Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
(Más) napló 79.
Kisebbségjogi témák
Bozóki Antal
A május 3-i Magyar Szóban hiába keresünk a sajtószabadsággal kapcsolatos írást, egy árva szót erről nem találunk. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen egyelten napilapunkat – Varjú Márta főszerkesztésével – sikerült teljesen pártlappá süllyeszteni. Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):
Május 3.
Elhunyt Juhász György
Nagy vesztesség érte nem csak az anyaországi, de a délvidéki magyar tudományt is: Váratlanul elhunyt Juhász György hungarológus, irodalomtörténész, a délszláv térség kutatója, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) tudományos főmunkatársa.
Juhász György – vagy ahogyan egymás között neveztük Gyuri – 1954-ben született Budapesten, a pécsi tanárképző főiskolán szerzett diplomát. 1977–1979 között az Újvidéki Egyetem magyarországi posztgraduális ösztöndíjasa volt. 1981 és 1988 között a Ljubljanai Egyetem összehasonlító nyelvészeti és orientalisztikai tanszékének első magyarországi vendégoktatója, a magyar lektorátus alapítója.
1985-ben, hivatalos szlovén fölkérésre, elkészítette a Maribori Egyetem magyar tanszékének teljes oktatási programját. 1997-ben, a HTMH fölkérésére, kidolgozta az eszéki J. J. Strossmayer Egyetemen létesítendő Magyar Tanszék integrált oktatási programját. 2004–2009 között az Eszéki J. J. Strossmayer Egyetem idegennyelvi tanszékének vendégprofesszora, 2007-ben közreműködött a magyar nyelv és irodalom tanszék létrehozásában. Kutatási területei: a jugoszláviai magyar irodalom, Jugoszlávia és utódállamai.
Több mint száz publikációja és számos kötete (köztük az Utak és útvesztők, a Mikor kezdődik a XXI. század?, a Mezsgyén) jelent meg.
Az utóbbi időben a határon túli magyar kisebbségek autonómiatörekvéseivel és lehetőségeivel kapcsolatban folytatott figyelemre méltó tevékenységet. Rendszeresen publikált a Hitel és az Aracs című folyóiratokban, cikkei hosszú éveken át megjelentek a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet hasábjain is. Dolgozott a Magyar Nemzeti Galériában és a 90-es évek elején a Magyarok Világszövetségében. 2013 óta volt a Retörki tudományos főmunkatársa.
Számomra külön megrázó, hogy a legutóbbi (április 8-i) budapesti látogatásom alkalmával még együtt ebédeltünk Budán, D. L., T. I. és M. K. társaságában.
Vidám hangulatban beszélgettünk a „régi szép időkről” és elevenítettük fel a Gion Nándorral kapcsolatos emlékeinket is. Persze, nem kerülhettük el a vajdasági magyarokkal kapcsolatos témákat sem. Újabban különösen a vajdasági magyarok autonómiakutatása foglalkoztatta.
Gyuri megajándékozott a Vágyrajárók c. életrajzi kötetének dedikált példányával, amit én A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai c. frissen megjelent könyvem egy példányával viszonoztam.
Semmi sem utalt arra, hogy közülünk elsőként távozik az életből.
Emlékét megőrizzük.
Május 3.
Sajtószabadság?
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a szabad sajtó fontosságára és hogy emlékeztesse a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez.
A Sajtószabadság világnapján emlékeznek meg a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, és ekkorra időzítik a média helyzetéről szóló felméréseket is.
Valódi demokrácia nem létezhet médiaszabadság nélkül – mondta Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke.
A világ lakosságának csupán 13 százaléka él olyan országban, ahol teljes a sajtószabadság, vagyis a kormány nem gyakorol sem politikai, sem gazdasági nyomást a médiára, és az újságírók is biztonságban, szabadon végezhetik feladatukat. Ezzel szemben az országok valamivel kevesebb mint felében (45%) mondható el ennek ellenkezője, vagyis nem szabad a sajtó.
A világban a rangsort Norvégia vezeti, a lista utolsó helyein pedig Észak-Korea és Türkmenisztán található.
Slaviša Lekić, a Szerbiai Újságírók Független Egyesületének (NUNS) elnöke szerint nálunk „a médiákban éppen annyi szabadság van, mint amennyi Szerbia földrajzi területén. Tehát: nincs, a fenéken vagyunk. Amikor a miniszterelnök, megválasztott elnök és meg nem választott pátriárka, aki csaknem az összes napi sajtót ellenőrzi, minden nemzeti frekvenciájú TV adót és a helyi programok 80 százalékát, és csak egy, a példányszám alapján kis napilapot, két hetilapot és egy kábel-TV-t nem ellenőriz, ezt mondja: Hát az interneten 3,7 millió embert senki nem akadályoz, hogy kifejezze a véleményét, és ez nyilvános reagálás nélkül múlik el, akkor ez azt jelenti, hogy de facto – megszüntettük.”
Ljiljana Smajlović, a Szerbiai Újságírók Egyesületének (UNS) elnökének értékelése szerint Szerbiában a „médiák elméletben és a papíron szabadok, az újságírók pedig a valóságban elszegényedettek és demoralizáltak”.
A május 3-i Magyar Szóban hiába keresünk a sajtószabadsággal kapcsolatos írást, egy árva szót erről nem találunk. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen egyelten napilapunkat – Varjú Márta főszerkesztésével – sikerült teljesen pártlappá süllyeszteni.
Nem csak a bíráló elemző, oknyomozó írások hiányzanak a lapból, de a magyar közösség jogaiért való határozott kiállás is. Ezt igazolja például az is, hogy a lap egyetlen írást nem közölt Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő három napos (április 20-23-i) délvidéki megfigyelő útjáról, amelynek során tapasztalni lehetett, hogy a gyakorlatban hogyan nem valósulnak meg a magyar közösség – a nemzetközi normák és a belső jogszabályok által biztosított – jogai, legfőképpen az anyanyelv-használat területén.
A délvidéki/vajdasági magyar közösség helyzetében és jogainak érvényesülésében mindaddig nem lesz előrelépés, amíg nem érvényesül a sajtó szabadsága.
Május 4.
Önámítás?
A Magyar Szó „Harmincegy magyar elsős” címmel közöl írást Zombor és a vonzáskörébe tartozó 15 település őszre esedékes oktatási helyzetéről.
Az írásból aztán kiviláglik, hogy a 16 településen „őszre 640 tanuló indul iskolába, közülük 31-en magyar nyelven tanulnak”.
Tovább olvasva az írást, megtudjuk, hogy Zomborban „mindössze két magyar elsőst vettek nyilvántartásba”. A falvakban 278 elsős lesz, ezek közül Bezdánban 9, Telecskán és Nemesmileticsen csak 7-7 a magyar anyanyelvű.
2016 őszén Zomborban egyetlen magyar diák sem volt. Doroszlón 6, Bácsgyulafalván 7, Bezdánban 9, Nemesmiliticsen 10 magyar elsős kezdte meg a tanévet.
Az adatokból az derül ki, hogy az idén tovább csökken a magyar elsősök száma a Zomborhoz tartozó településeken. Az is kérdés milyen nyelven kezdi meg a tanévet a két zombori tanuló? Az írás címe, tehát, megtévesztő. Önmagunkat ámítjuk?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >