2020. október 24. szombat
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kalandvágyból

A szabadságvágyók törekvéseit a hagyomány rutinjával tiporja el a gerontokrata, szűklátókörű, gumicsizmás ostobaság. Stephen Bozhen (Autonómia):

Nincs is annál szebb, mint amikor egy gerinctelen, az élete során minden megélt rezsimet feltétel nélkül kiszolgáló vénember tart hegyibeszédet – a jövő nemzedékeinek majdani ítéletével fenyegetőzve. Ugyanígy annak is megvan a maga diszkrét bája, amikor a mindennemű párbeszédre képtelen, a nyomokban még fellelhető vajdmagy intellektuális függetlenséget gőzhengerként legázoló, családi egzisztenciákat puszta aljasságból és bosszúból tönkretevő, kizárólag az uszítás és a hazudozás nyelvén megszólalni képes vajdmagy hatalmi politikum gyakorlatilag egyedüliként parádézik a Nemzeti összetartozás napján – az odabuszoztatott párttagok, azaz nemzeti összetartozók gyűrűjében.

E politikum megnyilvánulásai már minden létező szempontból átlépték az abszurditás határát, de igazságtalan lenne a kialakult helyzetért kizárólag őket okolni: ők csak a kereslethez igazították a kínálatot. Megkerülhetetlen a közösség egy jól körülhatárolható, könnyen fanatizálható blokkjának szellemi és morális lesüllyedése, ahogy a passzivitásukkal az adott állapotokat legitimáló, közönyükkel az adott rendszert erősítő „függetlenek” felelőssége is.

Fáj vagy sem, de ezzel szembe kell nézni:

a szabadságvágyók törekvéseit a hagyomány rutinjával tiporja el a gerontokrata, szűklátókörű, gumicsizmás ostobaság. Ennek a felülről irányított, de alulról támogatott mocsoknak van nálunk több évszázados tradíciója, nem pedig a demokratikus, toleráns és együttműködésre törekvő gondolkodásnak. Akik pedig kilógnak a sorból, azok előbb-utóbb vagy megszoknak (és megcsömörlenek), vagy megszöknek – vagy vállalják a száműzetést a saját elefántcsonttornyukban.

Bár nem nagy vigasz, de tény, hogy mindez egyáltalán nem magyar specialitás (még ha szeretjük is ezt hinni): a félperiféria országaiban rendre hasonló társadalmi és politikai viszonyok betonozódtak be. A teljeskörű reformoknak hagyományosan nincs elsöprő erejű támogatottságuk (a szükségességük felismeréséig sem jut el a többség, áldozatvállalásra meg pláne nem hajlandó), egy párhuzamos társadalom létrehozásához pedig (ha a közösség szellemi felemelésének kétsebességes modelljében próbálunk gondolkodni) nincsenek meg a szükséges erőforrások: ehhez a középosztály túlságosan ki van véreztetve, túlságosan beszűkült a mozgástere, és már önmaga reprodukciójára is csak nagy nehézségek árán képes, a bővülés legcsekélyebb lehetősége nélkül, miközben a leszakadók menthetetlenül be vannak zárva a kasztjukba, a feljebb lépés legminimálisabb esélye nélkül.

A feje tetejére állt korpiramisunkat, és az olcsó, szemfényvesztő politikai ígéretekre (no meg a nacionalista melldöngetésre!) fogékony tömegeket látva nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy amíg a szavazati jognak nincs felső korhatára és alsó IQ-határa, addig gyakorlatilag csak a darwini esszenciában reménykedhetnek a változásra vágyók, vagyis azok a fiatalok (és persze örök fiatalok), akik kicsit távolabb látnak a Pannon-MaSzó-stb. által megfestett horizontnál.

Ám mire az egy szál golyóstollért, szirszar noteszért vagy kiló lisztért cserébe az unokáik jövője ellen is szavazni hajlandók kihalnak, addigra már nem lesz unoka e tájon.

Rendkívül egyszerű a történet, a számok sosem hazudnak. Lehet jajongani a magyar falvakba betelepített koszovói romák miatt (persze hogy nem véletlen, ami történik: nincsenek illúzióim a központi hatalom magyarsággal kapcsolatos céljait illetően!), de egy percig sem szabad elfeledni, hogy ezt az „életteret” mi engedtük át. Pontosabban a felmenőink, akiknek a közösségként megfogalmazott politikai akarata (természetesen tisztelet a kivételeknek) megteremtette ezt a mostanra már elviselhetetlen, fojtogató állapotot: a butaság és az arrogancia túlhatalmi pozícióját. A többségi társadalmat hibáztatni mindezért a legnagyobb önbecsapás. A gazdasági helyzet sem magyarázat önmagában: az értelmes, gondolkodó, ennél fogva a tapló és közösségromboló lépésekkel szemben kritikus réteg ellehetetlenítése és elűzése kizárólag a hatalmi politikum bűne. És persze jól felfogott érdeke is egyben.

A hogyan továbbra adható válaszok köre meglehetősen szűkös. A legnagyobb részben apolitikus, önszerveződésre képtelen, esetleg a könnyebb utat választva nyíltan vagy burkoltan (például a „szakmai függetlenségét”, a „csendes ellenállását”, vagy a „rendszer belülről történő megváltoztatásának” közkeletű, önigazoló hazugságát mantrázva) kollaboráló vajdmagy fiatalokból aligha fog kinőni egy itteni Momentum – a meglévő néhány értelmiségi sziget ehhez, reálisan nézve, kevés. A középgeneráció részben hiányzik, részben fásult, részben nem hajlandó már kilépni a komfortzónájából, részben pedig felelős a mostani helyzetért (ismét tisztelet a kivételnek). Fölösleges folytatnom a felsorolást.

De könyörgöm: a választ és a kiutat keresve senki ne jöjjön nekem azzal, hogy józan paraszti ésszel kell átgondolni a teendőket! Tényleg csak ezt ne. A józan paraszti ész itt már épp elégszer mutatkozott be: láthatjuk, mit művelt a kultúrában, tájékoztatásban, oktatásban, intézményi rendszerben, emberek közötti viszonyokban, közgondolkodásban. Emberek, 2017 van! Most már inkább a józan polgári ész vegye át a stafétát!

Ha másért nem, kalandvágyból. Mi, akik maradunk, lassan már úgyis csak kalandvágyból tesszük. Racionális érvünk nincs rá. Javíthatatlan álmodozók vagyunk.

Polgárhoz méltó életről álmodozók.

 

2017. június 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább