Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
München - ámokfutás 2016. július 22
A magyar közösségi média pedig ontotta a hülyeségeket. Rögtön a „migráns” témát vették elő, és Merkel kancellár bukását jósolták. Stephen Elekes (pocakosgondok.blog):
Megpróbálom „emberközelbe” hozni 2016. július 22-ét, amikor a müncheniek példát mutattak a világnak egy kivételes vészhelyzet megoldására.
Meglehetősen meleg péntek délután (16:00 óra körül) az Olympiapark-nál (Winzererstr.) nyitott ablak mellett szunyókáltam. Szinte folyamatos szirénázásra riadtam fel. Biztos valahol (a közelben) tűz van. vagy valami súlyos karambol – volt az első gondolatom. A szirénázás azonban csak nem akart csitulni, sőt, mintha fokozódott volna. Aztán helikopterek zúgása egészítette ki környezetem szokatlan, szűnni nem akaró zaját. Már a számítógép előtt ültem, amikor megláttam: „Schießerei im OEZ” – azaz lövöldözés az Olympia Einkaufszentrum-ban. Ez a bevásárlóközpont volt az első Münchenben (és talán egész Németországban), amit a müncheni olimpia idején építettek, igaz, akkor még „Pressestadt” (sajtóközpont) volt a neve, majd átalakították egy „mozgólépcsős”, üzletekkel teli bevásárlóközponttá („tiszta Amerika”). A 70-es években csodájára jártunk, és megmutatása a Magyarországról jövő vendégek állandó programpontja lett.
Ma már egy a sok közül az ilyen jellegű bevásárlóközpontok sorában.
A lövöldözést az emberek nem tudták mire vélni. Ellentétben a hazai találgatásokkal, a müncheniek elsősorban a helyszín elhagyásával foglalkoztak, valamint a rászorulók megsegítésével voltak elfoglalva. A magyar közösségi média pedig ontotta a hülyeségeket. Rögtön a „migráns” témát vették elő, és Merkel kancellár bukását jósolták.
„….Nem kétséges, hogy a dzsihadisták akcióznak Münchenben, több helyszínen is, ahogy a rendőrségi jelentések állítják. Liberális széplelkek, látjátok hová vezet a menekültek ajnározása? Merkelnek annyi….” (Hirschler Richárd, a hvg egykori főszerkesztője a Facebook-on)
Majd megszólaltak a Münchenben (rövid ideje) élő magyarok is, ugyancsak a HVG Facebook oldalán.
Már a cím is hisztéria-, pánikkeltő volt ("Blokád alatt a város” – magyarok Münchenből). Nem volt „blokád alatt a város”! A hatóság (élén a rendőrség, mentők, tűzoltóság) a helyzet ura volt. Az első perctől azt tették, amit ilyenkor - jobb helyeken - tenni kell. Lezárni a környéket, megakadályozni a tettesek elmenekülését, ugyanakkor biztonságba helyezni a lakosságot, hiszen az (ártatlan) emberélet a legfontosabb.
A rendőrség felszólította a lakosságot, hogy maradjon otthon, a lakás biztonságot nyújt. Nyilvános helyeket (ahol sok ember megfordulhat) – saját érdekükben – kerüljék. A tettesről, tettesekről semmi felvilágosítást nem adtak! Nagyon helyesen! Így sikerült elkerülni a gyűlöletkeltésre alkalmas rémhírek terjesztését (esetleg lincselést). Persze így is sok „falsch Alarm” került a híradásokba, elsősorban a „social media” miatt. Erre hamarosan a rendőrség is rájött, és felkérte a Facebook, de különösen a Tweeter használóit, hogy tartózkodjanak a blödségek terjesztésétől. Sajnos a hivatalos hírközlőszervek is benyalták ezeket az alaptalan információkat. Például a nagy hírcsatornák is átvették, hogy lövöldözés volt a Stachus-nál (ez München abszolút Belvárosának egy népszerű tere (Karlsplatz), sőt az Isartor-nál, a turisták közkedvelt helyén a Hofbräuhaus -nál is).
Eleinte három tettest kerestek. Mint kiderült ez félreértésen alapult. Ugyanis csak egy tettes volt, egy (vaktában) lövöldöző 18 éves fiú. A másik két tettestárs elmélete azon alapult, hogy a lövöldözés helyszínén több szemtanú is állította, hogy két fiatal beugrott egy kocsiba és villámgyorsan elhajtottak. Már sötétedés volt, mire rájuk találtak, mint kiderült baromi megijedtek a lövöldözéstől, azonnal autóba szálltak és elhajtottak a helyszínről. Ez tűnt fel és lett gyanús néhány szemtanúnak.
A hatóságok – a lakosság élete érdekében! – azonnal leállították a teljes városi tömegközlekedést. Blokád nem volt, viszont valóban leállt a közlekedés, mely ugyancsak a lakosság érdekében történt. Ismerősöm mesélte, hogy fia a lövöldözés közelében volt, majd gyalog indult el haza. Éjjel háromra ért vissza családjához. Másvalaki arról mesélt, hogy nemcsak a pályaudvarokat ürítették ki (ezt már idén szilveszterkor is megtette a müncheni rendőrség), de a vonatokat sem engedték be a pályaudvarokra. Általában valamelyik elővárosi állomásig közlekedtek, onnan a család, a rokonság autóval vitte haza szeretteiket. Akiknek erre nem volt lehetőségük, azoknak a Német Vasutak (DB) hálókocsit bocsátott a rendelkezésükre, hogy az éjszakát legyen hol eltölteniük. Többen vadidegeneket engedtek be a lakásukba, étellel, itallal kínálva várták a „tiszta levegőt”. Csak pozitív visszajelzésekről lehetett hallani. Természetesen a lövöldözés helyszínén lévők félelmét és tapasztalatait nem lehet semmivel összehasonlítani, viszont a lakosság és a hatóság együttműködése példa nélküli volt. München és Bajorország jól vizsgázott ebben a vészhelyzetben.
Külön kiemelték a rendőrségi szóvivő teljesítményét, aki „pókerarccal” minden kérdésre szakszerű és korrekt választ adott, miközben végig kerülte a tettesre, ill. az indítékára való utalást. Feltűnő volt, hogy ezt a témát a hatóságok kerülték. A hírügynökségek csak találgattak: „terrortámadással vagy ámokfutással” állunk szemben? Magányos tettes vagy szervezett támadás áll a vérfürdő mögött? Éjfél után tartotta a müncheni (bajor) rendőrség az első sajtótájékoztatót, ahol egy magányos tettest neveztek meg: egy 18 éves német-iráni fiatalembert. A papa iráni, jól beszél németül, taxi vállalkozása van, tiszteletben álló helyi üzletember. Csak a másnapi (déli) sajtókonferencián közölték hivatalosan, hogy magányos tettesről van szó, politikai indíték nincs, és IS (Iszlám Állam) kapcsolat nincs. A házkutatás alapján arra következtettek a nyomozók, hogy a norvég tömeggyilkos (Anders Behring Breivik ) tettét tanulmányozta a müncheni fiú. Ami még mindig rejtély: honnan volt fegyvere? Mi több, honnan szerzett 30 db töltényt a borzalmas tömegmészárláshoz?
Az élet szombat-vasárnapra visszatért a megszokott, normális kerékvágásba. Mindenki dicséri a hatóságokat és a lakosság együttműködését. Például felkérték az okostelefonálókat, hogy videó felvételeiket küldjék be a rendőrségnek, ami alapján segíthetik a nyomozást, a történtek rekonstruálását. Van azért előnye is ennek az új technikának, ellentétben a „social media” megbízhatatlanságával.
Münchenben különben nem ez az első ilyen eset. 1972-ben érte a várost és vezetését az első szervezett terrortámadás az olimpia ideje alatt. Akkor nem voltak felkészülve, olyannyira, hogy még azt sem tudták ki a felelős a helyzet mielőbbi rendezéséért: a város (München), a tartomány (Bajorország) vagy Bonn (a szövetségi hatóságok). A tapasztalatot, és segítséget felajánló izraelieket azzal utasították el, hogy nem akartak nemzetközi „bonyodalmat”. Azóta felállítottak egy központi (szövetségi) terrorelhárító szervezetet (GSG9). Helyi (müncheni) szinten is sok változás történt, különösen az 1980. szeptember 26-án Oktoberfest-en történt bombarobbantást követően, ahol egy neonáci robbantotta fel magát egy sajátkészítésű bombával. 13 ártatlan áldozattal együtt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >