2020. június 4. csütörtök
Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Bolondok tánca

Lev Birinszkij: Bolondok tánca, Szabadkai Népszínház a Budapesti Nyári Fesztiválon

A darab mindent, ami egy ember életében fontos lehet, a komédia szálára fűz fel: a nőt, a női alakot, a vágyakat, a férfi-nő kapcsolatot, az alá-fölé rendeletségi viszonyokat, valamint az eszméket, amelyekből az ember táplálkozik, és amelyek segítségével formálja a világát, mióta csak ember. Tóth Regina (Szabadtéri.blogspot):

Mielőtt beültem a darabra, tartottam egy kis címmeditációt – mint ahogy bárki más tenné, aki beül egy színházi előadásra. Mindazt, amit egy tragikomédiától, valamint a bolondoktól és a tánctól vártam, egyaránt megkaptam.

A helyszínre érkezve a színpadon vörös függöny helyett csak egy hatalmas kifeszített orosz zászló lógott. Ez a zászló és a felcsendülő zene – amelyet egy komoly, de valamilyen formában mégis komikus zenész nyújtott – megadta az alaphangulatot. Amint a színészek felléptek a színpadra, rögtön a XIX. század végi, XX. századi eleji orosz forradalomban találta magát a közönség. A darab befogadásához azonban mégsem volt szükség történelemtudásra. Az előadás rögtön a bolondok táncával kezdődött, azoknak a bolondoknak a táncával, akiket az egész cselekmény során a színpadon figyelhettünk. Rögtön az elején megjelent a növény is. A növény, ami szimbóluma lett az eszméknek, a marxizmusnak – amit Kozakovnak, a csinovnyik tanoncnak köszönhetően feleleveníthettünk, ha iskolás éveinkből már nem emlékeznénk rá –, jelképezte a pénzt, a fegyvereket, és amire minden hivatalnok vágyik, a hatalmat is. Ezek az elemek már az első percben kizökkenthetetlenné tették a nézőt, hiszen kit ne érdekelne, hogy Oroszországban, a nagy Oroszországban hogyan zajlik egy forradalom.

Forradalom – az ember eszébe sem jut, hogy a kormányzó, akinek a feladata a forradalom leverése lenne, éppen a forradalom felbujtásán dolgozik. A fiatalok, az egyetemisták, akiknek pedig a forradalom tüzének folyamatos fenntartásán kéne dolgozniuk, éppen a forradalom csitításán fáradoznak. Miért ez az ellentét? Mert mindaz, amit egy forradalom képviselhet, a SZABADSÁG - EGYENLŐSÉG - TESTVÉRISÉG, ebben a darabban, mint egy saját magából kiforgatott eszme és gondolkodásmód jelenik meg. A darab az embert magát, annak gondolkodását és a világhoz való hozzáállását jeleníti meg. Meghökkentő és lenyűgöző Lev Brinszkij szürreális képe a társadalomról: a csinovnyikokkal, a titkárnővel – aki mindig mindent jobban tud, és mindig minden helyzetből remekül tud kijönni –, a „lázadozó” fiatalokkal, a zsidó-elnyomás kijátszásával, és az emberi tudatlansággal. Utóbbira remek példa Nyikita, aki egyszerű szegény parasztember, nem sokat ért a forradalomból, de még kevesebbet abból, miért jó, hogy a fia egyetemen tanulhat. Nyikita tudatlansága egyszerre emel a magasba és taszít a mélybe.

A darab mindent, ami egy ember életében fontos lehet, a komédia szálára fűz fel: a nőt, a női alakot, a vágyakat, a férfi-nő kapcsolatot, az alá-fölé rendeletségi viszonyokat, valamint az eszméket, amelyekből az ember táplálkozik, és amelyek segítségével formálja a világát, mióta csak ember. Az élet és halál is helyet cserélnek, mikor a nagy kormányzó saját maga ellen követtet el merényletet. Abszurd és komikus. A mű tetőpontja, amikor a „merénylet” elkövetése után új kormányzót rendelnek a városba, aki persze azért érkezik, hogy a leverhetetlen forradalmat leverje – hiszen mindenki, aki él és mozog a városon kívül, abban a tudatban él, hogy megfékezhetetlen lázongás folyik. Azzal azonban senki nincs tisztában, hogy a sok pénz, ami a forradalom leverésére érkezett a városba, mind a kormányzó és a titkárnője zsebében landolt. Érkezik tehát az új kormányzó, egyrészt leverni a forradalmat, másrészt megmenteni elődjét egy esetleges újabb terrortámadástól. A régi kormányzó ezért azon kezd munkálkodni, hogy forradalmat robbantson ki a városban; az anarchia látszatát kell keltenie, különösen minden egyes rubelt, amit eddig az állam a rend fenntartása érdekében küldött, vissza kell fizetni. Mindeközben természetesen a forradalmárok végzik a dolgukat, amikor pedig megérkezik az új kormányzó, kiderül róla, hogy hasonló cipőben jár, mint az elődje. De hogy milyen ez a cipő, mi lesz a vége a bonyodalmaknak, ki kerül a kormányzói székbe, miért cserélődik fel a kormánypártiak és a forradalmárok tevékenysége, mi a szerepe a kormányzó vad feleségének? Nos, a válaszokat kizárólag a darabból lehet megtudni, és csak a színészek remek játékának köszönve lehet igazán megérteni.

2016. július 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább