Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A magyar állampolgárság érték(telenség)e
„A valóságos magyar anyaországot, az ország valóságát nem ismeri (lényegében nem is érdekli), mert reprezentációkat és mítoszokat ápol.” Jakab Attila jegyzete (Galamus):
„Semjén Zsolt boldog. Na nem azért, mert a teológiai doktorátusát illetően a hatalmas pályázati pénzeket zsinórban elnyerő* Pázmány Péter Katolikus Egyetem éberen őrködik, nem is azért, mert Horthy Miklóshoz hasonlóan ő is lóháton vonulhatott Erdélyben, hanem azért, mert mint állampolgárosító menedzser az elmúlt három évben kifejtett tevékenységét sikeresnek ítélheti meg. Ha a revízió eszmeként nyíltan felvállalhatatlan, akkor jogilag kell megfogalmazni. Ez nevezik a nemzet „közjogi egyesítésének”. De ide sorolható a csak a szavak szintjén létező, a hangzatos vágyálmok kategóriába sorolható „Kárpát-medencei gazdasági stratégia” is.”
„Az a közismert társadalmi tény, hogy az állampolgárságot kérvényezők egy bizonyos szegmensét egyedül és kizárólag a magyar útlevél megszerzésének a lehetősége motiválja, senkit nem érdekel. Mint ahogy az sem, hogy közben szétmállik a nemzet, az állam, az állampolgárság, a közjogi viszony fogalma. A fogalmak elveszítik az értelmüket, jelentőségüket; tartalmuk szétfolyik; ők maguk elsilányulnak.”
„A folyamat azonban csak most fog valójában beindulni. A Semjén-menedzsment ugyanis felmérte (talány, hogy miképpen), hogy világviszonylatban kb. 2,6 millió „magyar identitású” ember él (ne keressük, hogy ez egyéni szintekre lebontva mit is jelent) és mintegy 2000 magyar szervezet működik (vélelmezhetően kb. néhány tízezres taglétszámmal). A maguk monolitikus és homogén szemléletével természetesen egy az egyben azt feltételezik ezekről a szervezetekről, hogy mind öntudatos, elkötelezett „nemzeti keresztények”. Csak meg kell szervezni őket (ez a világba szétküldött ösztöndíjas propaganda- és pártmunkások feladata), hogy betölthessék a budapesti központtal – és Orbán Viktor vezetésével – világnemzetté váló magyarság által nekik szánt „hídfőállás” szerepet.”
„Az elképzelésből kiolvasható mentalitás, nemzet- és világszemlélet egyértelműen azt sugallja, hogy mostantól kezdve boldog-boldogtalannak gyakorlatilag tálcán kínálják majd, osztják ész nélkül, árusítják bagóért a magyar állampolgárságot. A cél világos: papíron kimutatni, hogy nem fogy, hanem gyarapszik a nemzet.
Mivel a tények makacs dolgok, a magyarországi lakosság megállíthatatlannak tűnő fogyását (valamint az ezzel párhuzamos elöregedést) értelemszerűen az állampolgársági statisztika segítségével igyekeznek megszépíteni. Ez nem is olyan nehéz, mert a számmisztika terén már komoly tapasztalatokra tettek szert (lásd pl. foglalkoztatottsági vagy munkanélküliségi mutatók). Az így elindított folyamatnak a társadalmi és a politikai következményei nem érdeklik a hatalmon lévőket. Bizonyították, hogy számukra a valóság az, amit ők annak gondolnak. Pedig annak a ténynek, hogy a magyar állampolgárság többszintűvé, lényegében véve meghatározatlan (mert meghatározhatatlan) tartalmú – és kiszámíthatatlan – jogviszonnyá válik az egyén és az állam között, előbb-utóbb, és hosszabb távon is, lesznek következményei.”
„Már most az körvonalazódik, hogy meghatározó elemévé az egyéni érdek, a belőle húzható egyéni (és politikai) haszon válik. Tényleges vesztese az a lakosság lesz – egy (kisebb vagy nagyobb) része mindenképpen –, amely a Magyarországnak nevezett országban él, dolgozik, adót fizet, és természetesen eltartja a politikai réteget; illetve most már segíti a Nyugaton sokkal jobb anyagi és társadalmi körülmények között élő magyarokat és magyar származásúakat, akik nem képesek – vagy többnyire nem akarnak – eleget áldozni arra, hogy a nyelvüket, kultúrájukat megőrizzék. Egyébként miért is tennék? A „nemzeti-keresztény” magyar kormány megteszi helyettük. Vagyis olyasmit várnak Magyarországtól, amely elvárás eszükbe sem jut(na) azzal az országgal szemben, amelyben élnek, dolgoznak, szavaznak, adót fizetnek, és amelynek nem utolsó sorban állampolgárai. Mi ez, ha nem szkizofrén kettős mérce?
Ebben azonban nincsen semmi rendkívüli. A magyar nemzeti szempontból „aktív” diaszpórai magyarság jelentős része ugyanis mentálisan két világban él (az inaktívak beilleszkedtek a befogadó társadalomba, nagyon laza vagy nulla a kapcsolatuk a magyar szervezetekkel, hasonlóképpen a magyarországi társadalommal). Ehhez még a határt sem kell átlépniük. A valós társadalomban (döntően nyugati típusúban), ahol él és dolgozik; illetve a „magyarban”, amely irracionális vágyainak tárgya. A valóságos magyar anyaországot, az ország valóságát nem ismeri (lényegében nem is érdekli), mert reprezentációkat és mítoszokat ápol. Egy mozdulatlan, időtlen, skanzen-Magyarországot szeretne, ahol a mítoszai kézzel foghatóan testet öltenek, ahol a reprezentáció maga a valóság, ahol időnként megfürdőzhet, ahová elmenekülhet a hétköznapok tényleges világából, amelyben élnie és dolgoznia kell nap mint nap. Ezt a vágyat értette meg Orbán, és elhiteti velük, hogy ő egy ilyen ország felépítésén fáradozik. Nem számít, ha a fél ország beledöglik vagy elmegy. A maradék (ahol mind többen lesznek a 60 év felettiek) jól ellesz magában.”
„De ez a skanzen-vágy Magyarországon is él. A hazaiak ugyanezt a Székelyföldre vetítik ki. Ma már szinte csak erről szól (a román titkosszolgálat által szorosan felügyelt és ellenőrzött) pünkösdi búcsú Csíksomlyón. Egyfajta éves „nemzeti terápia”, ahol a magyar világnemzet összejön. Néhány nap erejéig testet öltenek a vágyak; majd az itt és így megelégedett emberek visszatérnek hétköznapi elégedetlenségeikbe, ahonnan menekülni szeretnének. Ne csodálkozzunk, hogy Székelyföldön eluralkodik a kivetített vágyhoz és ennek függvényében megfogalmazott elváráshoz való alkalmazkodási kényszer (pl. népviselet, kürtőskalács, házi pálinka).”
„Annak érdekében, hogy ezeket az életvitelszerűen a diaszpórában és a határokon túl élő újdonsült magyar állampolgárokat politikailag hasznosítani tudja, az Orbán-kormány a végletekig leegyszerűsítette számukra a választási részvételt. Ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy a külföldön dolgozó vagy tartózkodó, ellenben magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok lehetőleg ne szavazzanak a 2014-es választásokon.”
„Semjén Zsolt boldog, de még nem ülhet nyugodtan a babérjain. Bőven van még tennivalója azért, hogy az újdonsült külföldi magyar állampolgárok közreműködésével, a megálmodott „nemzeti-keresztény” skanzen-Magyarország valósággá váljon.”
Következő cikk: Paráználkodás a király engedélyével
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >