2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vonakodó csatlós

Végel László
Végel László

Az autósok hitetlenkednek. Ferenc József idejében se kellett ilyen sokáig utazni, mondogatják. Ki kellene nyomozni, hogy abban az időszakban hány óra hosszat vett igénybe egy ilyen utazás. Végel László:

Könyvek és emlékek

A szemerkélő esőben Anikóval még egy utolsó sétát teszünk az Andrássy úton. Nincs kedvem esernyőt nyitni. Az esernyőt mindig felesleges úri fényűzésnek tartottam, lehet, hogy ez az érzés a gyerekkoromból maradt meg bennem. Egyre több ilyen gyerekkori tünetet ismerek fel magamba, mind élesebben rajzolódnak ki előttem a szenttamási utcák, az utcabéliek. Főleg a Zöld utca, amelynek az elején lakott egy férfi, aki amint megjelent az első felhő az égen, esernyőjével sétára indult. De ez az esernyő egyben sétabot is volt. Titokban követtem, alig vártam, hogy szemerkélni kezdjen és a sétabotból ernyő legyen. A sétabot jár az eszemben, mikor betérek az Írok Könyvesboltjába. Egy fiatalember felismer, dedikálom neki az életműsorozatban megjelent Egy makró emlékiratait és  az Exterritóriumot. A pulton megpillantom Tolnai Ottó a 2011 és 2017 között írt Nem könnyű címmel kiadott verseskötetét. Szintén az életműsorozat része. Jól eső érzéssel veszem a kezembe a sorozat harmadik kötetét, s arra gondolok, hogy elrepült felettünk az idő. A könyvkereskedésekben, a könyvárakban és az antikváriumokban azonban úgy érzem, meg lehet állítani az időt, ez a gondolat motoszkál bennem, amikor Anikó valamelyik képes magazint veszi elő és mutatja Giuseppe Arcimboldi Könyvtáros című festményét. A magazin az ötszáz évvel ezelőtti modern szürrealista stílusra emlékeztető kissé ironikus festménnyel ünnepli a könyv napját. Néhány citátumot is közzé tesz a könyvről. Babits Mihály-idézetet  olvasom elsőnek. „Oh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,/ hogy a könyvnél több az élet és az ember:/ mert is könyv is élet, és él, mint az ember – „. Babitssal én is hiszem, hogy az élet nem több, mint a könyv, mert egyedül a könyv képes leállítani az idő zsarnoki rohanását.

Vonakodó csatlós

Kezd kirajzolódni az események sora. Brüsszelben az európai néppártok elnökségi ülésén a magyar kormány a bírálat sortüze alá került. Nemcsak a CEU ellehetetlenítésének ügye került napirendre, hanem az Állítsuk meg Brüsszelt nevű Brüsszel-ellenes nemzeti konzultáció is. Orbán Viktor párbeszédet igért. Nem tudom, hogy mekkora sikerrel, ám a kötélhúzás következménye beláthatatlan. Nagy a bizonytalanság az EU-ban is, de a magyar kormányban is. Jó lenne egyenes kiutat találni, nem pedig cikcakkosot. Félő, hogy a „magyar csárdás” – kettőt erre, kettőt arra – hitelvesztéssel jár. Új mozzanat, hogy immár a jobboldali értelmiség is bírálja a Fideszt. Borókai Gábor a Heti Válasz főszerkesztője vezércikkében ezt írja: „Mint ahogy Gyurcsány Ferencnek nem sikerült keresztülhazudnia magát az igazságig, úgy a polgári Magyarországra sem lehet berobogni Szamuelly Tibor páncélvonatán.” (2017. március 27). Este folytatom a napot Catherine Horel Horthy-könyvének olvasásával. Pontról-pontra bizonyítja, hogy a húszas-harmincas években a magyar politika nem találta helyét Európában. Ingadozott, téblábolt ide-oda. Adynak volt igaza: Magyarország kompország maradt. Hol az angol- és a franciabarátság felé hajlott, hol az olaszokkal került szoros kapcsolatba, miközben a német ígéreteket leste. Az irredenta mozgalmaknak kezdetben Hitler nem igért sokat. A belpolitikában szintén ez az állandó tétovázás dominált. Horel leszögezi, hogy „Horthy jelszavai és a fasiszta rendszerek jelszavai ellentmondanak egymásnak”. Horthy ugyanis a keresztény értékek tiszteletét hirdette, ami nem fér össze a fasiszta ideológiával. A vezérkultusz is összeegyeztethetetlen az istenhittel. Az archaikus társadalomszemlélet kizárja a jobboldali radikalizmust. A budavári palotában székelő Horthy háromszor is betiltotta a Szálasi nyilaskeresztes pártját, de végül engedett neki. Az akkori amerikai nagykövet Montgomery „vonakodó csatlósnak” nevezte Magyarországot, Hitler pedig ezt nyilatkozta: „A magyarok sorozatosan elárulnak! Pedig már megmondtuk nekik, hogy tudomást szereztünk az üzelmeikről.” Az irredenta mozgalom azonban mégis Hitler karjaiba terelte az országot, amiben még két mozzanat játszott közre. Az egyik az antiszemitizmus, a másik a liberalizmus gyűlölete. Ezek után érthető, hogy akár az egyik, akár a másik lép színre, a demokraták ellenszegülnek. Főleg akkor ha tudjuk, hogy nem csak Hitler, hanem Sztálin is kacérkodott az antiszemitizmussal, a liberális eszmekört pedig mélységesen gyűlölte. Ez mélyen bevésődött az európai emlékezetkultúrába, úgyhogy az antiliberális demagógia még azokat is ellenállásra készteti, akik nem tartják magukat liberálisoknak. A franciául is megjelent Horthy-könyv szerzője egyébként meglepő tézissel rukkolt ki. „Horthy Jugoszláviáról alkotott személyes vélemény eltér – írja Horel - a kormányétól és a diplomáciáétól. Emlékirataiban többször is felidézi mennyire sajnálja, hogy soha sem tudott jobb minőségű modus vivendire jutni a Jugoszláv Királysággal. Horthy különös gyöngédséget táplál a délszlávok iránt, akik parancsnoksága alatt szolgáltak, és tagadhatatlan kulturális rokonságot érez Isztriával, ahol élt.”

Soros-mumus

Majdnem pontosan indul a vonat Újvidék felé, és majdnem pontosan érkezik. Igaz, hét óra hosszát tart az utazás, barátaim azzal vigasztalnak, hogy rövidesen a kínaiak megépítik az új sinpárat, akkor pár óra alatt tesszük meg az utat. Az autósok hitetlenkednek. Ferenc József idejében se kellett ilyen sokáig utazni, mondogatják. Ki kellene nyomozni, hogy abban az időszakban hány óra hosszat vett igénybe egy ilyen utazás. A vonatban a hazautazó szerbiai polgárok a macedón helyzetet kommentálják. Hosszú vajúdás után a szociáldemokrata párt az egyik albán kisebbséggel lépve koalícióra kormányképes, ám Gjorge Ivanov köztársasági elnök nem volt hajlandó  kormány megbízatást adni Zoran Zaev szociáldemokrata kormányfőjelöltnek,  mivel a parlament elnöke egy albán lett volna. A jobboldal a macedón szuverenitást félti. Ezek után Zoran Zaev élve a palamenti többséggel kormányt alakított. Ezt követően a jobboldali tüntetők betörtek a parlamentbe, ahol véres verekedés tört ki. Zaev komoly sérülést szenvedett. A rendőrség beavatkozik, a feszültség óriási. A jobboldal Soros Györgyöt teszi felelőssé. Úgy látszik, Soros lett az új posztszocialista mumus. Milošević nem sokat teketóriázott: betiltotta az alapítványt. Magyarországon egykor Moszkva volt a bűnbak, majd Brüsszel,  most viszont Soros György. A szerb kormány készültségbe helyezett néhány egységet. A vonatban hazatérő emberek aggodalmaskodnak, a kilencvenes évek jutnak eszükbe. Érthető, hiszen az egész régió alatt inog a talaj. A szerb és a horvát viszony az időnkénti oldódás ellenére továbbra is feszült, Bosznia pedig forró etnikai katlan. Belgrád és Pristina között továbbra is rendezetlen a viszony. Tíz év múlva, vagy húsz év múlva rendeződik? Hogyan? Erről senki sem mer nyilvánosan beszélni. Ismerek meggyőződéses szerb nacionalistákat, akik négyszemközt bevallják, hogy Koszovó elveszett, de nyilvánosan nem merik és nem is akarják hangoztatni. Csodában reménykednek. A csodavárás azonban kockázatos, időnként félelmetes és pokoli erőket szül. Attól tartok, hogy a balkáni csodavárás hosszú és kínos korszakában élek.

A kisebbség napszámosai

 „Ha azt szeretnénk, hogy itt Bánátban megmaradjon a magyar oktatás és a kis létszámú osztályok ügyét minden évben el tudjuk intézni, ahogy eddig is tettük, akkor beszélő viszonyba kell lenni azokkal, akik a döntéseket meghozzák.”, „Ahhoz, hogy a vajdasági magyarság érdekei a jövőben is képviselve legyenek, és ahhoz, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikailag is sikeres tudjon maradni a jövőben, fontos részt venni az előttünk álló választáson és támogatni Aleksandar Vučićot”. Csak néhány mondat a VMSZ-vezetők rajongó kampányszövegéből. A párttagok jogát nem vitatom, ha a párt tagsága ragaszkodik Vučićhoz, akkor a vezetők kövessék őket. A VMSZ-Kánaán történetét majd átbeszélik a rokonsággal, jó ismerőseikkel, bizalmas barátaikkal, kollégájukkal, beszámolnak unokáiknak, hogy miben hittek 2017-ben, mi történt a bánáti magyar oktatással. Ilyen beszélgetésre előbb vagy utóbb sor kerül, ha az unokák időközben nem vándorolnak ki a Kánaánból. Senkit sem marasztalok el,  már annak is örülök, hogy majdnem úgy ragyog a nap, mint Camus Oránja felett. Legyen napfény - mostanság ezzel is megelégszem. A napfényes könnyelmű tavaszban nem elmarasztalni, hanem dicsérni szeretnék. Az utóbbi hónapokban több iskolában járva gyakran találkoztam pedagógusokkal, akikre az elmúlt évtizedekben többször is rossz szájízzel gondoltam. Különböző irodalmi esteken hallgattam a szervezők panaszát, hogy a pedagógusok érdektelenek, a diákok pedig csak a mobiltelefonnal vannak elfoglalva. Mostanában azonban kedvezőbb véleménnyel vagyok a diákokról, jobb is, hogy a mobiltelefont forgatják a kezükben, nem pedig a pártújságokat bújják. A pedagógusokat pedig újabban hősöknek tartom. Ők az utolsó mohikánok. Házról-házra járnak, kérlelik a szülőket, hogy magyar tagozatra írassák a gyerekeiket. A politikusok a „nagypolitikával” meg a bűnbakokkal vannak elfoglalva, a mindennapi magyarság ügye a pedagógusokra hárul. Ők valóban a kisebbség napszámosai. Nem csoda, hogy időnként belefáradnak a sziszifuszi munkába.  

Kétsebességű Európa

Tavaly még ide-oda lengett az európai politikai inga, ezekben a hetekben viszont megnyugodni látszik. A németországi tartományi választásokon (Schleswig-Holstein) Angela Merkel pártja a Kereszténydemokrata Unió az expol jelentések szerint fölényesen (33-34 %) győzött, annak ellenére, hogy a magyar köztelevízió az utóbbi hónapokban Angela Merkel népszerűségvesztését hirdette. Hiába, a német szavazópolgárok nem az M1-et nézik. A szociáldemokraták 26-27 százalékos eredményt értek el, a liberálisok is erősödtek, viszont az euroszkeptikus, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) leszerepelt az 5,5 százalékával. A franciaországi elnökválasztás is fontos üzenet. A független Emmanuel Macron fölényesen maga mögött hagyta (65,8-34,2) a szélsőjobb migráns- ás EU-ellenes Marine Le Pent. Le Pen asszony  harcias, látszik, hogy nem olvasta időben Thomas Mannt. Szerinte a patrióták és a globalisták közötti konfliktus nem ért véget és a patrióták győzni fognak. Emmanuel Macron viszont EU-párti; hatékonyabb EU-s integráció érdekében többsebességű Európában gondolkodik. Az első csoportba tartoznak majd azok, akik vállalják a nagyobb integrációt, a másodikba pedig a többiek. Attól tartok, hogy Magyarország a „többiek” közé kerül.  A purgatóriumba.

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

 

 

2017. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan értelmezhető a VMSZ és a MM vezetőinek Szent István-napi beszéde?

Amennyiben a VMSZ és a MM netán/mégis (ki)„békülne, összeborulna”, az egyúttal az egyébként is csaknem teljesen >

Tovább

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább