2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Balkáni állatfarm – királyok és szolgák

„A csatlósok és zsoldosok ekkor összemosolyogtak: milyen jó, hogy minden tükröt leszedtünk odahaza – mondták egymásnak.” Bajtai Kornél (Magločistač):

A birodalomban teljes gőzzel dübörög a királyi igazságszolgáltatás. A hűséges csatlósok a zsoldosseregekre hagyatkozva – akiket bőségesen meg tudnak fizetni, hiszen legalább 50 milliárd aranypénzük van rá – elvégzik a piszkos munkát. A régi jó szokásjognak megfelelően, a királynak megadják, ami neki jár, cserébe mindenki a saját kis feudumában állíthatja fel a maga kis rögtönítélő bíróságát, ácsmesterei megépítik a bitófákat és már mehet is minden a maga olajozott menetében. Mindeközben azzal kábítják magukat, hogy az istenadta nép, hozzájuk, elvakult szolgákhoz hasonlóan nem látja, hogy a király nemcsak meztelen, de esztelen is. Hiszen ez, abból a perspektívából, ahol ők állnak, pontosabban térdelnek és hajbókolnak leszegett fejjel, nem is látszik. Annyit ugyan tudnak, hogy a szabómester már rég másik birodalomba vándorolt, hiszen ott megfizetik és megbecsülik a munkáját, de ettől tovább már nem jutnak, hiszen a királyné világosan megmondta nekik: aki gondolkodik, szintén bitófán végzi.

Úgyhogy mindenki csendben végzi a dolgát, minden reggel telefonon megkapják a napiparancsot és végrehajtják azt. Egy dologban azért előre gondolkodtak: minden tükröt leszereltek házaikban a falakról, hiszen szörnyű lenne, ha véletlenül bele kellene nézni. A legutóbbi választás befejezése óta pedig a király és a királycsinálók is szorgosan végzik a dolgukat. Igyekeznek mindenkinek fejét venni, állásából kicsapni, vagy, ami a legkívánatosabb, távoli országokba való távozásra bírni az elégedetlenkedőket. Onnan legalább nem tudnak visszabeszélni… Az ő bűnük, hogy másik jelöltet mertek támogatni, vagy pedig szóvá merik tenni, hogy a királyságban a nyomor az úr, a kiskirályok kegyetlenül megadóztatják, kisemmizik a népet, miközben ők maguk a kisemberek zsírján egyre kövérebbek, egyre nagyobb a pocakjuk meg a tokájuk.

A király a minap fogadást tartott híveinek, akik a kora reggeli óráktól kezdve gyülekeztek a belgrádi palota előtt és vártak türelmesen, étlen-szomjan, hogy bejussanak Őfelségéhez és elmondhassák gondjukat-bajukat. Az elé járult hívek pedig, miután meghallgatták a király monológját arról, hogy mindannyian valójában csak egy picsogó kórus tagjai, akik nem képesek boldogulni, mert semmirekellők és igazából csak a király az, aki keményen dolgozik és sokan ennek ellenére elégedetlenkedni mernek, már nem is adták elő panaszukat. Kezet csókoltak a királynak, készítettek egy közös fotográfiát, aztán elnézést kértek, hogy a drága idejét rabolták és elégedetten távoztak.

A király persze a provinciákban sem tétlenkedik. A birodalom áprilisban meghódított északi területein csatlósai javában dolgoznak, eltüntetik minden korábbi birodalom jelképeit, kitörlik a korábban többséget alkotó népek neves személyiségeit és helyükre sajátjaikat függesztik ki. Teszik ezt annak ellenére, hogy az említett nép még szép számban lakja ezeket a területeket. De nincs túlságosan nehéz dolguk, hiszen a kisebbségi népet képviselő csatlósok és zsoldosok nem tesznek semmilyen ellenvetést és szó nélkül megszavazzák a király és megbízottjai javaslatait. Így aztán a vajdasági provinciális parlamentben a tartomány jelképeinek lecserélését a domináns király címerére egy szó nélkül elfogadják. De a legészakibb provinciában, Szabadkán sincs a kisebbséget képviselő szenátoroknak semmilyen kifogásuk, hogy az egykori szabad királyi város díszpolgárává a király seregei által vívott háborúk koszorús költőjét kiáltsák ki. Annak ellenére sem, hogy a költő által megénekelt csatákban a király seregei az itt élő népek némelyike ellen harcoltak.

A király bizalmába fogadott kisebbségi szenátorok megadják, ami a királynak jár, cserébe viszont saját provinciáikban szabad kezet kapnak, hogy leszámoljanak az elégedetlenkedő dalnokokkal, színészekkel, újságírókkal és más gyülevész, naplopó seregekkel. Ezek folyvást a nép fejét tömik szabad sajtóról, igazságos társadalomról, becsületről és más haszontalan dolgokról szóló badarságokkal, arról igyekezvén meggyőzni őket, hogy nem normális dolog az, hogy az uraságok kíméletlenül megadóztatják esetleg még meg is fenyítik őket. Az egyik legnagyobb szájalót, Pétert ki is csapták munkahelyéről, hogy megtanulja a rendet és hogy ki is az úr a provinciában, ő azonban továbbra is mondta a magáét. Pedig nem kis bosszússágot okozott a derék királyi csatlósoknak, akik lányos zavarukban majdnem előbb kézbesítették neki a kicsapatásáról szóló ítéletet, mint az idézést. De szerencsére, csavaros eszüknek köszönhetően az utolsó pillanatban mégis a megfelelő sorrendben juttatták el a papirosokat a postakocsival Péterhez.

Ezt követően a nemzeti mini szenátus előtt szentesíteni kívánták azt a döntést, amely által a gyülevész újságírók többé nem szólhatnak bele, ki lesz a lapjuk főszerkesztője. Az ülés idejére azonban ezek a rebellisek, köztük persze a már említett Péter is, csavargó hordát hívtak a szenátus épülete elé és ott lármáztak mindenféle sípokkal, edényekkel meg miegymással. Sokan Én is Péter vagyok feliratú transzparenseket vittek magukkal.

A rögtönzött emelvényről semmirekellő hordószónokok intéztek beszédet az összegyűlt néphez. Viktor, egy másik lap főszerkesztője arról beszélt, hogy az egyik bizottságba beültetett zsoldos katona azt mondta az újságíróknak, hogy akinek nem tetszik, ami történik, az menjen el külföldre. Viktor pimasz módon visszaüzent a zsoldosnak, hogy sokan már elmentek a hozzá hasonlók miatt, az újságírók azonban nem mennek el, hanem küzdeni fognak minden törvényes eszközzel az igazukért, hiszen nem hagyhatják, hogy egy tollvonással lerombolják mindazt, amit mások felépítettek. És az újságírók holnap is tükörbe szeretnénk nézni, tette még hozzá a főszerkesztő. A csatlósok és zsoldosok ekkor összemosolyogtak: milyen jó, hogy minden tükröt leszedtünk odahaza – mondták egymásnak.

Péter is az emelvényre lépett ahonnan megint pimaszkodott az urakkal. Azt mondta, szeretne köszönetet mondani mindazoknak a gyáva és szánalmas embereknek, akik az ilyen és ehhez hasonló döntéseket kifundálják és előkészítik. Szerinte ezek az emberek gyávák, mert mindig a paravánok, falak és a maguk előtt tolt kis végrehajtók mögé bújva kotyvasztják kis mesterkedéseiket és szánalmasak, mert rettegnek a nyilvánosságtól, a szembenézéstől, a vitától és egyáltalán saját embertársaiktól. Ez itt nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete, tette hozzá.

A falakon belül ülő szenátorok, a zsoldos katonák és a csatlósok is felháborodottan hallgatták ezeket a szavakat. Hát mit képzelnek ezek a rebellisek? Tüzes vassal lesznek megégetve. Testüket Jovan Nenad szobrára, a Szentháromságra és a Gimnazista emlékművére fogjuk kitűzni, ahonnan varjak lakmároznak belőle, zúgolódtak a pimasz fenyegetés miatt.

Ezek tényleg nem fognak elmenni külföldre. Itt maradnak és a lapjaikban meg az ablakunk alatt fognak lázítani. Mind fel kell akasztani, mondta az egyik kisebbségi főcsatlós. Megszavazunk még egy-két dolgot, amit a király kér, például azt, hogy csak az állam nyelvén legyenek iskolák, színházi előadások meg hivatali ügyintézés és akkor talán erre is jóváhagyást kapunk, morfondírozott.

Ezeknek a lázadóknak elment az eszük. Mind bitófára kerülnek. Nem is értem, mi bajuk van. Nekünk itt mindenünk megvan, gondolkodott hangosan az egyik zsoldos katona, miközben lábujját nézte, amely kilátszott szakadt cipőjéből, az ablakon beesett az eső, mert üveget már rég nem tudott cserélni, majd kinyitotta a hűtőt és megállapította, hogy ismét nem lesz vacsora. De legalább szeret engem a király, mosolyodott el.

 

(A szöveg a Családi Kör 2016. július 14-i nyomtatott számában jelent meg)

2016. július 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább