2024. május 20. hétfő
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Vasasok

- A Bokszoló -

Gion Nándor
Gion Nándor

A Bokszoló volt a legerősebb közöttünk, vasasok között, széles vállú, vastag karú fiú volt, és rendszeresen járt edzésre, részt vett az ifjúsági meccseken, időnként hétvégén ugyan dagadt orral és dagadt arccal érkezett vissza a meccsekről, de még ilyenkor is leginkább ő nyert ezeken a hétvégi összecsapásokon, töb­ben is azt mondogatták, hogy hamarosan akár az országos ifjúsági válogatottba is bekerülhet.

Ezenkívül a vasas, pontosabban a lakatos szak­mához is ő értett legjobban, pillanatok alatt szétszedett, megjavított és összerakott bármi­lyen bonyolult zárat, és ami esetünkben a legfontosabb, egy görbe dróttal pillanatok alatt felnyitott minden lakatot, különösen a Titán- és a Tuto-féle lakatokat, bár másfajták sem okoztak neki gondot, de ezt csak később tudtam meg, és a történet lényegében nem is itt kezdődik.

A történet az iránytűvel kezdődik. Egyszer valamikor, azt hiszem, írtam már egy iránytű­ről, de az egy másik iránytű volt, az pontosan mutatta az égtájakat, ez viszont, amiről a továbbiakban szó lesz, tévesen mutatta az ég­tájakat. Szokola Andrástól, a borbélymestertől kaptam. Szokola András, ha éppen nem az emberek hajával vagy szakállával foglalatosko­dott, régi órákat, réz- és bronzkilincseket, rozsdás fogaskerekeket, kitört üvegű vihar­lámpákat, elgörbült kocsitengelyeket és egyéb haszontalanságokat gyűjtött, és ő volt az egyetlen ember, aki megsajnált, amikor egy nyáron sötétbarnára, sőt majdnem feketére pörkölődve és nagyon soványan érkeztem ha­za az egyik ifjúsági akcióról, azt mondta, hogy olyan vagyok, mint akit megnyúztak és hosszú ideig nyárson forgattak, vagyis nagyon meg-csúnyultam, ezért jóságosan azt javasolta, hogy soha többé ne hagyjam el a falunkat, maradjak itthon, és gyűjtsek régi rézkilincset és bronzkilincset. Kedvetlenül ráztam a fejem, erre azt javasolta, hogy gyűjtsek bélyeget, az is nagyon szép és hasznos foglalkozás, de én bélyegeket sem akartam gyűjteni, végül azt mondta, hogy gyűjtsek régi pénzeket, elha­gyatott temetőkben, rogyadozó házak padlása­in és lerombolt kastélyok helyén sok régi pénzt lehet találni, ezek között igen értékes darabok is lehetnek, és egyszer talán még meg is gazdagodhatom. Ezen elgondolkoztam egy ideig, aztán mégis úgy döntöttem, hogy régi pénzeket sem fogok gyűjteni, hanem elme­gyek a vasasokhoz, lakatos, esztergályos, gép­lakatos vagy marós leszek, és majd fényes fogaskerekeket és egyenes tengelyeket csiná­lok. Szokola András ekkor szomorúan keres­gélni kezdett a sok régi kacatja között, és előkerített egy iránytűt, és a kezembe nyomta. Szép iránytű volt, szögletesre csiszolt üveg talapzattal, és a mutatója úgy remegett, mint a halálra rémült ember ütőere. Szokola András azonban figyelmeztetett, hogy a mutató elfer­dült, valójában jobbra tolódott, így hát, ha északra akarok menni, akkor északnyugat felé induljak, ha pedig délre akarok menni, akkor délkelet felé induljak az iránytű szerint.

Az iránytűt a táskámba dobtam, szegényes ruhaneműim közé, és elutaztam a vasasokhoz. Odataláltam anélkül, hogy az iránytűt néztem volna. Szépen felszerelt műhelyben okítottak bennünket a szakmára, szállásunk viszont igen nyomorúságos volt, vastag falú, nedves épület­ben harmincan aludtunk egy szobában, egy másik, kisebb szobában pedig tíz lány lakott, akik valamennyien az esztergályos szakmát tanulták. A szekrényeink, amolyan nagyobb ládafélék, a pincében voltak, a zuhanyozófül­kékkel szemben. Itt öltözködtünk és vetkőz­tünk reggel és este. Mindenki elhelyezte a holmiját a szekrénybe, és lelakatolta a szek­rényt. Én is elrendeztem a holmijaimat, de az iránytűt nem raktam a szekrénybe, felvittem a szobába, este az ágyam mellé tettem, mint az ébresztőórát, és reggel mindig megnéztem, hogy merre van észak és dél. A többiek is megnézték reggelenként az iránytűmet, de senkinek sem mondtam meg, hogy észak tulajdonképpen északnyugatra, dél pedig délke­letre van.

Két hét múlva ellopták az iránytűmet. Nagy lármát csaptam, azt kiabáltam, hogy tolvaj gazemberek vannak közöttünk. Addig óbégattam, amíg odajött hozzám a Bokszoló, és megkérdezte, hogy mi bajom van. Elmond­tam neki, hogy ellopták az iránytűmet, mire csöndesen megnyugtatott, hogy estére majd lemegyünk a pincébe, és átnézzük a szekré­nyeket.

Este, amikor a többiek már lefekvéshez készülődtek, lementünk a pincébe. A lányok akkor zuhanyoztak, nem csinálhattunk sem­mit, de ha már ott voltunk, meglestük a meztelen lányokat Résnyire kinyitottuk a zuhanyozófülkék ajtaját a lányok, a sustorgó vízsugár alatt nem hallották az ajtónyitást, és mi megállapítottuk, hogy valamennyiük közül egy Jasna nevű szőke lány a legszebb. Később a lányok csapzott hajjal kijöttek a fülkékből, mi félrehúzódtunk a pince végébe, és ismét megállapítottuk, hogy a Jasna nevű lány a legszebb. Aztán elmentek a lányok, a Bokszoló elővett egy görbe drótot, és akkor láttam, hogy milyen ügyesen ki tudja nyitni a lakato­kat. Szvetecska Péter szekrényében találtuk meg az iránytűt. Szvetecska Péter nagy langaléta fiú volt kosárlabdázni járt... De most nem róla van szó.

Az iránytűt visszavittem a szobámba, ismét az ágyam mellé tettem, és reggel megnéztük, hogy merre van észak és dél. Ezután még legalább hússzor ellopták az iránytűmet, és mi a Bokszolóval még legalább hússzor lemen­tünk esténként a pincébe, meglestük a zuha­nyozó lányokat, és mindig megtaláltuk az iránytűt. Mindenki gyanakodva nézett rám, betörőnek tartottak, de nem mertek bántani, mert tudták, hogy a Bokszoló a barátom, és ezentúl az elferdült iránytűt sem bántották A Bokszoló viszont elkezdett délutánonként a városi parkba járni a Jasna nevű lánnyal, és alkonyatkor virágokat szedett a parkban a szőke lánynak.

Egy este aggodalmas arccal jött oda hoz­zám, és azt mondta:

– Leütöttem a parkőrt.

– Miért?

– Elkapott, amikor a virágokat loptam.

– Ebből még bajod lehet – mondtam én is aggodalmasan.

– Igazad van – mondta. – Meg aztán Jasna többet érdemel néhány szál virágnál.

Ezek után Jasna már a mozik körül ődön­gött, a Bokszoló pedig valamelyik közeli kocs­mában meggylikőrt ivott és várakozott. Később már több lányra felügyelt, elhanyagol­ta az edzéseket és sohasem került be az országos ökölvívó-válogatottba. Amikor ott­hagytam a vasasokat, mert rájöttem, hogy a vadonatúj fogaskerekek és fémtengelyek nem olyan szépek, mint ahogyan valamikor elkép­zeltem, és hogy képtelen vagyok egy sál görbe dróttal akár a Titán- vagy a Tuto-lakato­kat kinyitni, a Bokszolót kék ingben, égszín­kék nadrágban és lila zakóban láttam üldögélni egy kocsmában, császárkörte likőrt ivott.

Sok év múlva találkoztam vele egy na­gyobb városban. Szenet lapátolt az utcáról a városháza pincéjébe.

– Mi történt veled? – kérdeztem.

– Sokfelé jártam – mondta. – Börtönben is.

– A lányok miatt?

– Nem. Túl sokat kínlódtam egy zárral. Elkaptak.

– Ezentúl szenet fogsz lapátolni? – kérdez­tem.

– Megvan még az iránytűd? – kérdezett vissza.

– Megvan. A könyvespolcomon tartom, és minden reggel megnézem, hogy merre van észak és dél.

– Szükségem lenne egy jó iránytűre  – mondta a Bokszoló.

– Az enyém tulajdonképpen nem mutatja pontosan az égtájakat. Már régen félremoz­dult a mutatója.

– Ezért nem mentél sohasem messzebbre?

– Lehet, hogy ezért.

– Hamarosan veszek magamnak egy rendes iránytűt - mondta a Bokszoló, és kotorta tovább a szenet a városháza pincéjébe.

Sokáig néztem, és nem tudtam mit mondani neki. Sovány volt és fekete a szénportól. Majdnem olyan sovány és olyan fekete volt, mint én régen egy nyáron, amikor hazajött-egy önkéntes ifjúsági akcióról, ahova valójában nem is önként mentem el. Előzőleg hosszasan a lelkemre beszéltek… De ez már megint egy másik történet.

1990. június 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében

Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >

Tovább

Deli Andor: „Vissza kell térítenünk Európát a helyes útra!”?

Deli Andor vendégeskedése VMSZ házi rádiójának is nevezett Szabadkai Magyar Rádióban jól illeszkedik a párt nyomasztóan >

Tovább

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább

Bíztak Közép-Európában

Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >

Tovább

A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”

Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >

Tovább

Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában

A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >

Tovább

A gyűlölet el van vetve

Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >

Tovább

A tét

Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >

Tovább

Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot

A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >

Tovább