Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hangos volt!
Fül nem maradt szomjasan és szem nem maradt éhesen. A nyelv fogalmát jártuk körül a bő egy órában. A magyar nyelvét, a színház nyelvét, a „kitépett nyelvét”, az állatok nyelvét, „mások” nyelvét. Szerda Zsófi (Hét Nap):
Magyar népzene és népviseletbe öltözött, pálinkát kínáló leánykák várták a nézőket a Kosztolányi Dezső Színház udvarában június 15-én este, amikor is Urbán András legújabb bemutatója, a Magyar című előadás búcsúztatta az évadot. De aki azt hiszi, hogy a darabban magyar népzenét és népviseletes lányokat láthat, az elég nagyot téved.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház csapata egy nagyon elgondolkodtató, gyönyörű képekkel és fényekkel játszó előadást készített Urbán András kezei alatt. Fül nem maradt szomjasan és szem nem maradt éhesen. A nyelv fogalmát jártuk körül a bő egy órában. A magyar nyelvét, a színház nyelvét, a „kitépett nyelvét”, az állatok nyelvét, „mások” nyelvét. Rögtön a bevezető percekben az előadás egy hosszan tartó dallal indít, melyben csak egy szót ismételgetnek (ez pedig mi más lehet, mint a „magyar”), de azt több nyelven, már-már feszegetve a türelmi határokat. A punkos hangzású, dob- és basszusgitár-kísérettel megszólaló dalban tehát kifulladásig ismételgetik ezt az egy szót. És egy kisebbségben élőnek napról napra bizonygatnia is kell, hogy ki is ő. Nem csak másoknak, magának is.
Identitásmegőrző csatadal. Az előadásban egyébként nagyon kevés szöveg hangzik el, mégis értjük, miről szól. Nem kell hozzá fordítás, nem kell felirat. A dalokban ismételgetett szavak a ritmus fokozásával még jobban összemosódnak, ez is szépen kidomborítja, hogyan válik egy nyelv zavarossá, hogyan veszíti el érthetőségét.
A nagy magyar siránkozás (sírva vigadás) is megjelenik, különlegesen ironikus formában. Dallá fajul, agresszívvá válik, és a közönség hirtelen azt érzi, hogy már nem is siránkozás ez, sokkal inkább valamiben benne ragadt megszokássá vált jajgatás, melynek az elejére, az okára már nem is emlékszünk. Az előadásban megjelenő agresszivitás talán nem mindenkinek tetszett a teremben, de nem helyénvaló megrökönyödni az időnként durva és agresszív színházi nyelvezet miatt. És nem csak azért, mert Urbán András előadásaiban elég gyakran felbukkan az agresszió. Elég fellapozni az újságot, elég körülnéznünk a világban, az országban, a városunkban. A színháznak igenis dolga reflektálni ezekre a történésekre.
A lovas nemzet fogalma is egy picit átértelmeződik, a csodaszarvas kétségbeesett „tánca” a halott és meggyalázott nők felett pedig az egyik legszebb jelenete az előadásnak. Urbán finoman figurázza ki a nemzeti felsőbbrendűségi érzést, de abból a bizonyos urbános feketehumorból én elbírtam volna egy picivel többet is.
A szebbnél szebb képek közül természetesen az utolsó a kedvencem, amikor is beszállingóznak a szürke marhák a színre, és ringatózva, bambán merednek ránk, fejük fölött tündököl a magyarok holdja, csillaga, mely valójában egy — a menekültek elleni „védelmet biztosítani szolgáló” — szögesdrót kerítésből összetákolt labda. És csak állnak a labdahold, illetve a „Ha nem mész Magyarországra, nem kell tiszteletben tartanod a kultúrájukat!” feliratú óriásplakát alatt. A plakát mögött még két marha sziluettje látszik, vagyis már mindkét oldalról bamba, tehetetlen és esetlen jámbor állatok néznek ránk. Volt tehát min elgondolkoznia a közönségnek az előadás után, miközben bort és lángost majszolgatott. Szép zárása ez az idei évadnak. Aki teheti, nézze meg!
Az előadásban játszó MAGYAR színészek: Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Lőrincz Rita, Simó Emese, Czumbil Orsolya, Kiss Anikó, Kucsov Boris, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese. A zeneszerző Irena Popović, a jelmeztervező Marina Sremac, a koreográfus Kiss Anikó, a maszkokat Daniela Mamužić készítette, a pszichodrámás szakmunkatárs Boris Telečki, a dramaturg Góli Kornélia, az ügyelő Molnos András, a koprodukciós partner pedig a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >