Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

A dečji zagrljaji i osmesi ovih mladih Sirijaca, kupili su me za ceo život. I zarobili moju dušu. Toliko smo se srodili, da kad su otišli – razbolela sam se od tuge. Subotica.com:

Edit Selken iz Kelebije dobila je neobičan poziv iz Štutgarta, da poseti Selam Ahmada i njegovu brojnu porodicu koja je jesenas na putu beznađa i nade, spas i gostoprimstvo našla u kući ove humane Subotičanke.

Selam, njegova žena Radeina i njihovih petoro dece: Mohamed Jemen, Osama, Omar, sinovi i dve ćerke Rejana i Ravana, zovu Editu da ih poseti i vidi kako su se snašli. Na pozivnici majci, kako Editu mladi Sirijci zovu, nacrtali su puno srca i cveća i svoja imena ispisali latiničnim slovima, kako ih je Edita dok su boravili u njenoj kući učila.

- To je moja druga porodica, sa suzama u očima dočekuje nas Edita Selken. Ti ljudi na daleki put krenuli su sa malo prtljaga i velikim teretom na leđima i u duši. Nisu krenuli iz besa nego od velike nevolje da sačuvaju živu glavu. I hvala milosnom bogu i sačuvali su je. Putovali su od Sirije do Kelebije skoro godinu dana, čamcina, vozom a najviše peške. Može se samo pretpostaviti kolika je to golema muka. Onako izmoreni njima puno znači i ljudski stisak ruke, topli zagrljaj i širok osmeh. Na sve ostalo su naučili da nemaju. Primili smo ih kao najrođenije i tu su se osećali kao da su kod kuće. A dečji zagrljaji i osmesi ovih mladih Sirijaca, kupili su me za ceo život. I zarobili moju dušu. Toliko smo se srodili, da kad su otišli – razbolela sam se od tuge. Sada živim u mislima sa njima, svakodnevo gledajući naše zajedničke fotografije napravljene ovde u mom dvorištu.

Tako se na putu nade od Sirije do Mađarske, rodilo novo prijateljstvo između Selama Ahmada i Edite Selken. I to na poslednjoj stanici pred ostvarivanja migrantskog sna u Kelebijskoj šumi, na stotinak metara od Mađarske granice gde živi porodica Bele i Edite Selken. Oni su sedmočlanoj porodici Ahmada iz sirijskog Alepa, vratili veru u život i pokazali svu dobrotu i ljudskost našeg naroda.

- Cele prošle godine živeli smo sa nevoljama tih ljudi, - priča Edit. Improvizovani kamp u blizini granice bio je pun ovih nevoljnika bez dokumenata, novca, tople odeće i hrane. Oni su tu mesecima strpljivo čekali u red za dokumenta da uđu u Mađarsku. Pošto blizu živimo, dolazili su kod nas za vodu, a mi smo im uvek nudili i kafu i sok a nekima i hranu. Tako je sve počelo dok jednog dana nije došao Selam da nas zamoli da se umije na našoj česmi i dvorište. Sledećeg dana na našu veliku radost doveo je sa sobom i celu porodicu. Ne znam šta mi se desilo, ja sam se sa svima izljubila kao da su mi iz daleka došli najrođeniji. Deca, njih petoro, razgalila su mi srce. Htela sam pred njih iz kuće da iznesem sve što imam. Razgovarali smo „rukama“ i sporazumevali se kako znamo i umemo. Malo na engleskom, malo na nemačkom, ali bitno je bilo da ih uverim da su kod nas dobrodošli - priča Edit. Pokazuje nam i brojne zajedničke slike i dečje crteže malih Sirijaca.

I umesto očaja na vratima Evrope, sedmočlana porodica Selama Ahmada, našla je mir i gostoprimstvo u kući Bele i Edite Selken. Dok su dve, tri nedelje boravili kod Selkenovih, Edita je preživljavala zajedno sa njima strahove i brige migranata.

- Selam je ostavio majku i brata u Siriji i svakodnevno se brinuo za njihov život. Znam jedno veče, preko „pametnih“ mobilnih telefona, skoro smo uživo gledali bombardovanje njihovog grada. Brat mu se te večeri javio iz podruma da su ostali živi, iako je zgrada pogođena bombom. Oni su obrazovana i kulturna porodica. Selamov najstariji brat je hirurg u Londonu, a druga dva brata rade kao lekari u Nemačkoj. Bog je dao - dalje nastavlja priču Edit, da se eto sastave u „belom svetu“ i bezbrižno žive bez straha za život.

Napuštamo kuću Edite Selkam, koja preživljava još jednu tugu. Pre mesec i po dana ova humana žena ostala je i bez muža, koji je iznenada umro. Tugu za Belom, - kako kaže, povratiće zagrljaji malih Sirijaca u Štutgartu.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |