2020. december 3. csütörtök
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Marad a mítosz

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A talpig lüszterbe öltözött, áhítatos tekintetű haladópárti káderek gondosan ügyeltek arra, nehogy előbb hagyják abba tapsolást, mint társaik. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Csak a zászlócskáikat lengető pionírok hiányoztak a beiktatási ceremóniáról, és úgy érezhettük volna magunkat, mintha visszacsöppentünk volna az „örökös” elnök idejébe. A szkupstina elé vezényelt vidéki pártaktivisták is ugyanolyan fegyelmezetten betartották az írásban kapott instrukciókat, mint anno, hogy mikor mit kell skandálniuk: például most azt, hogy „Srbija, Srbija!”, meg azt, hogy: „Aco, Srbine!”. Az ünnepi zászlódíszbe öltözött ülésteremben is minden a pontosan megírt forgatókönyv szerint zajlott.

Az új államfő szűzbeszédének kulcsmondatainál rendre felhangzott a dübörgő, percekig tartó taps, mintegy nyomatékosítva a nagyközönség számára, hogy milyen fontos álláspontokról van szó. A talpig lüszterbe öltözött, áhítatos tekintetű haladópárti káderek gondosan ügyeltek arra, nehogy előbb hagyják abba tapsolást, mint társaik. Az is a pedáns szervezést dicsérte, hogy a sétányt, amerre a parlamentet elhagyó elnök az éljenző tömeg között elhaladt, az előző napokban frissen kiaszfaltozták, a környező park padjait pedig átfestették. (...)

Sok találgatásra adott okot utóbb beszédének az a része, amelyben belső párbeszédre szólított fel az alkotmány módosításáról és Koszovóról, amikor is „nyitottaknak kell lennünk, meg kell szabadulnunk a mítoszi megközelítéstől, ám ugyanakkor nem mondhatunk le arról, amire jogunk van”. Mit akart ezzel mondani az új elnök? Azt, hogy szakít a „Koszovó nélkül nincs Szerbia”, vagy: a „Koszovó Szerbia szíve”-féle szentenciákkal, és elismeri a realitásokat? Vagy kitart a sokat ismételt „soha nem ismerjük el Koszovó függetlenségét” hangzatos kijelentés mellett?

Belgrádi elemzők megpróbálták megfejteni az üzenetet. Legtöbbjük szerint ez nem jelent mást, mint hogy Belgrád folytatni akarja az eddigi ambivalens politikát (aminek lényege, hogy tárgyalunk, de nem ismerjük el Koszovót, s ami nem vezetett eredményhez), mások szerint viszont Vučić ezzel fel akarta készíteni a hazai közvéleményt arra, hogy Szerbia kénytelen lesz elismerni Koszovó függetlenségét. Borko Stefanović, az ellenzéki Szerb Baloldal vezetője szerint a megfogalmazás azt jelzi, hogy ki fogják törölni Koszovót az alkotmányból. A nemzeti jobboldalt képviselő Sandra Rašković-Ivić pedig úgy értelmezi Vučić szavait, mint óvatos felkészítést Koszovó feladására.

Ennek viszont ellentmond az a körülmény, hogy az elnöki eskü szövegével Vučić félreérthetetlenül hitet tett amellett, hogy nem tesz ilyen engedményt, mondván: „minden erejével Szerbia szuverenitása és területi épsége megőrzésére fog törekedni, beleértve Koszovót is, mint az ország elválaszthatatlan részét”.

Az ellenzék reagálásából ítélve a párbeszéd megtartása erősen kérdéses annál is inkább, mert Vucic nem dialógust akar, hanem azt, hogy az ellenzék is támogassa elképzeléseit, mert közismerten nem tűri az ellenvéleményt, ahogyan Bojan Pajtić volt tartományi kormányfő, a Demokrata Párt volt vezetője vélekedik. Ő úgy látja, hogy Vučić elnökként kutyaszorítóba került: eljött az idő, amikor vállalnia kell a felelősséget lépéseiért.

Ha a Pristinával folyó tárgyalások nem hoznak eredményt, és emiatt továbbra is csigatempóban közeledünk az uniós tagsághoz, azért most már nem okolhat másokat.

 

2017. június 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább