2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Marad a mítosz

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A talpig lüszterbe öltözött, áhítatos tekintetű haladópárti káderek gondosan ügyeltek arra, nehogy előbb hagyják abba tapsolást, mint társaik. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Csak a zászlócskáikat lengető pionírok hiányoztak a beiktatási ceremóniáról, és úgy érezhettük volna magunkat, mintha visszacsöppentünk volna az „örökös” elnök idejébe. A szkupstina elé vezényelt vidéki pártaktivisták is ugyanolyan fegyelmezetten betartották az írásban kapott instrukciókat, mint anno, hogy mikor mit kell skandálniuk: például most azt, hogy „Srbija, Srbija!”, meg azt, hogy: „Aco, Srbine!”. Az ünnepi zászlódíszbe öltözött ülésteremben is minden a pontosan megírt forgatókönyv szerint zajlott.

Az új államfő szűzbeszédének kulcsmondatainál rendre felhangzott a dübörgő, percekig tartó taps, mintegy nyomatékosítva a nagyközönség számára, hogy milyen fontos álláspontokról van szó. A talpig lüszterbe öltözött, áhítatos tekintetű haladópárti káderek gondosan ügyeltek arra, nehogy előbb hagyják abba tapsolást, mint társaik. Az is a pedáns szervezést dicsérte, hogy a sétányt, amerre a parlamentet elhagyó elnök az éljenző tömeg között elhaladt, az előző napokban frissen kiaszfaltozták, a környező park padjait pedig átfestették. (...)

Sok találgatásra adott okot utóbb beszédének az a része, amelyben belső párbeszédre szólított fel az alkotmány módosításáról és Koszovóról, amikor is „nyitottaknak kell lennünk, meg kell szabadulnunk a mítoszi megközelítéstől, ám ugyanakkor nem mondhatunk le arról, amire jogunk van”. Mit akart ezzel mondani az új elnök? Azt, hogy szakít a „Koszovó nélkül nincs Szerbia”, vagy: a „Koszovó Szerbia szíve”-féle szentenciákkal, és elismeri a realitásokat? Vagy kitart a sokat ismételt „soha nem ismerjük el Koszovó függetlenségét” hangzatos kijelentés mellett?

Belgrádi elemzők megpróbálták megfejteni az üzenetet. Legtöbbjük szerint ez nem jelent mást, mint hogy Belgrád folytatni akarja az eddigi ambivalens politikát (aminek lényege, hogy tárgyalunk, de nem ismerjük el Koszovót, s ami nem vezetett eredményhez), mások szerint viszont Vučić ezzel fel akarta készíteni a hazai közvéleményt arra, hogy Szerbia kénytelen lesz elismerni Koszovó függetlenségét. Borko Stefanović, az ellenzéki Szerb Baloldal vezetője szerint a megfogalmazás azt jelzi, hogy ki fogják törölni Koszovót az alkotmányból. A nemzeti jobboldalt képviselő Sandra Rašković-Ivić pedig úgy értelmezi Vučić szavait, mint óvatos felkészítést Koszovó feladására.

Ennek viszont ellentmond az a körülmény, hogy az elnöki eskü szövegével Vučić félreérthetetlenül hitet tett amellett, hogy nem tesz ilyen engedményt, mondván: „minden erejével Szerbia szuverenitása és területi épsége megőrzésére fog törekedni, beleértve Koszovót is, mint az ország elválaszthatatlan részét”.

Az ellenzék reagálásából ítélve a párbeszéd megtartása erősen kérdéses annál is inkább, mert Vucic nem dialógust akar, hanem azt, hogy az ellenzék is támogassa elképzeléseit, mert közismerten nem tűri az ellenvéleményt, ahogyan Bojan Pajtić volt tartományi kormányfő, a Demokrata Párt volt vezetője vélekedik. Ő úgy látja, hogy Vučić elnökként kutyaszorítóba került: eljött az idő, amikor vállalnia kell a felelősséget lépéseiért.

Ha a Pristinával folyó tárgyalások nem hoznak eredményt, és emiatt továbbra is csigatempóban közeledünk az uniós tagsághoz, azért most már nem okolhat másokat.

 

2017. június 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább