Ma István, Bernát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi sorsok (nemNorbi)
Rácz József ifj.
Már kora délután éreztem, mintha minden lélegzetvétellel egyre mélyebbre merülnék emlékekben, és a kilégzések mintha mind egy kincsesládát emelnének a felszínre, melyeket hangszálaim rezgése azonnal a partra sodor.
Az agyam százszázalékosan végzi feladatát, céltudatosan remegteti dúcait, mit sem törődve a véráramok savas hordalékával, és e pokoli közeg visszaszorult szigeteinek omló szirtjeivel, mik bármikor áttörhetik az utolsó védőgátat, megfojtva gondolataimat.
Félelmem hangosan kacag a fülem-be/-ből. Ijedtemben visszatartom a lélegzetem, ezzel minden erőmmel a lelkem feneke felé török, és meglelem minden elveszettnek hitt vagyonom. Kitörő örömöm első percei élvezetesek csupán... Ez a kitörés nem csak örömöt zúdít hatalmas hullámaival a part felé, elemi erővel önti el végső védvonalaimat a forróság, a fájdalom éles, de hirtelen feledem, hisz teljességében betölt mindent, mi eddig öntudatom szilárd formai bizonyítéka volt.
6:07-kor ébredtem. Ébrenlétem első perceit bélszeleim és szájszagom értékelésével töltöttem, s miután 5 perc, azaz 300 másodperc alatt teljes undorral szaglásztam magam, úgy éreztem, nem érek semmit, hiába tisztulok kényszerűen a nemem paramétereit összevetve előállított vegyszerekkel, azonnal szörnyű viszketés lesz úrrá rajtam, mely pajkosan csalogatja éles körmeimet lábszáraimtól a lapockámig. Miközben e kicsinyes zavarócskát játszom, egy új érzés fogalmazódik meg bennem. Ráébredek, hogy mentális képességeimet a kezeim összehangolt le-fel mozgására fókuszálom, s e ráeszmélés a lényem legtisztább örömérzetét idézik elé.
Boldogságom határtalan szárnyalása oly bátor, izgalmas, hogy a legismeretlenebb tájakra kívánok repülni, megízlelni a mesebeli vidékek idegen varázsát. Elterülök az ágyon, hogy mindezen érzés áramvonalasan száguldhasson. A gyönyör magasiskolájának kapuit tárva nyitva áll előttem… minden mi eddig nem volt, minden, ami talán mind én vagyok. Minden milyen gyönyörű!
Vonaglásom s feszülő mosolyom hirtelen megfagy. Repülésem véget ér, szárnyaim a föld felé ereszkedve folyamatosan semmivé válnak, s első lépteim görcsös lábujjhegyen járásként siratják bódultságimat, s inogva tapogatják a józanság nyálkás talaját.
Undorodom az újonnan felfedezett szépségeimtől, félek magamtól. Hirtelen hideg veríték üt ki rajtam, rájöttem mi is volt ez a szépség, amit eddig imádtam. Önmagam. Egoszexuális vagyok.
***
A szerkesztő megjegyzése:
Örömmel mutatjuk be a vajdasági szerzők új nemzedékének lépviselőjét: ifj. Rácz Józsefet, akinek édesapja kedves barátunk, megbecsült kollégánk volt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?
Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >
Álmomban sem gondoltam volna...
De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >
De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?
Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >
Nincs szó
Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >
Nem ismerem a magyar vidéket...
Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >
Egy csókoltatás népies diplomáciája
Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >
Ólomévek
Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >
„Út a keresztény szabadság korszakába”?
A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >
Száz év vendégszeretet
Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >
Az úri Magyarország visszatérése
A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >
A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét
Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >
A kisebbségek pápája is...
Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >