2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kis budapesti körök

Végel László
Végel László

A budapesti liberális és baloldali értelmiség a vidéki városokat és a határon túli magyar közösségeket átengedte e Fidesznek, s most háborog, mert egyedül maradt. Végel László Közéleti naplójából:

„A harmadrangú tehetséget Pesten a jólértesültség, az alkalom, egyszóval a jelenlét másodrangúvá csiszolja, nemegyszer elsőrangú helyre juttatja. Vidéken az elsőrangú tehetség is csak küszködve bontakozhat, kibontakozva is csak másodrangúvá törik. A bírálat teljesen Pest, a Pesten lakók kezében van. Így lesz egy ország feje előbb csak aránytalanul nagy, később vízfejű. Látta ezt minden szerkesztő, de mit tehetett ellene? Ez ellen semmit sem lehet tenni”, jegyezte le naplójában Illyés Gyula 1942. január 2-én. De nem csupán népi oldalról hangzottak el bírálatok, Márai Sándor például 1935-ben - tízévi távollét után – a következőket írja Budapestről az Egy polgár vallomásaiban: „Pestre úgy gondoltam, mint egy nagy zenés kávéházra, ahol félelmesen okos és tájékozott emberek ülnek, akik pontosan tudnak egymásról mindezt, ami mellékes és kellemetlen”. A szellemes mondat túlzó, de azért elgondolkodtató. Természetesen nem a „bűnös Budapest” elleni maradi vádakra gondolok, hanem a modern Budapest elárvulására.  Magyarország Budapest nélkül borzalmas provincia lenne. Az is igaz, hogy Budapest a sorsdöntő történelmi helyzetekben vállalta egy főváros morális küldetését. Gondolok például 1956-ra vagy 1989-re. Az elárvulás veszélye más téren jelentkezik, igazából egy fájdalmas történelmi örökség következménye. Trianon után Magyarország kis és egynemzetű ország lett, méreteihez képest hatalmas fővárossal. Ebből az ellentmondásból született a vélekedés, miszerint Budapesten kívül nincs élet. Azóta is vidéki szellemi műhelyek csak akkor érdemelnek figyelmet, ha Budapest patronálja. Kiváló vidéki írók első alkalommal Budapestre költöznek, mert, ha vidéken maradnak, akkor legfeljebb rokonszenves vidéki figuráknak számítanak. Mindennek következtében Budapest belterjes stratégiával gazdálkodik: ha kell, létrehozza a határon túli kisebbségi írók pesti skanzenjét is. Berlinnek ilyesmi eszébe se jutna.  Pest azonban nem megalopolisz, nincs akkora tere, hogy kommunikálja a sokféleséget, ezért kis zárt körök születnek. Nádas Péter érthető szeretettel emlékezik meg a rokonszenves és értékes pesti kis körökről, de azért megjegyzi: „Egymástól elszigetelt körei vannak, kis intellektuális körökben él, amelyek valamelyest érintkeznek egymással, de valamennyien a maguk elzárt szellemi életét élik”. Budapestnek nem az a problémája, hogy túlságosan nyitott és kozmopolita, mint ahogy ez provinciális szempontból gyakran sérelmezik, ellenkezőleg: a sok kis zárt kör eltorlaszolja a szélesebb perspektívát. Így került szembe - Gyáni Gábor definíciója – a „modernizációs gettó” a vidék „antimodernizációs gettójával”. Ezt tükrözik a jelenlegi politikai állapotok is. A budapesti liberális és baloldali értelmiség a vidéki városokat és a határon túli magyar közösségeket átengedte e Fidesznek, s most háborog, mert egyedül maradt. Budapestnek nyitni kell, s a nyitás alatt nem a vidéki „kiruccanásokat” értem, hanem a kölcsönös tanulást. Van mit tanulnia a vidéknek Budapesttől, de Budapest is tanulhatna a vidéktől. Meg a határon túliaktól is. Nem kell ódzkodni se a kisebbségi világoktól, se a nemzeti identitástól. Mert, ha nem nyit, akkor még jobban elmélyülnek a kommunikációs árkok.

 

2017. január 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább