2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kis budapesti körök

Végel László
Végel László

A budapesti liberális és baloldali értelmiség a vidéki városokat és a határon túli magyar közösségeket átengedte e Fidesznek, s most háborog, mert egyedül maradt. Végel László Közéleti naplójából:

„A harmadrangú tehetséget Pesten a jólértesültség, az alkalom, egyszóval a jelenlét másodrangúvá csiszolja, nemegyszer elsőrangú helyre juttatja. Vidéken az elsőrangú tehetség is csak küszködve bontakozhat, kibontakozva is csak másodrangúvá törik. A bírálat teljesen Pest, a Pesten lakók kezében van. Így lesz egy ország feje előbb csak aránytalanul nagy, később vízfejű. Látta ezt minden szerkesztő, de mit tehetett ellene? Ez ellen semmit sem lehet tenni”, jegyezte le naplójában Illyés Gyula 1942. január 2-én. De nem csupán népi oldalról hangzottak el bírálatok, Márai Sándor például 1935-ben - tízévi távollét után – a következőket írja Budapestről az Egy polgár vallomásaiban: „Pestre úgy gondoltam, mint egy nagy zenés kávéházra, ahol félelmesen okos és tájékozott emberek ülnek, akik pontosan tudnak egymásról mindezt, ami mellékes és kellemetlen”. A szellemes mondat túlzó, de azért elgondolkodtató. Természetesen nem a „bűnös Budapest” elleni maradi vádakra gondolok, hanem a modern Budapest elárvulására.  Magyarország Budapest nélkül borzalmas provincia lenne. Az is igaz, hogy Budapest a sorsdöntő történelmi helyzetekben vállalta egy főváros morális küldetését. Gondolok például 1956-ra vagy 1989-re. Az elárvulás veszélye más téren jelentkezik, igazából egy fájdalmas történelmi örökség következménye. Trianon után Magyarország kis és egynemzetű ország lett, méreteihez képest hatalmas fővárossal. Ebből az ellentmondásból született a vélekedés, miszerint Budapesten kívül nincs élet. Azóta is vidéki szellemi műhelyek csak akkor érdemelnek figyelmet, ha Budapest patronálja. Kiváló vidéki írók első alkalommal Budapestre költöznek, mert, ha vidéken maradnak, akkor legfeljebb rokonszenves vidéki figuráknak számítanak. Mindennek következtében Budapest belterjes stratégiával gazdálkodik: ha kell, létrehozza a határon túli kisebbségi írók pesti skanzenjét is. Berlinnek ilyesmi eszébe se jutna.  Pest azonban nem megalopolisz, nincs akkora tere, hogy kommunikálja a sokféleséget, ezért kis zárt körök születnek. Nádas Péter érthető szeretettel emlékezik meg a rokonszenves és értékes pesti kis körökről, de azért megjegyzi: „Egymástól elszigetelt körei vannak, kis intellektuális körökben él, amelyek valamelyest érintkeznek egymással, de valamennyien a maguk elzárt szellemi életét élik”. Budapestnek nem az a problémája, hogy túlságosan nyitott és kozmopolita, mint ahogy ez provinciális szempontból gyakran sérelmezik, ellenkezőleg: a sok kis zárt kör eltorlaszolja a szélesebb perspektívát. Így került szembe - Gyáni Gábor definíciója – a „modernizációs gettó” a vidék „antimodernizációs gettójával”. Ezt tükrözik a jelenlegi politikai állapotok is. A budapesti liberális és baloldali értelmiség a vidéki városokat és a határon túli magyar közösségeket átengedte e Fidesznek, s most háborog, mert egyedül maradt. Budapestnek nyitni kell, s a nyitás alatt nem a vidéki „kiruccanásokat” értem, hanem a kölcsönös tanulást. Van mit tanulnia a vidéknek Budapesttől, de Budapest is tanulhatna a vidéktől. Meg a határon túliaktól is. Nem kell ódzkodni se a kisebbségi világoktól, se a nemzeti identitástól. Mert, ha nem nyit, akkor még jobban elmélyülnek a kommunikációs árkok.

 

2017. január 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább