Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége

Spiegel

2024. november 20.

Trump győzedelmes visszatérése

Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval jellemezhető: radikalizálódás. Drasztikus intézkedésekkel kívánja például megállítani a Biden-kormányzat alatt elszabadult illegális migrációt. Deportálni akarja az országban élő összes (12 millió) illegális bevándorlót, ami persze megvalósíthatatlan vállalás. Széles körű adócsökkentést tervez, nem számolva a máris tetemes költségvetési hiánnyal és a magas államadósságra gyakorolt negatív hatással. Erősen protekcionista külgazdaság-politikájában Trump 10 vagy 20 százalékos importvámot akar minden országra kivetni (Kínára pedig minimum 60 százalékosat), figyelmen kívül hagyva a súlyos negatív következményeket, köztük az 1930-as évek óta nem látott globális vámháború kirobbanásának a veszélyét. Rövid idő alatt véget akar vetni az orosz–ukrán és az eszkalálódó közel-keleti háborúknak. Dobozi István (Élet és Irodalom):

2024. november 15.

A kultúrharcos Amerika

Hasonló probléma az amerikai woke mozgalom történelemfelfogása. Az jogos cél, hogy ne csak a jómódú idős fehér férfiak, hanem az asztalukra kávéscsészét tevő fiatal fekete rabszolganők története is a történelem része legyen. Mellesleg mondva, ezen túl vagyunk, mert a marxizmus, az Annales, az antropológia, a posztmodern és a történelem nyelvi fordulata óta nem kérdés, hogy minden történelem, tehát az elnyomott rétegek, a nők, a munkások, a csavargók, a szolgák, a koldusok, az elmebetegség története is történelem, nemcsak a királyoké és politikusoké. De kérdés, a 2020-as év szobordöntései ezen mit segítettek. Nem lehet büntetlenül nekimenni kétszázmillió ember értékrendjének. Ennél Marx, Foucault, de még Scott és az idősebb Dumas is érdekesebbet és mélyebbet mondott és írt elnyomott csoportokról. Paár Ádám (Népszava):

2024. november 14.

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem „a szerb-magyar megbékélés egy évtizedére való emlékezés” volt. Ez pedig csak még egy alkalom volt az olcsó, álságos önfényezésre, hogy a részvevők Pásztor István volt VMSZ-es elnököt és „politikai hagyatékát” magasztalják, személyi kultuszát építsék és terjesszék. Ilyen feltételek mellett a konferenciára nem készülhetett felmérés a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvény hozadékairól sem a magyar közösség szempontjából. Meg sem említették! A szabadkai konferencia a VMSZ téves és megalkuvó politikai célkitűzéseit szolgálta! Bozóki Antal:

2024. november 18.

Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet

Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még a Fidesz-ellenes média sem látja bizonyítottnak, hogy itt valóban egy magyar Watergate-botrányról van szó – jelenti Budapestről Kornél Albert a Le Figaroban. Őszöd óta a magyar közvélemény tisztában van vele, milyen pusztító hatása lehet egy kiszivárgott beszédnek. A baloldal rögtön zuhanórepülésbe váltott át és azóta sem tért magához. A nemzeti jobboldali viszont vörös szőnyegen sétált be a hatalomba. A botrányok ritmikusan jelentkeznek. Olyan terepre emlékeztetnek, ahol minden meg van engedve. A most induló kampány, másfél évvel a választás előtt, még bizonyosan tartogat kellemetlen meglepetéseket.

2024. november 16.