2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi sorsok (nemNorbi)

Rácz József ifj.
Rácz József ifj.
Emberi sorsok (nemNorbi)
Vass Szabolcs illusztrációja

Már kora délután éreztem, mintha minden lélegzetvétellel egyre mélyebbre merülnék emlékekben, és a kilégzések mintha mind egy kincsesládát emelnének a felszínre, melyeket hangszálaim rezgése azonnal a partra sodor.

Az agyam százszázalékosan végzi feladatát, céltudatosan remegteti dúcait, mit sem törődve a véráramok savas hordalékával, és e pokoli közeg visszaszorult szigeteinek omló szirtjeivel, mik bármikor áttörhetik az utolsó védőgátat, megfojtva gondolataimat.

Félelmem hangosan kacag a fülem-be/-ből. Ijedtemben visszatartom a lélegzetem, ezzel minden erőmmel a lelkem feneke felé török, és meglelem minden elveszettnek hitt vagyonom. Kitörő örömöm első percei élvezetesek csupán... Ez a kitörés nem csak örömöt zúdít hatalmas hullámaival a part felé, elemi erővel önti el végső védvonalaimat a forróság, a fájdalom éles, de hirtelen feledem, hisz teljességében betölt mindent, mi eddig öntudatom szilárd formai bizonyítéka volt.

6:07-kor ébredtem. Ébrenlétem első perceit bélszeleim és szájszagom értékelésével töltöttem, s miután 5 perc, azaz 300 másodperc alatt teljes undorral szaglásztam magam, úgy éreztem, nem érek semmit, hiába tisztulok kényszerűen a nemem paramétereit összevetve előállított vegyszerekkel, azonnal szörnyű viszketés lesz úrrá rajtam, mely pajkosan csalogatja éles körmeimet lábszáraimtól a lapockámig. Miközben e kicsinyes zavarócskát játszom, egy új érzés fogalmazódik meg bennem. Ráébredek, hogy mentális képességeimet a kezeim összehangolt le-fel mozgására fókuszálom, s e ráeszmélés a lényem legtisztább örömérzetét idézik elé.

Boldogságom határtalan szárnyalása oly bátor, izgalmas, hogy a legismeretlenebb tájakra kívánok repülni, megízlelni a mesebeli vidékek idegen varázsát. Elterülök az ágyon, hogy mindezen érzés áramvonalasan száguldhasson. A gyönyör magasiskolájának kapuit tárva nyitva áll előttem… minden mi eddig nem volt, minden, ami talán mind én vagyok. Minden milyen gyönyörű!

Vonaglásom s feszülő mosolyom hirtelen megfagy. Repülésem véget ér, szárnyaim a föld felé ereszkedve folyamatosan semmivé válnak, s első lépteim görcsös lábujjhegyen járásként siratják bódultságimat, s inogva tapogatják a józanság nyálkás talaját.

Undorodom az újonnan felfedezett szépségeimtől, félek magamtól. Hirtelen hideg veríték üt ki rajtam, rájöttem mi is volt ez a szépség, amit eddig imádtam. Önmagam. Egoszexuális vagyok.

*** 

A szerkesztő megjegyzése:
Örömmel mutatjuk be a vajdasági szerzők új nemzedékének lépviselőjét: ifj. Rácz Józsefet, akinek édesapja kedves barátunk, megbecsült kollégánk volt.

2010. január 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább