2022. július 6. Szerda
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Pesti Srácok esete a határon túli magyaroknál bújkáló balliberális métellyel

„Én értem, hogy rengeteg magyarországi emberben él az a hit, hogy a határon túli magyarok teljesen hülyék, de szörnyű leleplezést teszek: nem azok.” Pap Szilárd István (Kettős Mérce):

Éberség, elvtársak! Éberség! A nemzetközi helyzet, mint tudjuk, fokozódik, és köztudomású az is, hogy az ellenség, mely ott bujkál közöttünk, sosem alszik. A kormányzati támogatásokkal (értsd: mi pénzünkkel) kitömött, pártközpontból kézivezérelt PestiSrácok tisztában van ezzel és éberen vigyázza, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe nehogy beférkőzzenek az ürgebőrbe bújt balliberálisok. Történt ugyanis, hogy a PestiSrácok – amelynek főszerkesztője a minap mondta, hogy a legtöbb állami reklám nem is a haverokhoz megy, ha-ha – újabb frontot nyitott a haza ellenségeivel vívott kultúrharcban, és felfedezte, hogy a magyar ballibbant kulturális elit a határon túl próbálja megvetni a lábát, és bonyolult mondatokkal elcsavarni a jóravaló külhoni magyarok fejét.

Ha álmunkból felébresztenek is, felmondjuk a fideszes szólamot, miszerint a magyar baloldal nem törődik a határon túli magyarokkal, és amúgy meg Gyurcsány és december 5-e. De arra már nem gondoltunk volna, hogy ha kiderül, hogy magyar baloldaliak és liberálisok mégiscsak tudják, hol van Marosvásárhely vagy Szabadka, akkor is rosszul járnak el.

A PestiSrácok nagyívű leleplezése történelmi távlatokkal indít, hogyaszongya már a két világháború között a komenisták is hülyítették a külhoni magyar népet, és mikor Horthy Miklós méltóztatta visszafoglalni Felvidéket, bizony komenistának gyanított minden ottani magyart. A rövid kitérő után a cikk felvidéki születésű szerzője kicsit elsajnálkozik azon, hogy a jobboldal még mindig kevesb kultúrelitet állíthat szembe a balliberális kultúrfölénnyel, nem csoda hát, hogy szegény határon túli magyarok baloldaliakat hívnak, ha magyar kultúrát szeretnének fogyasztani. Majd jön a bomlasztók szörnyű névsora, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Dragomán György, és megkoronázásképp a főmumus, Parászka Boróka. És ezzel össze is foglaltuk a cikket, a kedves olvasónak már nem kell azzal fáradnia, hogy kattintásokkal gazdagítja az állami pénzből sanyargó PestiSrácokat.

Ha már ilyen végveszélyben a nemzet és a haza, a határon túli magyarok pedig a balliberális ármány karmai közé szorultak, tisztázzunk pár dolgot.

Egyetlen határon túli magyar sem szereti, ha lenézik

Én értem, hogy rengeteg magyarországi emberben él az a hit, hogy a határon túli magyarok teljesen hülyék, de szörnyű leleplezést teszek: nem azok. A határon túli magyarok pedig, amennyire én tapasztaltam a csíkszeredai megyei kórházban való születésem utáni évtizedekben, nem kimondottan szeretik, ha hülyének nézik őket. Kedves PestiSrácok, a határon túli magyaroknak van saját kulturális életük, egyetemekkel, könyvkiadókkal, színházakkal, írókkal és költőkkel. Ha netalán tán magyarországi kultúrembert hívnak meg, az nem azért van, mert szerencsétleneknek nincs más választásuk, hanem azért, mert kíváncsiak rá, találkozni szeretnének vele.

Az elnyomó román állam magyar irodalom tananyaga miatt, és persze csodálatos irodalomtanáromnak köszönhetően már idejekorán megismerkedhettem olyan bomlasztó szerzőkkel, mint Esterházy Péter, az erdélyi születésű Bodor Ádám, Nádas Péter, Krasznahorkai László é.í.t. Hasonló történt rengeteg kortársammal, miközben az erdélyi irodalom nagyjai - Kovács András Ferenc, Kányádi Sándor vagy épp Szilágyi Domokos műveivel is pont úgy megismerkedtünk.

Kolozsvár színháza, a marosvásárhelyi és kolozsvári színészképzés világszinten is megállja a helyét.

Ráadásul a többnemzetiségű közegekben rengeteg közös művészeti projekt, együttműködés, kölcsönös kulturális beporzás történik - amitől a kultúra csak még élhetőbb, még sokszínűbb, még érdekesebb lesz.

Szóval minden alapunk megvolt ahhoz, például a román állam által fenntartott közoktatás és kisebbségi kulturális intézmények révén, hogy emberekké váljunk. Emberekké, akik nem azért hívnak meg valakit maguk közé, mert szomjúhozzák a magyar szót, hanem mert van érdeklődésük, ízlésük stb. A határon túli magyar kultúréletben megfordult jobboldali és baloldali, mindenkit érdeklődés és szeretet fogadott az arra kíváncsiak részéről. De nehogy már egy marosvásárhelyinek vagy pozsonyinak kelljen bocsánatot kérnie, hogy nem érdekli őket a budapesti jobboldal olyan hatalmas terméke, mint Fekete vagy Dörner György urak.

De még ha nem kíváncsiak, úgyis megkapják, a Fidesz rendszeresen meghakniztatja embereit határon túl, Nógrádi Györgytől kezdve a kormánypárt összes migrációkutatója megjárta Erdély és Felvidéket, figyelmeztetve mindenkit, a leselkedő veszélyre. Akkor miért baj, ha a külhoni magyarok mást is meghívnak, másra is kíváncsiak?

Hagyjuk már békén a határon túli magyarokat a budapesti hülyeségeinkkel!

Senki nem állítja, hogy kisebbségiként élni bárhol is örökös móka és kacagás. A magyar alkotmány, majd később az alaptörvény is felelősséget vállalt a határon túli magyarok sorsáért, ami például abban nyilvánult meg, hogy magyar állami támogatásokat kaptak a kisebbségek kulturális intézményrendszerei – és ez a pénzt folyt a Horn-kormány idején, ugyanúgy, mint az Orbán-kormány idején. Sőt, minden szörnyű gusztustalanságával együtt (kettős állampolgársági népszavazás viszi nyilván a prímet), a támogatások megmaradtak a Gyurcsány-kormány idején is. Ami 2010 óta változott, az nem a támogatási rendszer nagyságrendekkel való bővítése, hanem a klientúraépítés látványos növekedése, amelyről a sajtó rendre be is számolt.

E pénz mellé bizony jelentős források érkeztek a román, szlovák, szerb állam részéről is, az „utódállamok” oktatási intézményeket, szánházakat tartanak fenn kisebbségieknek (nyilván ez minden országban más körülmények között) és a kisebbségi politikai szervezeteknek adott támogatásokból pedig más intézmények, folyóiratok és társaságok működhetnek. A román állam még kisebbségkutató intézetet is fenntart, tiszteletreméltó magyar szociológusokkal és társadalomkutatókkal.

Az így összegereblyézett pénzből, úgy ahogy, egész intézményi struktúrák jöttek létre, ahol folyik a magyar kultúra termelése. Ha nem szarjuk le teljesen ezeket az embereket és intézményeket, akkor annyi tisztelettel tartozunk neki, hogy hagyjuk őket működni. Azt és úgy csinálni, ahogy ők ott helyben jónak látják. Székelyudvarhelyen vagy Szabadkán nem ugyanúgy tevődnek fel a kérdések, mint Debrecenben vagy Budapesten. Mi lenne, ha nem akarnánk rájuk kényszeríteni, hogy ők is a budapesti kultúrharcot reprodukálják? Hiányzik ez valakinek?

Vegyétek a fáradtságot, hogy tényleg megismerjétek a határon túli magyarokat, ha már annyira aggódtok értük!

Értem én, hogy a fizetett propaganda első szabálya, hogy egyszerű üzeneteket kell tolni, minden áron. De ha már tényleg annyira féltitek a határon túli magyarokat, mi lenne, ha meg is ismernétek őket? Vagy legalább riogassatok rendesen, helyismerettel! Mi az már, hogy ha erdélyi mumus kell, akkor Parászka Boróka ugrik elő mindig? Higgyétek el, rengeteg tisztességes hazaáruló van még ott, ahonnan ő jön, akik mély sértettséggel élik meg, hogy nem veszitek fel őket a bomlasztók listájára. Ha soha nem veszitek a fáradtságot, hogy felvidéki vagy erdélyi sajtót olvassatok, akkor soha nem is fogjátok tudni, kivel kell tényleg riogatni. Meg közben tényleg teljesen nevetséges, hogy annyira féltitek a szegény embereket, miközben dunsztotok sincs, hogy tényleg mi a frászt csinálnak, gondolnak, stb.

És köszönjétek meg a határon túli magyaroknak, hogy az őrült pusztításokból legalább valamit kimenekítenek!

Mintha nem lenne elég a saját sorskérdéseikkel való bíbelődés, most még az is a határon túliak nyakába szakadt, hogy az egész magyar kultúrából próbáljanak valamit átvinni a túlsó partra. Ma a román és szlovák állami pénzből működtetett Marosvásárhelyi Rádió, illetve a pozsonyi Pátria Rádió komolyabb közszolgálati műsorokat csinál, mint a Kossuth Rádió. Ma Pozsonyban vagy Kolozsváron sokszínűbb a kulturális tér, mint rengeteg magyarországi városban. Ez miattatok (is) van, kedves PestiSrácok. A frontvonalak határon túlra terjesztése helyett ezt kéne megköszönni.

2016. augusztus 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia színlelése

Bátrak vagyunk, lerántjuk a leplet az anonim hatalomról. Mert a hatalmat semmiképpen sem nevezzük meg. Volt >

Tovább

A demokrácia színlelése

Bátrak vagyunk, lerántjuk a leplet az anonim hatalomról. Mert a hatalmat semmiképpen sem nevezzük meg. Volt >

Tovább

Felerősödött az európai öntudat is

Putyin mozgósította nem csak az európai politikusokat, hanem az európai értékeket védelmező polgárokat is.  Felemelte a >

Tovább

Migráns ügyben (is) mosakodnak a Véemeszes politikusok!

A szerb hatalom vagy nem képes, vagy nem is szándékozik megoldani a migránshelyzetet. Olyan vélemények is >

Tovább

Play Lovas?

A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >

Tovább

Különbéke honol a szerbiai társadalomban

Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >

Tovább

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább