Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ha az isten háta mögött ilyen bulik vannak, akkor ne is kerüljünk a színe elé
Ez szó szerint így van, annyira családias a Malom, hogy egy nap után már csak ismerős arcok jönnek szembe. És a koncertekre sem lehet semmilyen panasz. Urbán Csilla (Népszabadság):
A vajdasági Malomfesztivált nem lehet kihagyni, még az sem lehet kifogás, hogy Budapestről nem kevés vesződséggel lehet eljutni Oromra.
A fesztivál nevét adó malom Orom szélén áll, árnyékában három napig szól a zene, van egy medence, de nincs túlzsúfoltság. Összesen ennyit tudtam a vajdasági partiról, de ez elég is volt, hogy egy teljes hét Sziget és az ottani több százezer ember után ne legyen kérdés: megyünk Oromra.
Ha valaki már járt arra, akkor az emberben – persze a pálinkán kívül – az biztos megmarad a Vajdaságról, hogy megütköztetően nagy a vendégszeretet, és ez garantálja, hogy mindent gond nélkül el lehessen intézni. A Szabadkától 25 kilométerre fekvő Oromra ugyan megy busz és vonat, de az 1500 lakosú település kevéssé volt felkészülve arra, hogy szállást adjon azoknak, akik balga módon nem készültek sátorral, szálláshelyük pedig nem közelíthető meg tömegközlekedéssel. Nincs iskolaidő, busz nem jár. De amint megérkezünk, ez valahogy senkit sem érdekel.
A fesztiválokon rendre kiesünk az időből, ami ilyenkor máshogy telik, Oromban pedig minden fokozottan lassabban múlnak a percek. Már szól a zene (három helyszín van egyébként, egy „nagyszínpad", egy folk- és egy electrosátor), közben a környékbeli településekről, illetve a Magyarországról érkező fesztiválozók keresik az amúgy is csak ideig-óráig árnyékban maradó sátorhelyeket, és – nem ér minket meglepetés – fel is ajánlják a szabadkai buszúton megismert lányok: náluk lehet aludni, mert hely az van és már ismerjük egymást.
Mire elfogy a repohárban (vagyis visszaváltható műanyag krigliben) kiadott sör, meg is érkezik autóval a tóthfalusi szállásközvetítő, akinek egy percig sem jelentett gondot, hogy átugorjon a vendégéért. Beszállunk a kocsiba, és csak mesél és mesél. Hogy mennyire örülnek a fesztiválnak, elvégre történik valami és nemcsak Orom, hanem a 700 fős Tóthfalu is mennyire jó hely. Nagyon rendezett, zeneiskola működik a faluban, és fellendülőben van, a környéken sok az olaj, amit orosz cégek próbálnak meg kitermelni.
Esténként valóban eléggé apokaliptikus látványt nyújt, ahogy a kukoricás mellett futó földút mentén két kivilágított építmény nő a nagy semmi fölé. Ezt akkor láthatjuk, ha a két település között biciklivel ingázunk, így volt ugyanis a legegyszerűbb visszajutni Oromra. És a bicikli honnan volt? A szállásadótól, akinek nem volt kérdés, mehetek vele, ő ugyan nem jön át, habár hallott már a fesztiválról, tudja, hogy harmadik éve rendezik meg. Majd megemlíti a zentai Nyári Ifjúsági Játékokat, ami egy rendkívül fontos és nosztalgiával teli esemény minden 30 év körüli számára, akivel csak találkoztunk. A vajdasági magyar fiataloknak nem volt sok pénzük, hogy utazzanak, de együtt lenni mégiscsak jó, a zentai buli viszont kommercializálódott, befulladt, de most itt van a három nap alatt pár ezer embert vendéglátó Malom, amelynek az előzményei közé tartozik a „Windmill Festival" és az „oromi napok" is.
A zene reggeltől estig szól, de aki nem akarja a napon forralni magában az alkoholt egy szalmabálán fekve a batikolt textilekkel lefedett pihenő sátorban, a fás-ligetes részen berendezett Sunrise stage előtt vagy gyakorlatilag bárhol a fesztivál néhány száz négyszetméteres, installációkkal tűzdelt területén, annak ott vannak a filmes, fotós workshopok, és aki akarja, a „gyerekmalom" programjaira a gyerekeit is magával hozhatja. Vagy részt vehet az Experience Balkan – Balkan Calling Egyesület programjain, zentai, szabadkai kirándulásokon és a kimaradhatatlan pálinkakóstolón Csantavéren, ahová lovas kocsival zötykölődünk át.
Pálinka, bor, sör természetesen a fesztivál területén is van, egy emberes méretű pljeskavica forintban körülbelül 500 forint, egy sör 330, a kézműves sör (mert az is van), egy hajszálnyival drágább, koccintani pedig, mintha már régóta ismernénk egymást, bárkivel lehet. Ez szó szerint így van, annyira családias a Malom, hogy egy nap után már csak ismerős arcok jönnek szembe. És a koncertekre sem lehet semmilyen panasz. Itt még ugyanis ismeretlen a műanyag koncertpadló, ezerrel megy a pogó, árad a füst a pljeskavicástól, a malmon vibrál a színes fényjáték és mindenki azt érzi, hogy nagyon gyorsan vége lett ennek az egésznek.
Másnap délelőtt a vászonnal eltakart zuhanyzókban láthatóak a fürdőzők sziluettjei, de sokan már keresik a fuvart, mert nemcsak ide, hazajutni sem könnyű. Abban biztosak vagyunk, hogy ha az isten háta mögött ilyen bulik vannak, akkor ne is kerüljünk soha a színe elé.
Következő cikk: Antall József intelmei Orbán Viktorhoz
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >