2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A kisebbség napszámosai

Végel László
Végel László

A VMSZ-Kánaán történetét majd átbeszélik a rokonsággal, jó ismerőseikkel, bizalmas barátaikkal, kollégájukkal, beszámolnak unokáiknak, hogy miben hittek 2017-ben, mi történt a bánáti magyar oktatással. Ilyen beszélgetésre előbb vagy utóbb sor kerül, ha az unokák időközben nem vándorolnak ki a Kánaánból. Végel László Közéleti naplójából:

 „Ha azt szeretnénk, hogy itt Bánátban megmaradjon a magyar oktatás és a kis létszámú osztályok ügyét minden évben el tudjuk intézni, ahogy eddig is tettük, akkor beszélő viszonyba kell lenni azokkal, akik a döntéseket meghozzák.”, „Ahhoz, hogy a vajdasági magyarság érdekei a jövőben is képviselve legyenek, és ahhoz, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikailag is sikeres tudjon maradni a jövőben, fontos részt venni az előttünk álló választáson és támogatni Aleksandar Vučićot”. Csak néhány mondat a VMSZ-vezetők rajongó kampányszövegéből. A párttagok jogát nem vitatom, ha a párt tagsága ragaszkodik Vučićhoz, akkor a vezetők kövessék őket. A VMSZ-Kánaán történetét majd átbeszélik a rokonsággal, jó ismerőseikkel, bizalmas barátaikkal, kollégájukkal, beszámolnak unokáiknak, hogy miben hittek 2017-ben, mi történt a bánáti magyar oktatással. Ilyen beszélgetésre előbb vagy utóbb sor kerül, ha az unokák időközben nem vándorolnak ki a Kánaánból. Senkit sem marasztalok el,  már annak is örülök, hogy majdnem úgy ragyog a nap, mint Camus Oránja felett. Legyen napfény - mostanság ezzel is megelégszem. A napfényes könnyelmű tavaszban nem elmarasztalni, hanem dicsérni szeretnék. Az utóbbi hónapokban több iskolában járva gyakran találkoztam pedagógusokkal, akikre az elmúlt évtizedekben többször is rossz szájízzel gondoltam. Különböző irodalmi esteken hallgattam a szervezők panaszát, hogy a pedagógusok érdektelenek, a diákok pedig csak a mobiltelefonnal vannak elfoglalva. Mostanában azonban kedvezőbb véleménnyel vagyok a diákokról, jobb is, hogy a mobiltelefont forgatják a kezükben, nem pedig a pártújságokat bújják. A pedagógusokat pedig újabban hősöknek tartom. Ők az utolsó mohikánok. Házról-házra járnak, kérlelik a szülőket, hogy magyar tagozatra írassák a gyerekeiket. A politikusok a „nagypolitikával” meg a bűnbakokkal vannak elfoglalva, a mindennapi magyarság ügye a pedagógusokra hárul. Ők valóban a kisebbség napszámosai. Nem csoda, hogy időnként belefáradnak a sziszifuszi munkába.  

 

2017. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább