2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

EU-paróka

Végel László
Végel László

A kétsebességű Európa nem csupán terv, az már valóság, csak kodifikálni kell. A polgároknak elegük van a Kelet-Közép-Európa támogatásából. Ha a bajorok között „nemzeti konzultációt” tartanának arról, hogy adójukból támogassák-e a magyarokat, biztosan nemleges lenne a válasz, attól függetlenül, hogy egynehány bajor politikus rokonszenvez Orbán Viktorral. Végel László:

Balkáni krónika

Felröppent a hír, miszerint áramot vezetek a magyar-szerb határon levő drótkerítésbe. A magyar belügyminisztérium cáfol: csak arról van szó, hogy a tíz kilométer hosszú jelzőrendszer korlátozott energiájú elektromos impulzusokkal működik. Nagyon nehéz kisilabizálni, hogy van-e benne áram vagy nincs. Van is, meg nincs is. Nyári Krisztián író, a Magvető Kiadó szerkesztője így kommentálta az eseményt: "Áram, mi? Erről most egy székely életvezetési tanács jutott eszembe: A rőtfaszú anyaúristeneteket, mocsok bü zelegor kölykei, bükurva csemer gamat gagyaszár emberek vagytok mind egy szálig, hogy az a magasságos kajlakucsmás darutollas dumnyezó üssön meg titeket, de szaporán!" Nem tudni, hogy miként reagál erre a szélsőjobb Vojislav Šešelj, aki pár héttel ezelőtt példamutatónak nevezte a magyar kerítés felállítását, s elvárta a szerb kormánytól, hogy kövesse a magyar példát. Ha ez nem válik be, mondta, akkor aknamezőt kell telepíteni. Lehet, hogy az áram mégis olcsóbb, mint az aknamező. Az elnökválasztáson súlyos vereséget szenvedő Šešelj - egy viccpárt jelöltje kétszer annyi szavazatot kapott, mint ő -, most bulvárlapokba való ötletekkel próbálja visszaszerezni egykori dicsőséget. Oda jutott, hogy Orbán Viktort plagizálja.

Posztszocialista fotóalbum

Történelmi fotó? Szürreális fotó? Peking, 2017. májusa. Dokumentumértékű, akkor is, ha a véletlen műve. Vlagyimir Putyin mellett elégedetten mosolyog Recep Tayyip Erdoğan török államfő. Vele szemben Orbán Viktor magyar kormányfő. Fél lépessel hátrább Aleksandar Vučić szerb kormányfő és megválasztott államelnök.

Kínai expressz

Vonattal utaztam Belgrádba, hogy a német küldöttség tagjaként vegyek részt a belgrádi Nemzeti Könyvtárban megtartandó ARDOS-konferencián. Újabban Újvidék ás Belgrád között új, meglehetősen pontosan induló és érkező járat közlekedik. Valami mégis változik Szerbiában. Útközben olvasom a hírt, hogy pár év múlva a kínai kölcsönnek köszönve sokkal gyorsabban robog majd a szerelvény. A kínai áru is gyorsabban jut el Nyugat-Európába. A konferencián felolvasom a posztkozmopolita regényről szóló referátumomat, s az elhangzottak után dr. Hansjörg Berg engedélyt kér, hogy a müncheni Délkelet-Európai Társaság folyóiratában, a Sütosteuropa Mitteilungban közölje az esszémet. Az alkalmat kihasználva arról faggatom, hogyan látják Münchenből a kelet-közép-európai állapotokat. A válasz cseppet sem biztató. A kétsebességű Európa nem csupán terv, az már valóság, csak kodifikálni kell. A polgároknak elegük van a Kelet-Közép-Európa támogatásából. Ha a bajorok között „nemzeti konzultációt” tartanának arról, hogy adójukból támogassák-e a magyarokat, biztosan nemleges lenne a válasz, attól függetlenül, hogy egynehány bajor politikus rokonszenvez Orbán Viktorral. Attól tartok, hogy az európai utak diszkréten elváltak, le kell mondani a berlini fal ledöntése utáni reményekről. Nyugat-Európa a liberális demokrácia útját követi, Kelet-Közép-Európát és a Balkánt pedig továbbra is a tekintélyelvű, autokrata hagyomány uralja. Ez nem külső diktátum, hanem népakarat: a szabad választások is bizonyítják. Vegyük tudomásul, hogy különbözünk. A belgrádi tanácskozásain számos akadémikus, egyetemi tanár vesz részt, természetesen szóba kerül a budapesti Közép-Kelet-Európai Egyetem sorsa. Szerintük a magyar kormány és a CEU-vezetősége közötti jelenlegi huzavona végén az egyetem oktatási részlege Bécsbe teszi át a székhelyét. Ismerik a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének álláspontját, miszerint a CEU távozása nagy veszteséget jelentene a magyar tudományosság részére, ám ilyen éles konfliktus után nehéz jó megoldást találni. Ha holnapra esetleg csillapodik, akkor holnapután újra kiújul.

Belgrádi teraszok

Anikóval szabadnapot adtunk magunknak. Sétálunk Belgrád központjában, sok utcájában nem jártam közel harminc éve. Egy ideig a Moszkva Szálloda teraszán üldögéltünk ott, ahol egykor Danilo Kišsel találkoztam. Az egykori ellenzéki Književna reč szerkesztősége is itt tanyázott. Abban az irodalmi lapban számos írásomat jelent meg, egy ideig a laptanács elnöke voltam. A Sziveri féle Új Symposiontól is ez az újság vett méltó búcsút. A Književna reč szerkesztősége átvészelte az egypártrendszerű időket, ám nem úszta meg a többpártrendszerű plebiszcitárius diktatúrát. Miloševićék egyszerűen szétzavarták a szerkesztőséget. Mikor volt nagyobb a szabadság, tűnődők. Aztán Anikóval a Majestic Szálló teraszén kötöttünk ki, itt szállt meg Miroslav Krleža mielőtt meglátogatta volna Tito marsallt, itt fogadta tisztelőit is. Naplójegyzeteit az íróasztalomon tartogatom, újra el kell olvasni őket. kezdek rájönni, hogy a naplójegyzetek nem a megírás pillanataiban érdekesek, hanem egy évtized múlva. Íróasztalom mellett gyülemlenek az el nem olvasott könyvek, megpróbálok szelektálni, először azokat veszem sorra, amelyekről a közvéleményformálók nem vesznek tudomást. Ezen a nyáron amerikai prózát is olvasnom kellene. Csak az amerikai prózaírók írnak szabadon, a kelet-közép-európaiakat nyomasztják az irodalmi kánonok.

A szerelmes regények kora

Arra is időt szakítunk, hogy betérjünk néhány könyvkereskedésbe.  Az egyikben megkérdezték: Ki az a Végel László? Hazai vagy külföldi író? Mégis számos könyvkereskedésben kapható a Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja, aminek örülök, hiszen május 24-én Belgrádban lesz a promóciója a Parabrodban. A szervezők értesítettek, hogy Vladislava Gordić Petković, Filip David és Teofil Pančić mutatják be. A könyvkereskedések kirakata viszont sokat árulkodik a jelenlegi közízlésről, kulturális állapotokról is. Az úgynevezett szerelmes regények dominálnak, számos könyvkereskedésben külön polcokon helyezik el őket, s a médiaguruk is ezt reklámozzák. Természetesen Európa más országaiban is kapósak ezek a könyvek a, ott azonban eladják ezeket a könyveket nagy plakáthadjárat nélkül is. Nálunk viszont legalább akkora kampánnyal jár, mintha államelnököt választanának. Más országokban a piaci érdek a meghatározó, itt viszont az oligarcha réteg ízlése. Nem csoda, hogy a politikusok annyira szerelmesek a turbófolkba. A városelnökök vagy a kedvenc oligarcháik, hatalmas pénzeket kínálnak egy-egy turbófolk énekesnőnek, aki, hajlandó újév éjszakáján szórakoztatni a választópolgárokat. A gazdag német állam nem fizeti ennyire a „nemzet pacsirtáit”. Emlékezetes marad számomra néhány politikus boldog arca, ezeken a turbófolk-koncerteken. Végre felfedezték saját hiteles világukat.

EU-paróka

Burke parafrázis: Manapság egyre többen előhúzzák az EU-parókát, hogy elfedjék vele a diktatúra kopaszodását.

Adalékok a kettős állampolgárság történetéhez

Újvidéki földim Norvégiából izgatottan telefonál. Régen találkoztunk, valahol a kilencvenes években, a néhai Kokra közelében. A szomszédságomban lakó apját az még az újvidéki Moša Pijade gimnáziumból ismertem, akivel a kilencvenes években sokszor együtt álltunk sorban a közeli Hleb üzletben egy liter tejért. Ő az apja mellett állt a sorban, így két liter tejet tudtak beszerezni. Most zaklatottan telefonált, az érdekelte, hogy kipenderítik-e Magyarországot az Európai Unióból. Ha igaz, akkor kipenderítenek bennünket is Norvégiából, sopánkodott. Nyugtatom. Semmi sem biztos, legyen nyugodt. Az apja felől érdeklődtem, mire nyelt egyet és elmondta, hogy az apja 1998-ban elhalálozott. Nem élte meg Milošević bukását.  Jobb is, jegyezte meg, legalább nem kell tovább háborognia. Öregségére mit kezdett volna Szerbiában? Aztán visszatér a témájára, elmondja, hogy mennyire igyekezett, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot. Gazsulált a kisebbségi politikusoknak, bemagolta arra a várható kérdésekre a választ, Tudta, hogy mire legyen büszke a magyar ember, olvasta Petőfi Sándort, fejből tudja a Himnuszt, lerakta a nyelvvizsgát csakhogy magyar útlevélhez jusson és Norvégiába utazhasson. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes jugoszláv útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a magyar útlevéllel ajándékozta meg, a végén azonban kiderül, hogy egyik sem ér sokat. Legjobb lesz, ha norvég lesz.  Biztatom, maradjon csak magyarnak, minden rendben lesz, de nem sikerült megnyugtatnom.  Aztán olvasom Európa Parlament magyar kormánypárti frakciójának nyilatkozatát: „Felháborító!”, hangoztatják. Mi történt? Semmi, csak az, amire az utóbbi hónapok eseményei alapján számítani lehetett: a testület megkezdi Magyarországgal szemben az uniós szerződés 7. cikkelye szerinti eljárás megindításának előkészítését, tehát pár évig tartó hosszadalmas és kínos folyamat tanúi leszünk. Az is megtörténet, hogy Magyarországtól megvonják a szavazati jogot, ami először fordul elő az EU történetében. Az is megtörténhet, hogy végül elsimul az ügy. A politikusok majd megvívják a harcukat, engem viszont az ejt gondba, hogy e hosszú, kínos vitában csorba esik a magyar nemzet tekintélyén.

Pincérekre várva

A turistaidényben óriási a pincérhiány a Balaton.  A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének alelnöke bevezetné a szervízdíjat, hogy az éttermekben több pincért tudjanak megtartani. A déli szomszédból is várják a szerb pincéreket, akik majd magyar csárdás dallamára tánclépésben szolgálják fel az osztrák vendégeket, ami a hetvenes években elképzelhetetlen volt. Akkor a szerb vendéget a magyar szocreál slágerek dallamára felszolgáló pincér összetévesztette a nyugati polgárral.  Elmúltak a régi idők, most a magyar pincérek valahol Ausztriában járják a valcert.

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

 

 

2017. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Tovább

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább