2021. április 20. kedd
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Napi ajánló

Mi a baj a kötelező holokauszt tárggyal?

„A Fidesz szellemi utánpótlásaként szolgáló Pázmány döntése briliánsan aljas.“ Csehszlovák Kém (Slovensko, do toho!):

A holokauszt és emlékezete című tantárgyat az általános képzés részévé teszi a Pázmány Péter katolikus Egyetem, magyarul: kötelező tárgya lesz a holokauszttörténet.

A döntést üdvözölték, például a TASZ vagy Fodor Gábor pártja, a Jobbik viszont kifejezetten ellenezte. Eljött az a pillanat, amikor úgy tűnik, mintha egyetértenénk a neonácikkal, de mindjárt ki is fejtem, miért rossz a kezdeményezés és miért álszent, cinikus a Jobbik tagadása.

·        A kezdeményezés célja a magyarországi antiszemitizmus visszaszorítása.

·        A Jobbik ideológiaként kezeli a holokauszt történelmi tényt, ezért ellenzik az ötletet.

·        A Fidesz szellemi utánpótlásaként szolgáló Pázmány döntése briliánsan aljas, mivel a kezdeményezést kritikai szempontokból bírálók a neonáci Jobbik mellé sodródnak, ők pedig páholyból mutogathatnak, lám az elképzelés jó, mivel a „szélsőjobb” és a „szélsőbal” sem ért egyet vele, mi állunk középen.

Ez utóbbinál kezdeném, nem gondoltam, hogy eljön az a téma, amiben látszólag igazat adok a Jobbiknak, de a helyzet az, hogy a NER-rendszerének legújabb ideológiai döntése – kétség ne férjen hozzá, a PPKE intézménye e rezsim katonáit termeli ki évről évre, tisztelet a kivételnek. A döntés egyszerűen azért mérhetetlen cinizmus, mert végső soron ahhoz vezet, hogy egy újabb „érvet” adnak az antiszemiták amúgy sem kicsi táborának kezébe. Tehát a NER végül még jobban utálatossá teszi az átlag magyar állampolgár előtt történelmünk e rendkívül érzékeny és tragikus fejezetét.

Miről is van szó?

Az elképzelés szerint ugye, ha a Pázmányon kötelezően foglalkoznak a Soa-val, az a magyarországi antiszemitizmus csökkenéséhez vezet. Bullshit! A népirtással szimpatizáló emberekre nem azzal lehet hatni, ha szembesítjük az előítéletek borzalmas következményeivel, számokat sorolunk fel és az esemény körüli aktuálpolitikai vitákat futjuk meg újra és újra, hanem az oktatás általános színvonalán emelve, a magyar történelem keretén belül magyarázzuk el a diákoknak történelem órákon, hogy miért alakult ki az antiszemitizmus Európában és ez a kirekesztő gondolkodás miért vállalhatatlan egy demokratikusan gondolkodó, öntudatos, európai polgár számára.

Aztán itt is van az életkori sajátosságból fakadó probléma: ha valami kötelező, azt a diák nem szokta szeretni. Már megint jött valami inkompetens bumburgyák és ahelyett, hogy a tanárjelölteknek azt magyaráznák el miért nem ítélünk meg embereket kollektíven, bevezetnek egy totálisan felesleges tárgyat, amelyről üvölt a túlkompenzálás szándéka (amennyiben jóhiszeműen közelítem meg a problémát). Mert ugyanis, mi haszna e tárgynak, ha közben a Szabadság-téren minimum ellentmondásos és pont a zsidó közösség által elfogadhatatlan valamit állít fel a hivatalos kormányzati politika? Vajon változhat-e a diák attitűdje, ha az ország hivatalos ideológusai minimum ellentmondásosan foglal állást a témában?

Jó esély van arra, hogy a holokauszt tárgy oktatása a gyakorlatban hasonlóan önmaga paródiájává válik, mint a „nemzeti összefosás napja”, amikor a magyarországi iskolások trianoni emlékművek előtt hallgatják évről-évre, hogy „ellopták országunk”, majd egy osztálykirándulás keretén belül vesznek egy korondi köcsögöt vagy székelykalapot. Hasonlóan nem lehet mást várni az ilyen holokauszt tantárgytól sem, ahol – jobb esetben - majd szépen elvitatkozgatnak az áldozatok számán. A rosszabb esetről pedig az esemény hivatalos sajtótájékoztatóján már bemutatót tartott a kurucinfo és a Jobbik cukiságkampányról nem értesült Alfahír is, akiknek a magyar zsidók legyilkolásáról természetesen Palesztina jut eszébe, ajvék.

Miért hamis és cinikus a Jobbik ellenkezése?

Minden finomkodási kísérlet és „néppártosodási” szándék ellenére, a Jobbik minden megszólalásából süt, hogy egy szélsőjobboldali párt, amely tagságának nagy része, minimum szimpatizál a neonáci, fasiszta eszmékkel. Ennek egyik eklatáns példája, a mostani kötelező holokauszt tantárgy bevezetése kapcsán született reakciók, amelyek a párt holdudvarához tartozó médiákból érkeztek (vö. még: a témát érintő, cikkek alatti kommentek). Kezdjük azzal, hogy a Jobbik állításával ellentétben, a holokauszt nem ideológia, hanem tény. Ez még akkor is így van, ha valóban léteznek olyan marginális jelenségek, amelyek esetleg visszatetszést szülhetnek és olyan érzést kelthetnek, hogy egyesek anyagi hasznot próbálnak húzni milliók tragédiájából.

De kérdezem én, ha ezt „holobiznisznek” nevezitek, akkor mi az úristennek hívjam az akármilyen szélsőjobbos rendezvényen árult „Idősebb vagyok, mint Szlovákia” feliratú fekete zoknit, alsónadrágot, a hatszázhatvanhatodik „szittya”, az „igazságot végre kimondó” könyveket, ajándéktárgyakat, nagymagyarország-kitűzőt, és matricát, a teljes nemzeti rock szcénát, poloárusokat?

Tehát, amikor a Jobbik „ideológiai” alapon vitatja a tárgy bevezetését, arról van szó, hogy a pártot zavarják a tények, zavarja több millió ember ártatlan halála és az ebben az ipari méretű tömeggyilkosságban a magyar felelősség vállalása. A Jobbik természetesen téved, mivel a holokauszt megtörtént esemény, amely során több millióan haltak meg. És nem azért nincs szüksége a Pázmánynak erre a tárgyra, mert „ideológiai” nevelést ad – btw: megteszi az intézmény ezt már e tárgy nélkül is – hanem, mert kontraproduktív, és többet árt majd, mint használ.

Nem mellesleg, pont a Jobbik akar ideológiától mentes felsőoktatást, amikor a Jobbik pont egy olyan párt, amely kirekesztő ideológiára épül? Ennek a magyarországi szélsőjobboldali pártnak – Trianon soha be nem következő revíziója miatti –alig leplezett Putyin-imádata, amely gyakorlatilag a Fidesz vezette kormány lájtosított formában már régen alkalmaz, fenyegeti hazánkat, Magyarországot, és a nyugati, liberális értékrend magyarországi létjogosultságát.

A legszomorúbb és a legaljasabb azonban az, hogy a kormány ezzel a lépéssel, ördögi módon, lehetetlenné teszi az olyan kötelező jellegű agymosoda események bírálatát, mint a Jobbikos ötletként megszületett, majd Fideszes megvalósítássá szelídült „Nemzeti Összetartozás Napja”, amivel aztán, szándéka szerint, aljas módon – klasszikus szélsőjobboldali logika mentén – párhuzamba állítja a holokausztot és Trianont – mintha a két esemény párba állítható lenne, egy pillanatig sem törődve azzal, hogy egy ipari méretű népirtásnak és az első világháborút lezáró egyik békemegállapodásnak semmi köze egymáshoz.

A történelmi előzmények felsorolása túlságosan Mr. Obvious asztala, ezért én csak azt a kérdést teszem fel, hogy az úgynevezett kollektív gyászt magába sűrítő fogalmak esetén, mint például a szélsőjobboldaliak által a gulág és a holokauszt mellett említett „Trianon”, csak akkor van értelme, ha az áldozatok köre pontosan, konkrétan és név szerint tisztázható. De vajon meg tudjuk-e pontosan „Trianon” esetében ragadni ezt a kört?

Arról nem is beszélve, hogy Trianonban nem a magyar nemzetnek és a magyar kulturális örökségnek lett vége, mint ahogy ezt a szélsőjobboldalon sokan beállítják, nem a magyar nemzetet akarták megsemmisíteni, mint, ahogy azt tévesen sugallják a Soa-val párhuzamba állítva, hanem a 16 különböző népből csupán kettőnek szabadságjogokat biztosító Monarchia államkeretét. Ami ugye közel sem volt azonos a magyar nemzet határaival, sőt Hungária határaival sem.

Összegezve: ez egy rossz és kétségbeesett rögtönzött kezdeményezés, mert túlkompenzál és annak a rosszul értelmezett fideszes történelmi szembenézésnek a folytatója, amely már a „Nemzeti Összetartozás Napja” alkalmából is megfigyelhetünk. Kötelező, felűről a társadalomra ráerőltetett naív elképzelések, amelyek épp az ideológiák és különböző történelmi frusztrációkkal agyonterhelt társadalom számára csak rossz gyakorlati megvalósításokat eredményezhet, ráadásul a fiatal, felnövekvő generációkat a kívánt eredményhez már az ötlet nyilvánosságra kerülése pillanatában nemhogy közelítené, hanem épp ellenkezőleg, távolítja.

Talán még nem késő az ötletet azonnal visszavonni és elfelejteni. 

2015. május 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább