Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vajdmagyar kiberháború: Kókai válasza Németh Zoltán levelére
„Arra kérlek, hogy ez a közted és köztem most megkezdett párbeszéd jelenjen meg így, teljes egészében, a te és az én írásommal együtt a www.magyarszo.rs oldalon is.” Kókai Péter (Szabad Magyar Szó):
Kedves Zoltán!
Először is, köszönöm, köszönjük a gratulációkat. Egy nap alatt több, mint ezer olvasót szereztünk, úgyhogy jólesik minden elismerés, támogatás. Különösen, ha az egy szakmabeli, egy magyarszós részéről érkezik.
Másodszor is, cikkedet olvasva, nekem úgy tűnik, téged elsősorban nem az itt megjelenő témák és tartalmak, hanem az emberek foglalkoztatnak, akik ezt az oldalt működtetik, ide írnak, szerkesztenek. Ezen belül is elsősorban azok múltja. De hát jól van, ez is rendben van, meg persze ehhez is jogod van. Mindenkinek lehetne a múltjában kutakodni, de én most tényleg nem akarok ezzel foglalkozni.
Harmadszor is, meglehetősen sok ember múltját, múltbéli tetteit és döntéseit hánytorgatod fel, nevesítve, egy cikkbe besűrítve. Egyiküknek sem vagyok a védőügyvédje, vagy szóvivője, így csak a rám vonatkozó részekre reagálok.
A (körülbelül) tíz évvel ezelőtti átszervezésre utaló részek (amikor én voltam a főszerkesztő) arra az „őskérdés”-re vezethetőek vissza, hogy hol van a Magyar Szó helye. Újvidéken? Szabadkán? Zentán? Valahol máshol? Messze, tényleg messze meghaladná ennek az írásnak és párbeszédnek a kereteit, ha most ezt a kérdést minden szempontból megvilágítanánk, átrágnánk, kielemeznénk, és agyonuntatnánk vele az olvasót. Úgyhogy ezt is kihagyom. Inkább csak egy kérdést szeretnék feltenni ezzel kapcsolatban. A kérdés az, hogy egyáltalán szabad ilyet kérdezni? Vagy ez egy olyan (tabu)téma, amelynek már a puszta felvetése is súlyos bűncselekménynek számít? Vagy csak suttogva szabad róla beszélni, titokban és szégyenkezve, nehogy véletlenül valaki meghallja?
Én megértem, hogy van, vannak olyan vélemények, melyek szerint az, hogy a Magyar Szónak Újvidéken a helye, olyan kőbe vésett ősparancsolat, amelynek még a megkérdőjelezése is olyan eretnekségnek számít, hogy csak az inkvizíciós máglya lehet rá a megfelelő válasz. Megértem, csak épp nem értek egyet vele. Azzal sem, hogy ez egy olyan téma, amelyről még csak beszélni sem szabad, és magával a tétellel sem. Mert én meg azt gondoltam (gondolom ma is), hogy az újságnak, a szerkesztőségnek ott a helye, ahol az olvasói döntő többsége él. Csak így tud hitelesen róluk és nekik írni. Ha köztük van, él és dolgozik. Ezért az én válaszom az önmagam által fentebb feltett kérdésre az, hogy: Újvidék és Szabadka és Zenta. És nem gondoltam – ma sem gondolom –, hogy ez egy olyan vélemény, amely miatt pironkodnom és szégyenkeznem kellene. Sőt, ez az, amit csípőből visszautasítok.
Mindenesetre, ennek a véleménynek lett a következménye maga az átszervezés, amelynek most minden részletére ismét csak nem térek ki, néhány (szerintem) fontosabb mozzanatára azonban igen.
az átszervezést egy több, mint száz oldalas hatástanulmány előzte meg (egyébként: most hogy történt?)
az átszervezés egy pontosan leírt program szerint zajlott, ami mindenki számára ismeretes volt (egyébként: most hogy történt?)
maga a folyamat körülbelül fél évig tartott (egyébként: most hogy történt?)
minden érintettnek fel lett kínálva legalább három-négy választási lehetőség: költözés, végkielégítés, másik munkahely, átképzés stb. (egyébként: most hogy történt?)
a folyamat egész ideje alatt a főszerkesztői ajtóm nyitva állt mindenki előtt, bárki bejöhetett (jöttek is), hogy közösen konzultálva keressük a neki leginkább megfelelő megoldást (egyébként: most hogy történt?)
személyesen kerestem fel több intézményvezetőt, hogy munkát keressek azoknak is, akiknek egyik megoldás sem felelt meg (egyébként: most hogy történt?)
mindennek következtében senki sem került az utcára (egyébként: most hogy történt?)
Jó, ennyit erről.
Az, hogy a Magyar Szó újvidéki székházának bejáratánál „már a Kókai ideje alatt” kamerák lettek felszerelve, milyen módon hozható összefüggésbe az én nevemmel, nem is értem. Én erről semmilyen döntést nem hoztam, de még csak a véleményemet sem kérdezte senki.
És végül: negyedszer. Arra kérlek, hogy ez a közted és köztem most megkezdett párbeszéd jelenjen meg így, teljes egészében, a te és az én írásommal együtt a www.magyarszo.rs oldalon is. Hadd ismerkedjen meg az az olvasói réteg is ezekkel a véleményekkel, és a vélemények ütköztetésével. Te most főszerkesztő-helyettesi tisztségben vagy, tehát minden felhatalmazásod megvan ehhez. Másrészt, a sajtószabadság feltétlen híve vagy, ezt még írásod utolsó mondatával is hangsúlyozod, tehát nyilván semmi elvi, erkölcsi, szerkesztéspolitikai akadályát nem látod ennek. És akkor lehet, hogy ez „egy csodálatos barátság kezdete” lesz. Ellenkező esetben viszont kénytelen leszek azt gondolni, hogy a (mellesleg nem lopott) Szabad Magyar Szó fejléc létrehozásának talán mégiscsak volt valami indokoltsága.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >