2020. november 30. hétfő
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kis budapesti körök

Végel László
Végel László

A budapesti liberális és baloldali értelmiség a vidéki városokat és a határon túli magyar közösségeket átengedte e Fidesznek, s most háborog, mert egyedül maradt. Végel László Közéleti naplójából:

„A harmadrangú tehetséget Pesten a jólértesültség, az alkalom, egyszóval a jelenlét másodrangúvá csiszolja, nemegyszer elsőrangú helyre juttatja. Vidéken az elsőrangú tehetség is csak küszködve bontakozhat, kibontakozva is csak másodrangúvá törik. A bírálat teljesen Pest, a Pesten lakók kezében van. Így lesz egy ország feje előbb csak aránytalanul nagy, később vízfejű. Látta ezt minden szerkesztő, de mit tehetett ellene? Ez ellen semmit sem lehet tenni”, jegyezte le naplójában Illyés Gyula 1942. január 2-én. De nem csupán népi oldalról hangzottak el bírálatok, Márai Sándor például 1935-ben - tízévi távollét után – a következőket írja Budapestről az Egy polgár vallomásaiban: „Pestre úgy gondoltam, mint egy nagy zenés kávéházra, ahol félelmesen okos és tájékozott emberek ülnek, akik pontosan tudnak egymásról mindezt, ami mellékes és kellemetlen”. A szellemes mondat túlzó, de azért elgondolkodtató. Természetesen nem a „bűnös Budapest” elleni maradi vádakra gondolok, hanem a modern Budapest elárvulására.  Magyarország Budapest nélkül borzalmas provincia lenne. Az is igaz, hogy Budapest a sorsdöntő történelmi helyzetekben vállalta egy főváros morális küldetését. Gondolok például 1956-ra vagy 1989-re. Az elárvulás veszélye más téren jelentkezik, igazából egy fájdalmas történelmi örökség következménye. Trianon után Magyarország kis és egynemzetű ország lett, méreteihez képest hatalmas fővárossal. Ebből az ellentmondásból született a vélekedés, miszerint Budapesten kívül nincs élet. Azóta is vidéki szellemi műhelyek csak akkor érdemelnek figyelmet, ha Budapest patronálja. Kiváló vidéki írók első alkalommal Budapestre költöznek, mert, ha vidéken maradnak, akkor legfeljebb rokonszenves vidéki figuráknak számítanak. Mindennek következtében Budapest belterjes stratégiával gazdálkodik: ha kell, létrehozza a határon túli kisebbségi írók pesti skanzenjét is. Berlinnek ilyesmi eszébe se jutna.  Pest azonban nem megalopolisz, nincs akkora tere, hogy kommunikálja a sokféleséget, ezért kis zárt körök születnek. Nádas Péter érthető szeretettel emlékezik meg a rokonszenves és értékes pesti kis körökről, de azért megjegyzi: „Egymástól elszigetelt körei vannak, kis intellektuális körökben él, amelyek valamelyest érintkeznek egymással, de valamennyien a maguk elzárt szellemi életét élik”. Budapestnek nem az a problémája, hogy túlságosan nyitott és kozmopolita, mint ahogy ez provinciális szempontból gyakran sérelmezik, ellenkezőleg: a sok kis zárt kör eltorlaszolja a szélesebb perspektívát. Így került szembe - Gyáni Gábor definíciója – a „modernizációs gettó” a vidék „antimodernizációs gettójával”. Ezt tükrözik a jelenlegi politikai állapotok is. A budapesti liberális és baloldali értelmiség a vidéki városokat és a határon túli magyar közösségeket átengedte e Fidesznek, s most háborog, mert egyedül maradt. Budapestnek nyitni kell, s a nyitás alatt nem a vidéki „kiruccanásokat” értem, hanem a kölcsönös tanulást. Van mit tanulnia a vidéknek Budapesttől, de Budapest is tanulhatna a vidéktől. Meg a határon túliaktól is. Nem kell ódzkodni se a kisebbségi világoktól, se a nemzeti identitástól. Mert, ha nem nyit, akkor még jobban elmélyülnek a kommunikációs árkok.

 

2017. január 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább