Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
"Mindenért Walker a hibás, mi ártatlanok voltunk"
J. Garai Béla
A Vučić által kilátásba helyezett „jogi lépések” a Walker-jelentés ügyében aligha hozhatnak eredményt, már csak azért sem, mert a bejelentést nyilvánvalóan a hazai közvéleménynek szánta. Csak legyen, aki hitelt ad neki. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Ez az ország egy percig sem élhet államellenség nélkül. A pillanatnyi első számú ellenség William Walker: az az amerikai diplomata, aki 1999. januárjában az EBESZ egykori koszovói ellenőrző missziójának vezetőjeként jelentést készített a koszovói Račak faluban történt vérengzésről. Munkája azért vált nevezetessé, mert a déli tartományban bevetett szerb rendőrséget és a Jugoszláv Hadsereget albán civilek elleni tömegmészárlással vádolta meg. A jelentés felgyorsította a Jugoszlávia elleni légi hadjárat előkészületeit, sokak szerint ez volt a két hónappal később elkezdődött és 78 napig tartó bombázások legkonkrétabb indítóoka.
A tizennyolc évvel ezelőtti események főszereplője azért került ismét reflektorfénybe, mert a múlt héten Pristinában olyan kijelentést tett, hogy az Albániában, Koszovóban és a diaszpórában elő albánok egyesítésének tervén dolgozik. Belgrádban ezt úgy értelmezték, hogy Walker Nagy-Albánia megteremtésében kíván szerepet vállalni. Már ez a tény is elegendő okot szolgáltatott Belgrádnak ahhoz, hogy össztüzet zúdítson az egykori EBESZ misszióvezetőre, fő bűneként azonban azt róják fel, hogy annak idején állítólag hazug jelentést tett közzé Račakról, és ezzel ürügyet szolgáltatott a NATO légi csapásaihoz. Aleksandar Vučić miniszterelnök kijelentette: meg fogják vizsgálni, hogy milyen jogi lépéseket tehetnek Walker jelentése, annak legitimitása és következményei kérdésében, hogy kiderítsék, mekkora kár érte emiatt Szerbiát.
Noha Kyle Scott belgrádi amerikai nagykövet elhatárolódott Walkernek, mint mondta: magánszemélyként tett kijelentésétől, és a Tanjugnak adott nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya sem a Nagy-Albánia létrehozását, sem a határok módosítását nem támogatja, ez nem csillapította le a kedélyeket. A szerb kormány bejelentette, hogy az ENSZ elé fogja vinni a Walker-ügyet.
A Nagy-Albánia emlegetésével kapcsolatos belgrádi aggályok még érthetőek, ám az már igencsak furcsa, hogy az eset kapcsán megpróbálják a volt misszióvezetőre hárítani a felelősséget a bombázásokért és az egyéb következményekért. Vučić kijelentését hallgatva a jóhiszemű átlagpolgár azt a következtetést vonhatja le, hogy ha Walker nem készít „hazug” jelentést a Račakban történtekről, akkor elmarad a NATO-megtorlás, és talán még Koszovót sem veszítjük el. Vagyis, hogy egyáltalán nem volt szó aránytalan fegyveres intervencióról az UCK gerillákkal szemben, nem történt meg az albán lakosság tömeges (mintegy félmillió ember) elűzetése szülőföldjéről, aminek a NATO-intervencióval próbálták elejét venni, s a szerb rendőrség meg a Jugoszláv Hadsereg tagjai csupán hazafias kötelességüket teljesítették, amikor kegyetlen büntető hadjáratot folytattak a civil lakosság ellen.
Ez az eset is megerősítette, hogy a jelenlegi szerb vezetés továbbra is olyan képet szeretne festeni a Koszovóban történtekről, hogy ott semmilyen háborús bűncselekményekre nem került sor, a nyugati propaganda igaztalanul feketítette be Szerbiát, és a NATO ok nélkül indított légi akciót ellene. Egyszóval, mi ártatlanok voltunk, és akkor jött Walker és a hozzá hasonlóak és kiprovokálták a megtorlást. Ezt az „igazságot” szajkózzák a vezető tisztségviselők, és ezt hirdeti a média is. Amolyan nemzeti igazságnak számít ez ma már, nem csoda, hogy a szerb közéletben alig találkozhatunk ellenkező véleménnyel, olyannal, hogy az albánokat nem a szeparatisták maroknyi csoportja fordította a belgrádi hatalom ellen, hanem a jogfosztottság és a kíméletlen elnyomás ellen lázadtak fel.
Ám miért is csodálkoznánk ezen az igyekezeten, ha tudjuk, hogy az ország vezetésében teljes restauráció következett be, kevés kivétellel ugyanazok az emberek töltik be a meghatározó tisztségeket, akik a kilencvenes években Miloševićnek asszisztáltak a koszovói rémtetteknél. A szocialisták vezetőjétől, Ivica Dačićtól kezdve, aki „Slobo” háborús szóvivője volt, egészen Aleksandar Vučićig, aki annak a kormánynak a tájékoztatási minisztere volt, és kemény megtorlással fenyegette azokat az újságírókat, akik defetista hozzáállást tanúsítanak a háborúval szemben. Magától értetődik, hogy igyekeznek szebb fényben feltüntetni azokat az időket és a maguk szerepét. (...)
A teljes igazság a račaki vérengzésről valószínűleg sohasem derül ki, ám az kétségtelen, hogy ez csak egyik epizódja volt a koszovói drámának. Nagy-nagy elfogultság és a Koszovóról terjesztett féligazságok feltétlen elfogadása kell ahhoz, hogy valaki egyedül William Walkert és az általa készített jelentést kiáltsa ki a bombázások előidézőjének. Éppen ezért a Vučić által kilátásba helyezett „jogi lépések” a Walker-jelentés ügyében aligha hozhatnak eredményt, már csak azért sem, mert a bejelentést nyilvánvalóan a hazai közvéleménynek szánta.
Csak legyen, aki hitelt ad neki.
Következő cikk: Nincs abszurdabb, mint tolerálni az intoleranciát!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >