2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi sorsok (nemNorbi)

Rácz József ifj.
Rácz József ifj.
Emberi sorsok (nemNorbi)
Vass Szabolcs illusztrációja

Már kora délután éreztem, mintha minden lélegzetvétellel egyre mélyebbre merülnék emlékekben, és a kilégzések mintha mind egy kincsesládát emelnének a felszínre, melyeket hangszálaim rezgése azonnal a partra sodor.

Az agyam százszázalékosan végzi feladatát, céltudatosan remegteti dúcait, mit sem törődve a véráramok savas hordalékával, és e pokoli közeg visszaszorult szigeteinek omló szirtjeivel, mik bármikor áttörhetik az utolsó védőgátat, megfojtva gondolataimat.

Félelmem hangosan kacag a fülem-be/-ből. Ijedtemben visszatartom a lélegzetem, ezzel minden erőmmel a lelkem feneke felé török, és meglelem minden elveszettnek hitt vagyonom. Kitörő örömöm első percei élvezetesek csupán... Ez a kitörés nem csak örömöt zúdít hatalmas hullámaival a part felé, elemi erővel önti el végső védvonalaimat a forróság, a fájdalom éles, de hirtelen feledem, hisz teljességében betölt mindent, mi eddig öntudatom szilárd formai bizonyítéka volt.

6:07-kor ébredtem. Ébrenlétem első perceit bélszeleim és szájszagom értékelésével töltöttem, s miután 5 perc, azaz 300 másodperc alatt teljes undorral szaglásztam magam, úgy éreztem, nem érek semmit, hiába tisztulok kényszerűen a nemem paramétereit összevetve előállított vegyszerekkel, azonnal szörnyű viszketés lesz úrrá rajtam, mely pajkosan csalogatja éles körmeimet lábszáraimtól a lapockámig. Miközben e kicsinyes zavarócskát játszom, egy új érzés fogalmazódik meg bennem. Ráébredek, hogy mentális képességeimet a kezeim összehangolt le-fel mozgására fókuszálom, s e ráeszmélés a lényem legtisztább örömérzetét idézik elé.

Boldogságom határtalan szárnyalása oly bátor, izgalmas, hogy a legismeretlenebb tájakra kívánok repülni, megízlelni a mesebeli vidékek idegen varázsát. Elterülök az ágyon, hogy mindezen érzés áramvonalasan száguldhasson. A gyönyör magasiskolájának kapuit tárva nyitva áll előttem… minden mi eddig nem volt, minden, ami talán mind én vagyok. Minden milyen gyönyörű!

Vonaglásom s feszülő mosolyom hirtelen megfagy. Repülésem véget ér, szárnyaim a föld felé ereszkedve folyamatosan semmivé válnak, s első lépteim görcsös lábujjhegyen járásként siratják bódultságimat, s inogva tapogatják a józanság nyálkás talaját.

Undorodom az újonnan felfedezett szépségeimtől, félek magamtól. Hirtelen hideg veríték üt ki rajtam, rájöttem mi is volt ez a szépség, amit eddig imádtam. Önmagam. Egoszexuális vagyok.

*** 

A szerkesztő megjegyzése:
Örömmel mutatjuk be a vajdasági szerzők új nemzedékének lépviselőjét: ifj. Rácz Józsefet, akinek édesapja kedves barátunk, megbecsült kollégánk volt.

2010. január 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább