Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Exjugó Lexikon
Szerbül tudni
Marius Tabacu (Kolozsvár)
Én nagyon jól tudok szerbül.
Nem is csoda, mivel Temesváron nőttem fel. Ahol mindenki, minden nyelven beszél. Csak úgy, magától.
A némettel is egyszerű volt. Meghívtak egy gyerekbuliba. Svábokhoz. Órákon át kellett polkázni a három, egybenyitott hatalmas szobán keresztül, tele éles sarkú bútorral. Másnap Bea, a szeplős házigazda megtöltötte az iskolát azzal, hogy megkértem a kezét, ő pedig ideadta, mert jól tudok németül. Naná, mivel német óvodába jártam. Ez ötéves koromban történt, amikor beadtak, mint minden becsületes temesvári sarjat, akinek nincsenek nyelvi gondjai. Nyelviek nem is voltak, mivel egy árva hangot sem értettem – ez túl van a nyelviségen, közel az eredendőséghez, a biblikus gyilkossághoz. Ilyenkor az egyetlen megoldás az immanencia (természetesen korai fejlettségem idővel elhalványult): én erőltettem óvónénim meséire az értelmet, nekem volt igazam, ha máskor kacagtam, mint a többiek, máskor csaptam össze a tenyeremet és állandóan szorongtam. Én tudtam németül, ők stréberkedtek. Ez később átfogalmazódott: mivel nem értették, mit mondok, elment a hírem, hogy hoch deutsch-ot beszélek. Kizárásos alapon, mivel eredetileg Beáék közhírré tették német nyelvtudásomat, és nekik mindenük megvolt, nagy lakás, Fiat milletrecento, rúgógumi, igazuk. A házasságunk Beával nem valósult meg – nem is bántam, mert egy csepp melle sem volt, és nem is tudom, hogy megnőtt-e neki valaha, mert kivándoroltak Izraelbe. Persze, abban a korban a többi lánynak sem volt melle – tehát kényszerből a tanító nénit szerettük másként, mint a hazát – de ők itthon maradtak, így saját szemünkkel bizonyosodtunk meg erről-arról.
A szerbbel is hasonlóképpen alakult a tudásom. Jobban mondva, adódott. Lett, mert adva volt.
Nem, nem az anyai nagyanyámtól tanultam meg. Különben is, ő horvát volt. A két nyelv között pedig súlyos a különbség: vagy húszezer halott és közel félmillió menekült. Igaz csak utólag, a modern történelemben. Modern halottak. Nem, bizony, a szerb tudásom is tiszta forrású, mint a hoch deutsch-om. Van. Mint minden igazi temesvárinak.
Az ötvenes évek végén csak hallottuk, a hatvanas évek legelején mát láttuk is a tévét. Egyet. Braunéknál. Bámulatos volt és kiábrándító. Mert volt, aki másképpen képzelte, volt, aki sehogy sem, tehát az, amit láttak, mindenki számára más volt, mint ahogy lennie kellett volna. De volt, lett, és időnként kivehető volt a sok fehér-fekete villogásból (szakszerűen – a bolhákból) a különböző alak, lassan kidomborodott a neműk is, ami kezdetben elégnek látszott. Mert látszott. Általános elégtétel uralkodott. Braunék feszíthettek, mert csak nekik volt, a többiek pedig megelégedtek azzal, hogy ilyen készülék még Bukaresten sincsen. Mert mi mással hasonlítsa össze magát a büszke temesvári, mint egy fővárossal, legyen akár az a balkáni is. A pitiáner lokálpatriotizmus önellentmondás. Szóval látszott, néztük. Volt ebben egy kis lenézés is, ahogy egy mitteleuropéerhez illik, amikor kitekint a szalonjából. Mert ami hallatszott, az szerbül volt, mivel csak a belgrádi tévé létezett. De üsse kő – mi az nekünk: aki hochdeutsch-ot, précieuse románt és irodalmi magyart beszél, annak az a semmi balkáni kulturálatlan hablatolás nem jelenthet gondot. Persze az nem jelentett semmit, hogy Effi tante, a házvezetőnőnk is tudott szerbül, mert ő csak egy egyszerű sváb volt. A Tante-t is csak azért kapta, mert úri házban szolgált, különben szimpla Frau maradt volna. Röviden, néztük a szerbeket és értettük. Önállóan: mindenki mást. Majd kitört az ideológiai, a nagyon hideg háború. Egy-egy film első öt perce elég volt egy hosszú estet betöltő hajba-kapásra. Majd meghívták az anyai nagyanyámat, mint hitelesített nyelvtudót, de hamar lemondtak róla, mert szegénykém azt mondta, amit a tévében ímmel-ámmal hallott, nem azt, amit a többiek értettek tökéletes és önálló szerb ismeretükkel. És különben is – ő nem volt eredeti szerb, csak egy agyszerű horvát.
Szerencsére hamarosan meglett a magyar és a román tévé. Amit az ország más városaiban is láthatták. De Temesváron jobb volt a vétel, ezt mindenki tudta. Es azt is, hogy Temesvár egy soknyelvű város.
*
Szemelvények az Ex Symposion Exjugó Lexikonából (82. szám):
Kurdy Fehér János: Bevezető – Bárányfelhő
Bozsik Péter: 1980. május 4.
Radics Viktória: Baloldali
Danyi Zoltán : Bazooka
Németh Árpád: Burek
Makai József: Jugoszláv Néphadsereg
Rajsli Emese: Kusturica Reloaded
Szerbhorváth György: Muskátlizenét minden faluba!
Végel László: Párttagság
Marius Tabacu: Szerbül tudni
Kalapis Rókus: Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány
Szerbhorváth György: Vajdasági magyar hatalom
Balázs Attila: Utószó
Illusztrációk: drMáriás
Következő cikk: A székesfehérvári véleményvezérek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében
Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >
Deli Andor: „Vissza kell térítenünk Európát a helyes útra!”?
Deli Andor vendégeskedése VMSZ házi rádiójának is nevezett Szabadkai Magyar Rádióban jól illeszkedik a párt nyomasztóan >
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
Bíztak Közép-Európában
Nagyon foglalkoztat, hogy miként vélekednének ma róla. Feltételezem, hogy ma is ragaszkodnának hozzá, hiszen itt előbb >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >