vezető politikai elemzője.
Ám a nacionalizmus magyarországi erősödése olyan összefüggésben zajlik, ahol az Orbán-kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy olyan törvényeket hozzon, amelyek még jobban bebetonozzák őt és a Fideszt a hatalomba, és eközben gyengíti azokat a demokratikus eredményeket, amelyeket Magyarország elért a posztkommunista időszakban. A párt például olyan adótörvényeket hozott, amelyek valójában a Fidesszel szemben barátságtalan üzleti csoportokat célozza meg, és olyan alkotmányos módosításokat hajtott végre, amelyek lehetővé tették számára, hogy iránta lojális embereket nevezzen ki az igazságszolgáltatás kulcspozícióiba. A Freedom House nemrég kiadott, Átalakuló nemzetek című jelentésében, amely a Közép-Európától Közép-Ázsiáig terjedő térségben követi nyomon a demokratikus fejlődést, Magyarország – az Európai Unió tagállama – az egyik legsúlyosabban visszaeső ország volt. „A magyarországi kormányzat sok éve tartó hanyatlása … továbbra is a legfájdalmasabb emlékeztető arra, hogy a demokratizálódási folyamat a posztkommunista Európában nem zárult le, és nem is visszafordíthatatlan” – írta a jelentés.
Magyarország 2014-ben még mindig felgyógyulóban van a traumatikus, megalázó 20. századból, amely olyan állampolgárokat hagyott maga mögött, akik az erős ember típusú, nacionalista felhívásokat kibocsátó politikusokhoz vonzódnak. Magyarország, amely valaha az osztrák-magyar birodalom egyik oszlopa volt, az első világháború után jelentősen csökkentett területen találta magát, és nagy magyar közösségek maradtak a szomszédos országokban. A következő fél évszázadban Magyarországot előbb megszállták a nácik, majd a második világháború végén a szovjet csapatok. Magyarország kommunista időszaka 1989-ig tartott, amikor az ország azzal, hogy megnyitotta nyugati határát, jelentős szerepet töltött be a berlini fal leomlásának előkészítésében. Amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, úgy látszott, hogy ez a fontos politikai felépülés jeles pillanata az ország számára.
Mindez a sok zűrzavar és trauma a történelmet – és különösen a második világháború és az azt követő időszak problémáját – politikai huzakodások könnyű célpontjává tette. Egyfelől a Fidesz javára írják, hogy megtett néhány pozitív lépést: például 2014-es kijelölte holokauszt emlékévnek, és pénzügyi támogatást biztosított a megemlékezés projektjeire és eseményeire. Másfelől, mint a Szabadság téri emlékmű esetében, a Fideszt azzal vádolják, hogy olyan narratívát kínál fel, amelyben kisebbíti a magyarok felelősségét azért, ami 1944-ben történt, úgy, hogy minden magyart áldozatnak fest le, annak ellenére, hogy Horthy Hitler szövetségese volt, sőt, annak ellenére is, hogy mint Randolph Braham, a New York-i Egyetem történész professzora írta, a háború során „mintegy 200 ezer magyar rendőr, csendőr, tisztviselő és ’hazafias’ önkéntes kollaborált a zsidóellenes hadjáratban olyan rutinnal és hatékonysággal, amely még a viszonylag kis létszámban, ’tanácsadóként’ közreműködő SS-tisztekre is mély benyomást tett
A kormány irányvonala kisebbíti a holokauszt időszakának horrorját azzal, hogy összekapcsolja a 45 évig tartó szovjet megszállással, mintha a magyar szenvedés egyetlen, hosszú folyamat volna. A Terror Háza múzeum például, amely 2002-ben nyílt meg Budapesten a Fidesz támogatásával, elmondja a második világháborúban és a kommunista korszakban a magyarokra zúduló erőszak történetét (az épület, amelyben az intézmény van, a nácibarát nyilaskeresztesek főhadiszállásaként és a kommunista titkosrendőrség épületeként is szolgált). Ám történészek és más bírálók szerint a kormány történelem-megközelítése, amelyet a Terror Háza testesít meg, összemos két különböző periódust, és mind a nácizmust, mind a kommunizmust olyan, külföldről érkezett importként mutatja be, amelyet rákényszerítettek a magyarokra, miközben finoman azt sugallja, hogy a kommunista periódus – amelyet a magyar szélsőjobb a zsidó befolyásnak tulajdonít – épp olyan iszonyatos volt, mint a holokauszt.
„A kormány azt mondja: ’Sajnáljuk, ami történt. Igen, a náci megszállás szörnyű volt, a szovjet megszállás szörnyű volt, de nekünk semmi közünk hozzá’. Ez egyértelmű lemondás arról, hogy őszintén feldolgozzák az ország múltját, a felelősség kérdéseit” – mondja Gwen Jones, a Közép-Európai Egyetemmel kapcsolatban álló történész, aki egy projektet szervez: ennek során megemlékeznek azokról a budapesti házakról, ahová a város zsidó lakosait erőszakkal összeköltözették, mielőtt Auschwitzba deportálták őket.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, amely az ország mintegy százezer zsidó lakosát képviseli, megelégelte a kormány megközelítését és a Szabadság téri emlékmű építését, és tavasszal bejelentette, hogy idén nem vesz részt a holokauszt 70. évfordulójára szervezett Fidesz-projektek egyikében sem. Visszaadta a támogatást mintegy 50 további szervezet is, amely összesen több mint egymillió dollárt kapott a kormánytól a megemlékezésekre: létrehozták a saját szövetségüket, és most független forrásokból igyekeznek előteremteni a pénzt a projektekre.
Kumin Ferenc, a kormány egyik szóvivője, akivel a budapesti parlament 19. századi díszes épületében lévő irodájában találkoztam, tagadta, hogy a Fidesz elkötelezte volna magát a revizionizmus mellett. „Senki sem akarja tisztára mosni a magyar hatóságokat a felelősség alól. Ezt senki sem kérdőjelezi meg. Szégyenkezünk miatta” – mondta a vitatott emlékmű körüli hullámokról. De hozzátette: „Abban hiszünk, hogy a történet csak akkor teljes, ha részét képezi a német invázió is… Ezért kellett az emlékművet ennek az eseménynek szentelni.”
A parlamenttől nem messze, egy zsidó közösségi házban, az Operaház – a város egy másik Pazar épülete – körüli mellékutcák egyikében találkoztam Szántó Gábor író-költővel, aki a Szombat című zsidó kulturális és politikai havi folyóiratot szerkeszti. A közösségi ház a „sárgacsillagos” házak egyike volt a háborúban – a közelgő pusztulás helye a zsidók számára, akiket a magyar parlamentben elfogadott szabályozás alapján arra kényszerítettek, hogy beköltözzenek ide. Jelenleg otthont ad egy kávéháznak, egy színháznak és számos zsidó szervezetnek, egy olyan közösség erőteljes jelképeként, amely lassan újra fel tudta építeni magát a holokauszt pusztítása után.
Szántó azt mondta, nem kétli, hogy az Orbán-kormány hisz a náci korszakról szóló saját narratívájában. Nem adnak kellő hitelt annak, amit „Trianon-traumának” neveznek: sok magyar áldozatnak érzi magát amiatt, hogy az ország olyan hatalmas veszteségeket szenvedett el az első világháború után, ez pedig átszínezi azt, ahogyan az ország traumatikus 20. századi történelmének többi részét látják.
Mégis, az emlékmű építését nem lehet elválasztani Magyarország jelenlegi politikájától – mondta Szántó. „A kormánynak eszközre van szüksége ahhoz hogy szavazókat hódítson el a szélsőjobbról, és ez az eszköz a történelmi narratívák területén van. A múlttal való megbékélés – folyamat. A múltról folyó vita még nyitott, de az emlékmű valami végleges. A vita még forró, de az emlékmű hideg kő.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >