2021. november 30. kedd
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Napi ajánló

Pánik és kudarc

„A háború első hónapjaiban 36 ezer szerb, ukrán, cseh, lengyel, montenegrói, bosnyák és zsidó civillel végzett.” Barotányi Zoltán (Magyar Narancs):

A Monarchia vereségek sorozatát szenvedte a száz éve kezdődő világháború első hónapjaiban: hadicéljai közül semmi sem teljesült, serege nemcsak az oroszok, de a szerbek ellen is kudarcot vallott. Mindez előrevetíthette: a háborút nemhogy megnyerni, befejezni sem lesz könnyű. (...)

Módfelett nehéz előre, laboratóriumi körülmények között felmérni, hogy az egyik hadsereg mely tényezők terén van fölényben a másikkal szemben. A puszta létszámadatok legalább árulkodók: Ausztria–Magyarország békeidőben 415 ezres sereget tartott fenn, amit általános mozgósítással képes volt akár 1,8 milliósra duzzasztani. Ez imponáló nagyságnak tűnik, alig maradt el Franciaországétól, amely egyszerre 1,86 millió embert tudott kiállítani. Ezzel együtt jóval elmaradt a 3,5 milliósra becsült orosz, illetve a 2,4 milliósra taksált német haderőtől – kár, hogy hadseregünknek pont az oroszok jutottak ellenfélként. No és persze a szerbek, akiknek a Monarchia már 1914. július 28-án hadat üzent: a negyedmilliós szerb hadsereg még a vele szövetséges negyvenezres montenegrói sereggel együtt sem tűnt leküzdhetetlen ellenfélnek.

Papíron semmiképp – éppen ezért okozott mind a hadvezetés, mind a politikai elit, mind a laikus közvélemény számára oly keserű csalódást a világháború első hónapjaiban indított, a balkáni osztrák–magyar haderő parancsnokáról elnevezett ún. Potiorek-offenzívák véres kudarca. A két balkáni háborúban edződött és magas szinten motivált szerb katonák sokszor még a létszámhátrányt is képesek voltak áthidalni, miközben a frissen sorozott k. und k. legénységi állomány nehezen tudott alkalmazkodni a modern háború hirtelen nyakába szakadt körülményeihez; többször a hivatásos tisztek is csődöt mondtak. (...)

Pánikhelyzetben más tragikus események is történtek. Augusztus 17-én például a magyarok által elfoglalt, de szerb tüzérségi tűz alatt álló Száva-parti Šabac (azaz Szabács) városában a szerb reguláris egységekkel való együttműködéssel vádolt és internált civileket osztrák–magyar katonák halomra lőtték. Az eset, melynek felelőseit később sem sikerült felkutatni, jelentős nemzetközi visszhangot is keltett. Ráadásul a civilekkel való kegyetlenkedés (gyilkosságok, kínzás, tömeges nemi erőszak, rablás, gyújtogatás) a továbbiakban is fontos részét képezte a háborúnak. A frissebb történeti kutatások alapján (erről szintén az említett Rubicon-számban publikált Bödők Gergely történész) úgy tűnik, e tekintetben a véltnél jóval kisebb volt a különbség a két világháború között. Mindenesetre R. A. Reiss, a Lausanne-i Egyetem professzora, aki a helyszínen vizsgálta ki az osztrák–magyar csapatok szerb civilek elleni atrocitásait, már 1916-ban megjelent könyvében is 3500-4000-re tette pusztán az első Szerbia elleni invázióban meggyilkolt polgári lakosok számát. Reiss a háborús pszichózis tömeges előfordulásaként értékelte a kegyetlenségeket, amelyek oka a félelem; a visszaemlékezők néha a bosszúmotívumot, a szerbek délvidéki betörése során elkövetett atrocitásokat is emlegették. Az erőszak elburjánzása, a halállal kapcsolatos közöny kialakulása a háború szinte elsődleges antropológiai tapasztalatává vált. A Monarchia hadserege amúgy is keményen bánt a megbízhatatlannak ítélt polgári lakosokkal: a balkáni és a galíciai fronton és az idővel elfoglalt területeken rengeteg kivégzést hajtottak végre. Anton Holzer osztrák fotótörténész A hóhér mosolya című könyve ötszáz korabeli fényképpel illusztrálja a tömeges akasztásokat: nyilván kritikával kezelhető saját számításai szerint a Monarchia hadserege csupán a háború első hónapjaiban 36 ezer szerb, ukrán, cseh, lengyel, montenegrói, bosnyák és zsidó civillel végzett.

2014. szeptember 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább